Egy sündisólyom bátor kalandja enyhe hóesésben

Ne erőltesd!

Ne könyörögj érte!

Ne kergesd!

Ezt még meglátjuk. Ami az utóbbi hét margójára írható az például a kitartó munka. A munkahelyen. Túlóra szombaton a szokott heti negyvenen felül. Otthon. Szétszedtem egy palettát a tervezett polcomhoz, mert hely híján vagyok és szeretem rendszerezettebben tárolni a dolgaimat. Jön még egy második és talán egy harmadik paletta is e mellé. Attól függ mihez jutok hozzá. Szombaton a túlóra után még főztem is, ami elvitte a szombat további részének a nagyját.

Ma kyudo edzés volt délelőtt - indulás 7:15-kor. Ott meg volt a fizikai és szellemi gyakorlás-fejlődés is. Kettőre itthon voltam - mert kávéztunk utána egyet. Hasznos kis beszélgetés volt. Ezután álltam neki a szobám és lakótársakkal közös tér takarításának. Ezen a héten én voltam a takarításért felelős a sorban.

Néztem pár videót, kicsit tervezgettem, átgondoltam dolgokat és már lassan lefekvési idő van. Összességében nagyon örülök Bukyukai dojo légkörének, mert otthonosan érzem tényleg magamat köztük. Ha hosszútávra tervezek ott (feltett szándékom), akkor ez alap dolog kell hogy legyen. Nincsenek jelenleg piros- és apró betűs (megmagyarázhatatlan/ösztönös) megérzéseim velük kapcsolatban, mint voltak korábban néhány közösség, de leginkább egyes emberek kapcsán. Remélem a hatodik érzékem ezúttal sem téved. Tisztelettel!

Nem volt könnyű és egy hosszadalmas procedúra volt. Rengeteg át sírt és fájdalmakkal teli estéim voltak miatta, arról nem is beszélve, hogy kb kedvem nem volt semmihez és senkihez sem. Az első pár hét szörnyű volt. Egy csomó esetben csak ültem a szobában és néztem ki a fejemből azt próbálva kitalálni, hogy miért lett ez így. Mi volt az oka annak, hogy ez így alakult. De ugye erre a saját fejemben nem kaptam választ. Csak azt tudtam, hogy helyesen cselekedtem, mert ha tovább maradtam volna akkor a mentális egészségem megy rá végleg. Aztán a környezetem segített kizökkenni ebből a mondotonitásból.

A családom, minden pillanatban mellettem volt, a nővérem minden kis apróságra befogott, hogy segítsek neki, a hugomnak én adtam a támogatást és oda figyelést, mert szüksége volt rá és ezért is tudtam, hogy jól kell lennem. A barátaim nem hagytak otthon ülni és marcangolni magam, hanem mindig hívtak, hogy találkozzunk és csináljunk valami programot. Nem vágták egyszer sem a fejemhez, hogy "Én megmondtam, hogy ez lesz...", "Látod nem kellett volna elkapkodni a költözést..." és hasonlókat. Egszerüen csak vissza hoztak a hétköznapi teendőkhöz és nem hagytak egyedül, még akkor sem ha azt szerettem volna. Aztán már magam is kerestem a dolgokat, hogy mivel foglaljam le magam. Elkezdtem egy szakmát tanulni, majd a régi munkahelyemre is vissza mentem dolgozni hétvégente. Belekerültem egy olyan környezetbe és társaságba (mind a suliban, mind a munkahelyen), ami teljesen támogató volt.

Szóval ha tanácsolhatom, ne zárkózz be egmagadba még ha azt látod is jónak. Ne zárkozz el ha segíteni akarnak, még ha máshogy is mutatják ki a törődésüket a családod és a barátaid. Ne zárkozz el a barátokkal vagy a családdal való programoktól még akkor sem ha lelkiekben nehéz rá összszedned magad. Keress elfoglaltságokat, kezdj valami újba.❤️❤️

De amint valami zátonyra fut, mindent megkérdőjelezel.

Ez már nem csak zátonyra futás. Ez hajótörés.

De most már tudom miért vagyok itt.

Hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát.

És, hogy ne fussanak újra zátonyra a dolgok.

Soha többé.

11-évesen rászokni a cigire mert az iskolában senki nem ért meg, sok a követelmény, bántanak, megaláznak, otthon pedig annyi a munka hogy nem érsz rá tanulni

12-évesen rossz társaságba keveredni

13-évesen a rossz társaság hatására túl korán elveszteni a szüzességed

14-évesen iskolát keresni

15-évesen suli mellett dolgozni járni

16-évesen kapcsolatban egy normális emberrel, munka mellett tanulni, szociális életet élni

17-évesesen olyan jó emberismerőnek lenni hogy nincsenek rossz, mérgező emberek a környezetedben, továbbra is dolgozni, egyensúlyt tartani az élet minden pontján

18-évesen külön költözni egy házba amit az ez idő alatt összespórólt pénzől folyamatosan lehet építgetni

19-évesen készülni az érettségire folyamatos munka mellett esti iskolában, már a saját házadban hitel mentesen együtt élni életed szerelmével