Meg akarják venni azt a szoftvert, amit tavalyelőtt fejlesztettem, aminek legelső béta-béta verzióját még szekszárdi igazgatóként fejlesztettem ki.

És az a kolléga, aki most az igazgató, akivel annak idején nagyon sok konfliktusom volt, ott, egykori kollégáim előtt megköszönte, hogy annak idején, 10 évvel ezelőtt mennyi mindent elértem 2 év alatt, és hogy ők azóta is abból élnek, és elképzelni sem tudja, mi lett volna velük azok nélkül a szervezetfejlesztések és változtatások nélkül, amit annak idején végigvertem rajtuk és az önkormányzaton is.

Innen legelőkön, füves placcokon át indultunk tovább, idő volt, amíg beértünk a fák közé. Pár kilométer után egy egykori vadászház helyéül szolgált tisztás jött, nagy fenyőfákkal.

Felette volt egy vadászház is, de az nem volt annyira érdekes. Találtunk arrébb egy forrást is, de a víz sajnos nem a csőből jött, hanem csak a földből jött fel. Ott azért a padoknál leültünk pihenni egyet.

Aztán jó sokat mentünk tovább, itt többnyire fiatal erdőben. (Elképesztő erdőirtás zajlik mindenfelé az országban, már nem tudsz úgy kirándulni menni, hogy ne botolj bele folyton egy-egy letarolt, hagyásfák nélkül leirtott területbe.) Leérve egy dombról még egy gyerektábort is találtunk, utána felmentünk kemény 280 méterre az Óriás-hegyre (az, hehe), aztán onnan szép lassan ereszkedtünk le. Közben volt több tisztás is, ami kilátásokat kínált.

Ennek a szakasznak a végén az addigi ösvények, földutak után egy mély löszút jött, az nagyon érdekes és szép volt!

Aztán egy kereszt után egy kilátóhoz tértünk ki, ott pihentünk le egy kicsit. Meg persze ki is láttunk jól.

Ezután már a Szekszárd feletti szőlőhegyek jöttek. Kevés vizünk maradt, és a tűző napon kellett még több kilométert menni egy bokatörően köves úton, az a rész kicsit embert próbáló lett. De aztán a házak közé érve, egy játszótérnél találtunk egy újabb forrást, úgyhogy végre ittunk is és palackot is töltöttünk. Az nagyon jó volt!

Aztán lesétáltunk Szekszárdra. Én úgy döntöttem, hogy most kirúgok annyit a hámból, hogy eszek egyet egy étteremben. A Szász étteremben ültünk le kint. Jó volt enni-inni egy rendeset. Aztán lementünk a belvároson át a vasútállomásra.

És ez az egész napból a legfontosabb kép nekem. Lesétáltam a Dél-Dunántúli Kéktúra mind az 541 kilométerét, beütöttem az utolsó pecsétet is. A 2019 augusztusában, az Írott-kőnél tett vállalásomat a mai napon, az ötvennegyedik bélyegzéssel teljesítettem.

Greetings from Bonyhád, Hungary

Szekszárd -› Grábóc -› Szálka: 27 km

Elég érdekes szabis hetünk lett... Az elején még azt hittük, egy hétig fogunk vándorolni a Dél-Dunántúlon. Szombaton le is autóztunk, Mohácsot, Szigetvárat is megnéztük. Kutyikat nem hoztuk, mert nagyon meleget jósoltak. Kaposvári szállásunk volt, autót letettük egy biztonságosnak mondott helyre, és vasárnap hajnalban elindultunk jól felpakolva.

Először Dombóvárig jutottunk, ott buszra váltottunk, ami aztán sokszor elég lehangolónak ható településeken át repített minket a már ismerős Szekszárdra. Az első pecsét beütve, indulás!

Ekkor kb. reggel 8 volt, de már elég meleg. Ahogy szép lassan emelkedett az út, a meleg is rosszabb lett. Elég szenvedősen haladtunk fel a szőlődombok tetejére. Többször is megállapítottuk, hogy milyen jól tettük, hogy a dögöket nem kényszerítettük erre a "kalandra".

Fent amúgy nagyon szép volt a táj, mindenfelé szőlőültetvények, amerre a szem ellát. A szél is lágyan fújdogált, minden jó volt.

Rövidesen a Bati-kereszt kilátóhoz kitértünk, ahol pihentünk is egy picit, pont időben, mielőtt elkezdtek áramlani a családok.

Nagyon klassz löszös mélyúton - azaz szurdikon, ahogy errefelé hívják - ereszkedtünk le, de tényleg, K pl. imádja ezeket a mélyutakat, de neki is ez volt a top. :)

Maradtunk is végig erdőben, a Sötétvölgynek nevezett népszerű kirándulóhelyig ereszkedtünk, finoman szólva is rengetegen voltak a pihenőnél. sütögettek, főztek, hangoskodtak. De muszáj volt megállnunk enni.

Ezután kezdődtek a bajok. Fizikai bajok, nevezzük nevén: gyomorrontásra utaló tünetek. De csak egyikünknél. Jó, nálam. Elég fos lett az út további része, amit a meleg csak tovább rontott.

A Haramia-forrásnál töltöttünk finom friss vizet, de sajnos nem lett jobb semmi a nap hátralévő részére. Grábóc előtt egy hatalmas réten egy nagy fa alatt le is kellett feküdnöm, de ez a jó 20 perc segített, hogy a faluig bejussunk. Itt már felmerült a kiszállás gondolata.

Nem nevezném túl csábító helynek, a legszebb látványossága a szerb ortodox temploma, de azt is csak kívülről tudtuk már csak megnézni.

Innen végülis továbbmentünk Szálkára, végig aszfaltos emelkedő, tűző napsütés. Fájdalmak.

Szálkai buszmegben megvitattuk, hogy ma már megalszunk itt, főleg, hogy nem igen megy már busz így 5 után. Végtelennek tűnt, mire odaértünk a horgásztavakhoz.

Az a baj az idilli helyekkel, hogy pillanatok alatt változnak pokollá.

Mikor bejöttünk a tó területére, sokan voltak mindenfelé. Ki horgászott, ki csak úgy hesszelt, ki a kutyáját sétáltatta. Egy bácsit megkérdeztünk, sátrazhatunk-e itt, azt mondta, szerinte senkit sem zavarunk.

Ennek szellemében még másfél óra semmittevés után felhúztuk a sátrat. Fogytak az emberek, ahogy sötétedett. Hamar el is aludtam, nagyon hosszú és nehéz nap volt.

10 körül egy mogorva hangra ébredtünk, miszerint itt nem szabad sátrazni. Rögtön kipattant a szemem, hiszen sehol sem volt erről információ, tiltás, beleértve a tó bejáratát sem. Ez nem hatotta meg az éjjeli rémet, szerinte

meg kellett volna kérdeznünk a Halőrt (igen, nagybetűvel, mert kb. úgy festette le, hogy a Halőr itt a mindenható),

tudhatnánk, hogy a Halőr "ott van elől",

tudhatnánk, hogy van ilyen, hogy halőr,

tudhatnánk, hogy 500 méterre a tó másik oldalán van kemping.

A mogorva Halőrt nem hatotta meg, hogy

nem vagyunk pecások, nem fogunk horgászni,

fáradt túrázók vagyunk, akik csak egy nyugodt éjjelt akarnak itt eltölteni és reggel húzunk el korán,

a kemping miatt kitérőt kellene tennünk és sötét van, nem szeretnénk pakolni.

A bunkó Halőr inkább azt mondta, "felír" minket. De hogy ez mit jelentett, nem derült ki, mert el is ment onnan. De emlegette a rendőröket, gondolhatjátok, hogy nem volt könnyű elaludni, de inkább a bírság, mintsem felkelni és áthurcolkodni máshova.

K tök normális hangnemben kommunikált vele, de a Halőr nagyon paraszt volt, igazi Harcos, érve nem sok volt, csak hajtogatta a magáét.