EukleidĂ©sz Lisszabonban â a nagy leleplezĂ©s (olvass tovĂĄbb)
Ugye emlĂ©kszel mĂ©g azokra az unalmas matekĂłrĂĄkra, ahol a tanĂĄr a pĂĄrhuzamos egyenesekrĆl mesĂ©lt (Ă, kinek ne jutna eszĂ©be KovĂĄcsnĂ© a Fazekas GimnĂĄziumbĂłl, aki nem csak tanĂtani, de minket is gyƱlölt...)? Azt tanĂtottĂĄk nekĂŒnk, hogy a pĂĄrhuzamosok soha nem talĂĄlkoznak, Ă©s a tĂĄvolsĂĄguk vĂ©gig egyforma? HĂĄt, hadd ĂĄruljak el egy nagy titkot: ez a valĂłsĂĄgban egy ordas nagy hazugsĂĄg. GondoltĂĄl mĂĄr arra, hogy a tiszta matematika igazĂĄbĂłl a gondolkodni lusta emberek tudomĂĄnya? VegyĂŒk pĂ©ldĂĄul EukleidĂ©szt Ă©s az Ć hĂres pĂĄrhuzamosait. Az elmĂ©let csodĂĄs: kĂ©t egyenes, amelyek a vĂ©gtelenben sem talĂĄlkoznak, Ă©s vĂ©gig katonĂĄs, egyenlĆ tĂĄvolsĂĄgot tartanak egymĂĄstĂłl. Papiruszra, pergamenre vagy a homokba rajzolva vonalzĂłval, egy kĂ©nyelmes athĂ©ni karosszĂ©kben ĂŒlve ez remekĂŒl mƱködik. De prĂłbĂĄld meg ezt a lisszaboni valĂłsĂĄggal összehasonlĂtani!
MĂĄra megdönthetetlen tudomĂĄnyos tĂ©nnyĂ© vĂĄlt, hogy Lisszabonban Ă©lt Ă©s Ă©l a legtöbb egyenes- vĂzszintes- Ă©s derĂ©kszög-tagadĂł a vilĂĄgon. A mi lakĂĄsunk is Ășgy Ă©pĂŒlt vagy nĂ©gyszĂĄz Ă©ve, hogy a hĂĄzon dolgozĂł nagyon-szabad-kĆmƱvesek figyelmen kĂvĂŒl hagytĂĄk az ĂłkortĂłl rĂĄnk kĂ©nyszerĂtett geometriai szabĂĄlyokat. Se tökĂ©letesnek tƱnĆ egyenes, se pĂĄrhuzamos, se derĂ©kszög nincs benne. Ennek következtĂ©ben a bĂștorok is ide-oda dĆlnek, ezzel is növelve az otthonunk semmivel össze nem hasonlĂthatĂł bĂĄjĂĄt.
Ez nem a 'jĂł-lesz-ez-Ăgy-is' hanyagsĂĄgĂĄbĂłl, hanem egy tudatos erkölcsi-filozĂłfiai alapĂĄllĂĄsbĂłl fakad. A padlĂłnak közĂ©pen kell a legmĂ©lyebbnek lennie, hogy mindig megtalĂĄlhasd az elgurult ĂŒveggolyĂłidat. Micsoda egyszerƱ Ă©s praktikus lelemĂ©ny! Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser tanulni jĂĄrt ide.
Itt a helyi vĂĄrostervezĂ©si- Ă©s Ă©pĂtkezĂ©si szabĂĄlyok alapja a totĂĄlis lĂĄzadĂĄs a geometriĂĄval szemben. Ha a tankönyveknek igaza lenne, a vilĂĄg egy unalmas, kocka alakĂș doboz lenne. Esetleg egy korong. Ezzel szemben mi a valĂłsĂĄg?
Ott az a Rockrider kerĂ©kpĂĄr, mögötte a lĂ©pcsĆsor Ă©s a fĂ©mkorlĂĄt. A korlĂĄt elvileg követnĂ© a lĂ©pcsĆ vonalĂĄt, de a valĂłsĂĄgban a lisszaboni calçadakat lerakĂł mestereket â akik valĂłszĂnƱleg a helyi pĂĄrhuzamos-tagadĂł titkos tĂĄrsasĂĄg (Sociedade Secreta dos Negacionistas de Paralelas SSNP) oszlopos tagjai voltak â hidegen hagyta az eukleidĂ©szi axiĂłma. A megkopott lĂ©pcsĆfokok nem vĂzszintesek, a kockakövek el sem akarjĂĄk hitetni magukrĂłl, hogy szabĂĄlyos kockĂĄk lennĂ©nek, a korlĂĄt lĂĄtszĂłlag igazodik a lejtĆhöz, de az egĂ©sz inkĂĄbb egy laza improvizĂĄciĂł, mintsem mĂ©rtani pontossĂĄg. Ott van a fenti vaskerĂtĂ©s, amit teljesen benĆtt a csodĂĄs lila murvafĂŒrt (bougainvillea). A termĂ©szetet eleve nem Ă©rdeklik az egyenesek: az ĂĄgak össze-vissza kanyarognak, a virĂĄgok sĂșlya lehĂșzza a rĂĄcsokat. Hol van itt a pĂĄrhuzamos? Sehol. A termĂ©szet Ă©s a lisszaboni flĂłra kĂ©z a kĂ©zben lĂĄzad a vonalzĂł ellen. MĂ©g ha a kĆmƱves zsinĂłrral Ă©s vĂzmĂ©rtĂ©kkel mĂ©rte is volna ki a vörös falat vagy a felette lĂ©vĆ Ă©pĂŒlet ablakait â bĂĄr egy igazi egyenestagadĂł lisszabonitĂłl ez eleve bƱn lenne â, a szemĂŒnk akkor is ĂĄtver minket. A perspektĂva miatt minden egyenes vonal a tĂĄvolban egyetlen pontba akar összefutni. A pĂĄrhuzamossĂĄg a valĂłsĂĄgban egyszerƱen leleplezĆdik: az egĂ©sz egy ĂĄltudomĂĄnyos humbug.
A geometria tehĂĄt egy gyönyörƱ, steril utĂłpia. Arra jĂł, hogy ĂĄtmenjĂŒnk a matekĂ©rettsĂ©gin, de ha kimĂ©sz az utcĂĄra â plĂĄne egy olyan dimbes-dombos, bĂŒszkĂ©n derĂ©kszög-tagadĂł vĂĄrosban, mint Lisszabon â, azonnal rĂĄjössz: a valĂłsĂĄg nem pĂĄrhuzamos, hanem girbegurba, lejtĆs, Ă©s pont ettĆl olyan fantasztikus.
Ezek alapjĂĄn Lisszabon jelenlegi, unalmasan hagyomĂĄnyos cĂmerĂ©t (hajĂł kĂ©t hollĂłval) azonnal le kellene cserĂ©lni valami olyasmire, ami hƱen tĂŒkrözi a helyi egyenes- Ă©s derĂ©kszög-tagadĂł közössĂ©g bĂŒszke szellemisĂ©gĂ©t.
Az Ășj, hivatalos cĂmer Ăgy nĂ©zne ki:
A központi alak: Egy kĆmƱves ĂĄltal drĂĄmai mozdulattal kettĂ©tört vonalzĂł Ă©s egy lĂĄtvĂĄnyosan meggörbĂtett vĂzmĂ©rtĂ©k, amelyek egy dombon (termĂ©szetesen lisszaboni macskakövön) egymĂĄst keresztezve pihennek. A pajzstartĂłk: BalrĂłl egy dĂșs, burjĂĄnzĂł bougainvillea, ami rĂĄnĆ a pajzs szĂ©lĂ©re, teljesen elmosva annak szimmetrikus vonalait; jobbrĂłl pedig egy vĂĄzgeometriĂĄjĂĄban bĂŒszkĂ©n aszimmetrikus kerĂ©kpĂĄr. A cĂmer felirata: Egy elegĂĄns, de szĂĄndĂ©kosan hullĂĄmzĂł szalagon a következĆ latin (vagy inkĂĄbb ĂĄllatin) jelmondat ĂĄllna:
âInclinatus, non rectusââ azaz: âDĆlt, nem egyenesâ.
A korona a pajzs tetejĂ©n: A hagyomĂĄnyos bĂĄstyakorona helyett egy olyan hĂĄztetĆ-sziluett, amelynek kĂ©t oldala garantĂĄltan nem azonos szögben dĆl meg, Ă©s a kĂ©mĂ©nye is finoman balra hĂșz, fittyet hĂĄnyva a gravitĂĄciĂł Ă©s a fĂŒggĆleges elvĂ©re.
Ez a cĂmer vĂ©gre nem egy közĂ©pkori legendĂĄra Ă©pĂŒlne, hanem a tiszta, mindenhol a szemĂŒnkbe ötlĆ lisszaboni valĂłsĂĄgra.
A lisszaboniak tehĂĄt nemcsak tagadjĂĄk a derĂ©kszöget vagy a pĂĄrhuzamos vonalakat, de bĂŒszkĂ©n ĂŒnneplik is annak hiĂĄnyĂĄt. Ezzel az Ășj cĂmerrel a vĂĄros vĂ©gre hivatalosan is ĂŒzenhetnĂ© a vilĂĄgnak: a tökĂ©letessĂ©g unalmas, az egyenes vonal pedig a kĂ©pzelet hiĂĄnya.
SzĂ©p vasĂĄrnapot mindenkinek, aki ma tartja! đ














