#sickratman

Édes Sors! Kiterítem a lapjaimat. Amit és ahogy, azt nem csinálom tovább, legfeljebb egy évig. Tehát HA nem jelenik meg A Menedzser az életemben, akkor az eddig végzett művészeti kínlódást abbahagyom. Az elmúlt kb. 1 évben volt 82 koncertem (főleg Korai és Sickratman (a különböző felállások miatt ez 5 zenekart takar)), 29 színházi előadásom (főleg Zöld Szofi, Többszörös orgazmus, Nyelv és lélek, Bajuss), 13 operaelőadásom (Don Giovanni), 2 forgatásom (kis szerepek) és kb. 100 próbám. Ez láthatóan nem 365 napos elfoglaltság, mégis: úgy szétszedi a hetirendemet (havi nálam nincs is), hogy ahhoz munkahely alkalmazkodni nem tud. A próbanapokon, itt nálunk, az andergrandban, az ember csak fogyaszt, de pénzt nem keres. A többi tevékenység pedig (tabuterület, de) átlag 10-15e forintjával (szórás 2-től 20e-ig (egy-egy fesztivál és kőszínház árnyalja a képet)) annyit hoz, hogy futja kajára, utazásra, telefon-egyenleg-feltöltésre, (sokszor (max 2)) sörre, (általában) rezsire, (néha) turis ruhára, kb. De horizontomon túl van pl. egy családi utazás, rendes cipő, hangszer, könyv, buszbérlet, fogorvos. Orvos végső esetben (tb-m nincs). Az internetkapcsolatomat épp most engedem el (negatívban lévő számláról nem lehet utalni). SORS! Baszod, nyiss most már nekem tényleg tért, merthát nagyjából már megszolgáltam. Adj nekem egy menedzsert. Egy menedzsert kérek szépen. De ne segíteni akarjon, hanem együttdolgozni. Tőlem lehet számító, de legyen őszinte. Intelligens, türelmes, szorgalmas, kreatív, ismerje (á-tól z-ig) és valamennyire kedvelje amiket csinálok. Ismerje a „múltamat”, ami miatt néha rohadt nehéz lesz-lenne előrejutnia (én pl. kaptam ilyen választ egy bábszínháztól: „…nem akarjuk a városvezetéssel fönnálló jó kapcsolatunkat ön miatt kockáztatni.”) . Lehet tapasztalt, de lehet kezdő is (ha nem laikus, hanem pl. kulturális menedzser). Olyan ne legyen, aki az egészet csak most próbálja ki. Kísérletezésre már nincs időm. Kedvem. Tudjon számlát adni, illetve lássa át a művészetfinanszírozás bonyolult világát. Esetleg tudjon pályázni. Cserében tag lenne a szűkebb projektjeimben, ahol az egyenlő osztás dívik (kétszemélyes előadásnál ez pl. harmadolást jelentene). Megmozgathatja a Korai Trancemission zenekart külföldön (bérezés megegyezés szerint). Kezdhet valamit az Anarchista Színházzal (bérezés megegyezés szerint). Ha ez a kezdeményezés eredmény nélkül hal el, akkor ezt a levelet tekintsétek egy első mozdulatnak, mert én most lassú integetésbe kezdek. És jövő nyáron befejezem ezt a fenntarthatatlan életformát (ha másért nem, mert a két kiskorú gyerekem neveléséhez jóideje csak nevetséges mértékben tudok hozzájárulni, és miattuk se lehetek tovább a társadalom büszke páriája). Idén elvileg lesz még 4 bemutatóm, tehát nem csak levezetek lazán, azonban a jövő évadra már lélekben semmivel nem készülök. Tehát most elkezdek integetni, és integető kezem csakis egy Menedzser foghatja le. És ha nem jön Ő, ti, többiek, ha gondoljátok, visszaintegethettek. Most egy ilyen hosszan elnyúló drámát képzeltem el. Sziasztok.

Hogy el ne felejtsük a Nemzetet gyalázó ifj. Sebőt és fajtársait