#scanbalt

BUILDING BRIDGES: GENERATING AND EXPLOITING KNOWLEDGE AND PUBLIC RESEARCH FOR DEMAND-DRIVEN APPLICATIONS OF AESTHETIC MEDICINE IN SCANBALT COUNTRIES, IN COOPERATION WITH ASIA http://skinmantra.over-blog.com/article-36874938.html

November 20.

Menetrend szerűen reggel 10-kor ki is kötött a hajó Stockholmban.  A hajón egyébként megint néztünk elődadást, ami nem űberelte az elsőt, de azért élvezhető volt. Meg most a 2. szinten, azaz igen alacsonyan voltunk elszállásolva, ami bevallom egy kicsit klausztrofóbikus és pánik szerű érzéseket keltett bennem, hiszen ha bármi történt volna, akkor mi vagyunk a legmesszebb a tetőtől... De semmi baj nem történt. :D

Hosszú séta a csomagokkal, mire elérjük a metrómegállót, majd be a Central Stationra. Itt lerakjuk a csomagokat, reggeli-ebédelünk a Mekiben, majd irány a város! 

Ma a Vasa múzeumot néztük meg. Nagyon érdekes kiállítás, ami egy 1628-ban elsüllyedt, majd 333 év után, 1961-ben teljes egészében kiemelt svéd hadihajót mutat be. Pont szerencsénk volt, mert itt is épp akkor indult az angol túravezetés, mikor mi odaértünk. Hihetetlen, hogy milyen jó állapotban fennmaradt ez a hajó, 93%-ban eredeti, a maradék pedig rekonstruált.  Ráadásul hatalmas a hajó, mert zászlóshajónak építették. Még egy érdekessége, hogy becsélések szerint 20-25 percig tartott méltóságteljes menetelése, ami alatt kicsit több, mint 1 km-t haladt, mielőtt elsüllyedt. 

A múzeum után vissza a Central Stationra, összeszedtük a csomagokat, megvettük vacsoránkat megintcsak a Mekiben, majd irány a reptér. Most végre sikerült bőven odaérni, mert nagyon szerettük volna elkerülni, hogy ide is épphogy befussunk, és izgulni kelljen. Kellemes meglepetés, hogy a gépes check-in alatt kiválaszthattuk, hogy hova szeretnénk ülni, így egymás mögé ablak mellé kértük a jegyeket. 

Csak hogy keretes legyen a történet, miután mindenki beszállt a gépbe, a pilóta egyszer csak bemondta, hogy még azért nem indulunk, mert egy kisebbfajta technikai probléma adódott, és még annak az elhárításán dolgoznak. Ez sosem hangzik megnyugtatóan egy repülőn, de a malmöi vonatutunkat tekintve mi meg pláne kicsit kiborultunk tőle. De végül felszálltunk, és az erősebb turbulenciától eltekintve sima utunk volt hazafele.  Nekem még egy külön “élményt” jelentett, hogy a leszálláskor a kabinnyomás és a megfázásom kombinációjaként erőteljesen bedugult, majd megfájdult a fülem, de hál’Istennek a földet éréssel az is elmúlt, és végre megérkeztünk Koppenhágába.

November 19. 

A mai program Helsinki volt. Kb. 6 órát töltöttünk itt, ebből volt egy 2 órás guided tour, ami alatt gyakorlatilag mindent meg is néztünk.  Aranyos városka, svéd és orosz beütéssel a történelmükre visszatekintve, de túl sok érdekes dolog nincs itt. 

További képek itt.

Mondjuk biztosan jobban tetszett volna a város, ha nem fájna ennyire a torkom. Minden évben eljátszom ezt, így persze most is túl kell esnem rajta.  De hát csak magamra vethetek, hogy nincs egy normális téli cipőm, kabátom (szétjön a zipzárja), stb., hiszen én vagyok az, aki nem szeret vásárolni, így persze a végére minden cuccom selejtes lesz...

Csak hogy fokozzuk kicsit, ma a telefonom beadta a kulcsot. Ebédnél még vígan neteztem rajta, majd mikor 4-kor újra előveszem a zsebemből már se kép se hang, és semmire nem reagál... Épphogy 3 hónapja, hogy megvettem... Még az a szerencse, hogy van kint egy másik telefon, amit ugyan a magyar kártyámmal nem tudok használni, meg bár okos telefon, azért limitáltak a lehetőségei, de legalább van ha valami vészhelyzet van.  De hogy hogyan fogok egy hónapot kibírni az okostelefonom nélkül az még egy rejtély...

November 18.

Ma utolsó napunkat töltöttük St.Pétervárott, ami alatt a Tsar Village-t fedeztük fel. Újabb gyönyörű palota, sok-sok aranyozással, óriási kerttel, minden ami kell egy igazi nyári cári lakhelyhez. 

További képek itt.

A városba visszafele menet megnéztük a kevés megmaradt Lenin szobrok egyikét, majd még volt időnk ebédelni is. 880 HUF-ért leves, hússal töltött palacsinta, édes palacsinta és 0,5 liter tea.  Az a jó, hogy itt még a magyar is gazdagnak érzi magát. :D

Sajnos a metróba végül nem jutottunk el, de így is sok mindent láttunk. Az viszont biztos, hogy ide több kellett volna, mint 3 nap, hogy mindent megnézzünk, amit érdemes.

Pár dolog amit az oroszokról ezalatt a 3 nap alatt megfigyeltem. Nem egy barátságos népség. Mogorván mennek az utcákon, ha meghallják, hogy külföldi vagy, akkor még inkább mogorvábbak lesznek. Skandináviával ellentétben itt kb senki nem beszél angolul, sőt, még ki is nevettek minket, amikor megkérdeztük, az egyik ebédnél, hogy beszélnek-e angolul... De a nemzetközi mutogatással végül csak boldogultunk valahogy :D

Ja igen, azt még nem említettem - de hát ez már szinte természetes -, hogy a túrán is van rajtunk kívül még egy magyar, Kinga. De hát már meg sem lepődök. :D

Ma a Tsar Village kert körbejárása alatt sajnos kiderült, hogy lyukas mindkét bakancsom talpa, így ma a havas/latyakos kerti séta alatt sikerült rendesen megfáznom. Egyenlőre nagyon szenvedek itt a hajón Helsinki fele. De majd csak kiheverem. 

Ma 6. napja, hogy elindultunk, és azt kell mondjam igazán összeszoktunk Fannival és Zolival. Az egyszer biztos, hogy nagyon furcsa lesz 2 nap múlva visszacsöppenni a koppenhágai kis életünkbe. 

November 17. 

Ma az Ermitázs palotát látogattuk meg, amit más néven téli palotának hívnak. Több mint 3 millió (igen, jól írom) kollekció található itt, többek között Leonardo da Vinci, Tiziano, illetve Rembrandt is. 

Gyönyörű hely, elképesztő művészettel, és természetesen mint itt minden - ez is hatalmas.  10:30-14:00-ig voltunk itt, ebből 12-ig idegenvezetéssel, így sok érdekeset és hasznosat hallottunk. 

Mivel reggel épphogy volt időnk bekapni egy falatot, így már nagyon éhesek voltunk, szóval betértünk az első Tapemok-ba, amit találtunk. Ez lényegében az itteni Nagyi Palacsintázója. Kiadós finom ebéd, majd irány a Spilled Blood Church, ami egyszerűen lenyűgöző. A belső tér minden négyzetcentimétere mozaikkal van kirakva, ami minden bizonnyal egyedivé teszi a világon. 

Ahogy itt végeztünk elkezdett havaseső esni, így először kerestünk egy supermarketet, (ami nem volt olyan egyszerű, mint hinnétek), majd csendespihenő a hostelben. 

9-kor pedig indult a limuzin tour a város körül. A nevezetességeknél megálltunk, de egyébként a többiek részéről főleg az ivásról szólt. Azért mi is megosztoztunk egy üveg vodkán 4-en az amerikai új barátunkkal, de hát a többiek mellett ezzel labdába se rúgtunk. De azért így is nagyon jól szórakoztunk. :D A bár ahova tovább mentünk nem volt se olcsó, se jó, így elég hamar vissza is mentünk a hostelbe. 

További képek itt.

November 16.

Ma megérkeztünk St.Pvárra. Határon útlevél ellenőrzés. Meg kell, hogy mondjam, hogy a schengeni határok után ez ijesztő volt. De végül a teljes csapat minden probléma nélkül átjutott.

Ma egész nap buszos városnézés volt. Nagyon jó guide-ot kaptunk, sok-sok épületet megmutatott és még több storty-t mesélt.

Kicsit St.Pvárról: Első: Hatalmas. Második: minden épület is hatalmas, ráadásul minden 2. épület egy “palace”. Szép város, de nagyon érezhető, hogy ez más világ. Teljesen különböző, mint amit általában Európában megszokhattunk, ráadásul kicsit olyan, mint egy időutazás. Itt a “bkv” buszok/villamosok olyanok, mint ami nálunk már csak nosztalgia járat, sok a régi kocsi, sőt, láttunk egy -használatban lévő - Lada rendőrautót is!

Délután 2 óra körül megálltunk ebédelni. Mi egy orosz gyorsétterem szerűségbe tértünk be, ahol 600 (azaz hatszáz!) forint értékben ettem levest, főételt és ittam 0,5l meleg teát is! :O

Ja igen. Természetesen hideg van. Igazából olyan 0 °C körüli, de fúj a szél, így hidegebbnek tűnik. De eddig egész jól bírjuk. :D

A hostelünk nagyon jó helyen van, kulturált is, de ami még jobb, hogy Friends! hostel a neve :D (bár a képeken kívül más nyomát nem látni a sorozatnak). De azért így is már csak ettől eszembe jutott sok-sok jelenet, vagy épp ahogy Annával a BME-n előadáson épp valamelyik poénon nevetünk. :D

Most majd megyünk Russian Folk Dance-re, majd bulizni utána. A Folk Dance show-ra bkv busszal jutottunk el. Egy jegy 28 rubel, ami kb 110 HUF, szóval nem éppen drága. Maga a show az egyik palotában volt a millió+1 közül, ami kívülről, belülről is gyönyörű. Wellcome pezsgő, majd a szünetben újra pezsgő, üditők és falatnyi kis szendvicsek.

A show nagyon jó volt, sokféle néptáncon kívül élőzene és éneklés is volt, illetve kis apró jelenetekkel, mimikával folyamatosan egy kis humort csempésztek a történetbe az előadók. Az egyetlen amit kicsit sajnáltam, hogy balett rész nem volt az előadásban, de hát mindent azért nem lehet. :D

Épphogy visszaértünk a hostelbe, már indultunk is a közeli klubba. 400 HUF volt a belépő, majd csalódásunkra a vodka shot-ot 600-ért mérték, és ezzel el is fogyott minden pénzünk, amit magunkkal vittünk. Nem mondhatnám, hogy a legjobb volt a hely, de azért pár órát elvoltunk.

További képek itt.

November 15.

Szóval a mai nap tényleg csak utazással telt.  Az út Helsinkibe ~2,5 óra volt, majd kb. ugyanennyi várakozás után indultunk el St.Pétervárra. Ugyanúgy mindkét hajó hatalmas, mint amivel Tallinnba mentünk, illetve bárok, diszkók, kaszinók, sőt még edzőterem és mozi is van itt. :O

Ma igazából 3 említésre méltó dolog történt. 

Este elmentünk a hajón megnézni az előadást. Komolyan úgy éreztem magam, mintha egy luxus hajón lennék. Szép, vékony orosz csajok több különböző táncot adtak elő, amíg átöltöztek, addig pedig vagy egy nyálas orosz fickó énekelt, vagy egy másik szaxofonozott. A csajok és a szaxofonos nagyon jók voltak, az tényleg színvonalas volt. Ez sajnos a következő produkcióra már nem mondható el. Felhívtak embereket a színpadra, és japánt kellett visszaismételniük, vagy egy érmét a fenekükkel összeszorítva A-ból B-be elsétálni... Az ezt követő zenekar egészen jó játszott, de sokat nem hallgattuk, mondván, hogy már késő van. 

Sétálunk kifele a bárból, mikor is észrevettük, hogy a TV-ben a Magyar-Norvég focimeccset adják! Kis számolgatás, átgondolás után (az időeltolódás miatt) arra jutottunk, hogy ez minden bizonnyal a visszavágó mérkőzés, méghozzá élőben! Zolival ott maradtunk, és a megnéztük a 2. félidőt. Bár alig hittünk a szemünknek, hogy nyertünk, pláne hogy ezzel kijutottunk az EB-re (!!!), de minden magyar focival való ellenszenvem ellenére tényleg nagyon örültem én is. 

A szobába visszatérve a nagy fáradtság, vagy az öröm, vagy csak az orosz levegő hatására, olyan stádiumba jutottunk, hogy gyakorlatilag 1-1,5 órán keresztül folyamatosan teli torokból nevettünk, és ontottuk magunkból a jobbnál jobb poénokat :D

Reggel kikötünk St.Pváron addig pedig egy kis alvás következik. 

November 14.

Mai napunkat Tallinn aprócska világában töltöttük.  Érkezés után egy vezetett városnézéssel körbejártuk az óvárost, ahol hangulatos régi épületeken kívül a parlamentet, a régi városfalat, Tallinn legmagasabb templomtornyát és egy gyönyörű ortodox templomot is megnéztünk. Az idegenvezető sok érdekességet is mesélt hozzá, például, hogy aki a legmagasabb tornyot építette egyezséget kötött a városvezetéssel: ha a városvezetés kideríti a nevét, akkor nem kéri a fizetséget. A torony már majdnem készen volt, mikor a vezetők sikeresen kiderítették az építő nevét, aki bánatában levetette magát a toronyból...

A túra után találkoztunk Bencével, aki itt tölti Tallinnban Erasmus félévét.  Elvitt minket a Kadriorg Palotához - nekem nagyon tetszett ez az épület -, illetve lementünk a tengerpartra is. Majd visszamentünk az óvárosba, ahol Fanni és Zoli kipróbálták az észt konyhát, én meg egy forró teával melegítettem fel magam. 

Egy kis pihenő után kocsmatúrára mentünk, amire Bence is befizetett. Hát egy magyar vagy akár dán kocsmatúrával nem lehet összehasonlítani, de azért jót beszélgettünk közben - hisz Bencének mindig van egy története ;) :D

Tallinn egy nagyon szép kisváros, ahhoz, hogy úgy igazán megnézzük talán kellett volna még egy nap, de így is felfedeztük a város főbb nevezetességeit - meg azért Bencét is jó volt látni. :)

További képek itt.