The Widow Sultana

After the death of Murad in 1640, she moved to the Old Palace with the other concubines of Murad and with her child or children. Her relationship with Kösem Sultan was probably never very good and close, but it soon reached a low point. Esmehan Kaya entered an age to be slowly married off in the mid-1640s. The selection of the husband was the responsibility of the Sultan and the mother of the child. The Valide also had a word but she was not the one to decide. We know, for example, that even though Nurbanu wanted to marry one of her grandchildren to a certain man, Safiye (the girl’s mother) prevented this. That is why there was nothing strange about Ayşe choosing a husband for Esmehan Kaya herself. The husband candidate was not particularly politically significant anyway. He was one of Murad's former swordbearers, to whom Murad himself promised Kaya before he died. Kösem, however, wanted one of her own trusted men to be Kaya’s husband, a pasha who was loyal to her already and who she could permanently chain to herself with marriage.

So Ayşe and Kösem were tense to each other, but it is not known in detail how the war between the two women took place. Some say Ayşe tried to seek the help of Sultan Ibrahim, who, however, wanted to take advantage of the situation and wanted Ayşe for himself. In the end, this did not happen, so Kösem and her chosen one, Melek Ahmed Pasha won. Kaya and Kösem were close to each other, she was Kösem's favorite grandchild, this is why it is strange that Kösem forced her to marry Melek Ahmed despite Kaya's own will. The fact that Kösem forced Kaya, a barely 13-year-old girl, to consummate the marriage with a pasha (who in age was like Kaya's own grandfather) complicating matters further. It was especially extreme because Kaya threatened the pasha with a dagger to leave her alone and the pasha accepted this. So both of the parties were totally fine with it, but Kösem still did not let it happen. Maybe Kösem thought that without consummating the marriage Ayşe could have tried to invalidate it.

Perhaps the former events also are related to the fact that instead of Ayşe's previous high salary (2000 aspers per day), in the Old Palace she received only 100-200 aspers per day for the rest of her life, regardless of whether Valide and Haseki Sultanas could keep their original salaries even in the Old Palace. Ayşe disappears from the harem records in 1680, suggesting that she died in either 1679 or 1680. During her relatively long life, she could see the reign of three sultans, reached heaven as Murad’s favorite, and reached hell as a mother. In addition to Esmehan Kaya, she certainly had sons and perhaps other daughters who all died as children. Her only child who reached adulthood, Esmehan Kaya, also died before Ayşe in 1658.

The second Haseki Sultan

Not much is known about her, her name, origin, the identity of her children are all obscured. All we know is that after Murad’s campaign in Yerevan, she was elevated to the rank of Haseki, certainly because she gave birth to a son. Maybe she was the mother of Prince Aleaddin, but more likely she had given birth to her child later, perhaps she was the mother of a prince who was born in 1638, perhaps of another unknown child. The second Haseki started her career with a daily salary of 2571 aspers, which was higher than the salary of Ayşe with 2000 aspers. We do not know the reason for this, but barely seven months later Murad also reduced her salary to 2,000 aspers. Perhaps the reason for the extremely high salary could have been that she became pregnant (or gave birth to a son) when all of Murad's sons died and by the time Prince Kasim (his brother) had already been executed? A heir was more urgent at this time than ever before, so it makes sense for Murad to give the concubine an outstanding allowance for the news of pregnancy or childbirth. Then, seven months later, when the Haseki lost her child or gave birth to a daughter, Murad reduced her salary to the level of Ayşe's, who also lost her sons.

Regarding her origin, the possibility arises that she was Sicilian. Jean-Baptiste Tavernier reports that Murad spent a particularly large amount of time in the Yerevan Pavilion with a Sicilian woman who he loved very much and who, in addition to her beautiful appearance, was a truly generous creature, so Murad never denied anything from her. According to Tavernier, she was a Sicilian noblewoman who was captured at sea and then gifted to the Sultan by Algir's beylerbey. Maybe the story is true, maybe not. Maybe it's about the second Haseki, maybe someone else.

With Murad’s death, the second Haseki disappears from the harem records forever, for which there are only two explanations (especially knowing that Ayşe appears precisely in the same register until her own death). The second Haseki maybe died shortly before Murad or was married off. The latter would not be unusual, since the widows of the sultans were often married off if they were childless or only had daughters. Since it is quite probable that the second Haseki lost her child, it was a logical solution to marry her off. Since she did not live in the harem anymore and is not on the registers, we do not know when she died.

Sanavber Hatun

Sanavber was a member of Murad's harem, of whom we know that she had a foundation which she established in 1628. The date of 1628 makes it probable that Sanavber may not have been Murad's concubine as Murad’s first child was born in 1627, so while it is possible for his mother to be Sanavber, it is unlikely that a young and inexperienced mother around the age of 15 would be allowed (and has the money) to establish a foundation. It is more likely that Sanavber was a high-ranking harem servant who owed her privileged status to either Murad or to Kösem Sultan. What makes her particularly interesting is that the documents of her foundation refer to her as “Sanavber bint Abdülmennan,” which is not the usual reference to converted slaves but a reference to a Muslim woman. Sanavber, then, may have been a high-ranking, free Muslim woman who perhaps belonged to Murad’s harem as a poet or associate, such as Hubbi Hatun was in the harem Selim II and Murad III?

Emirgün's sister

According to some, when Emirgün surrendered and handed over the castle of Yerevan to Sultan Murad in 1635, he presented his sister to the sultan. Legend has it that the woman was so beautiful that all of Murad's concubines faded beside her. Others say Murad never made Emirgün's sister his concubine, but there are also those who say Emirgün never gave his sister to Murad. Either way, the woman never entered Murad’s Istanbul harem.

Rosana

Rosana is probably a legend rather than Murad’s real concubine. Legend has it that Rosana was tall, blonde, and very light-skinned, but very bad in personality, so much so that Murad was afraid of her. Rosana was jealous of everything and everyone, hating Murad's other consorts, his younger brothers. Some go so far that it was Rosana, who executed the sultan's younger brothers on behalf of Murad. When one of Murad’s sisters realized this, she accused Rosana, but Murad didn’t believe her sister and became so angry that he killed her with a hammer. Finally, Kösem proved that Rosana was the murderer of the princes, by the time Murad himself stabbed the woman with a dagger, but the sultan never loved another woman later. I think it’s clear to everyone that this is more of a fairy tale than a real story. Never does a harem register or any ambassador from the period mention Rosana.

Used sources:  C. Finkel - Osman's Dream: The Story of the Ottoman Empire; L. Peirce - The imperial harem; G. Piterberg - An Ottoman Tragedy, History and Historiography at Play; Öztuna - Devletler ve Hanedanlar; Uluçay - Padişahların Kadınları ve Kızları; F. Davis - The Palace of Topkapi in Istanbul; Y. Öztuna - Genç Osman ve IV. Murad; G. Junne - The black eunuchs of the Ottoman Empire; R. Dankoff - An Ottoman Mentality: The World of Evliya Çelebi; R. Murphey - ‘The Functioning of the Ottoman Army under Murad IV (1623–1639/1032–1049):Key to Understanding of the Relationship Between Center and Periphery

*    *    *

Haseki Ayşe Sultan

A Haszeki

Ayşe szultána volt Murad kedvence, aki uralkodását végig dominálta. Ayşe valószínűleg Muraddal nagyjából egy idős lehetett, 1612 körül születhetett. Származását tekintve tudjuk, hogy görög volt, ugyanis a követek gyakran hasonlították szintén görög anyósához, Köszem szultánához. Ayşe 1628-tól tűnik fel a háremjegyzőkönyvekben, így feltehetőleg nagyjából ekkor lett Murad ágyasa. Sajnos nem tudjuk, hogy kik voltak Ayşe gyermekei és hogy hány gyermeke volt, egyetlen ismert lánya Esmehan Kaya, aki 1633-ban született.

Nem pontosan tudjuk, hogy Ayşe mikor lett Haszeki szultána, azonban feltételezhetjük az 1632-es dátumot. Ugyanis ebből az évből maradt ránk egy követi beszámoló, mely szerint Murad anyja jóváhagyását kérte, hogy Haszeki rangra emelje (vagy feleségül vegye) legújabban született lányának anyját. Sajnos nem áll rendelekzésünkre, hogy melyik lány született 1632-ben. Hanzade 1631-ben vagy 1632-ben született, egy Esmehan nevű lány pedig tudottan 1633 előtt, ám nem tudjuk ki volt ezen szultánák édesanyja. Az is lehet, hogy Esmehan Kaya születését tesszük tévesen 1633-ra. Mivel azonban Ayşe a Haszeki rangot viselte és Murad uralma alatt végig dominált, feltételezhetjük, hogy több gyermeke volt Kaya mellett, különös tekintettel fiúkra is.

Ayşe személyiségéről nem sok maradt fenn. Angelo Alessandrini velencei titkár 1637-ben úgy beszélt Ayşéről, mint kiemelkedő szépségű nőről, aki azonban lélekben a legkevésbé sem olyan, mint a Valide szultána, Köszem. Ettől függetlenül Alessandrini szerint a szultán nagy becsben tartja és királynőként bánik vele, Ayşe pedig igyekszik úgy is viselkedni, mint egy valódi királynő. Erre azonban a titkár szerint esélye sincs és hiába próbálja ruháiban, ékszereiben és szolgálói számában is utánozni a Valide szultánát, sosem érhet fel hozzá. Alessandrini ezzel a rövid leírással is sokat elárul Ayşéról, azonban fontos észben tartanunk, hogy Alessandirini és a követ, akinek dolgozott, Köszem végletekig hűséges csodálói voltak, így nem meglepő, ha számukra senki nem érhetett fel a nagy Valide szultánához.

Az Ayşe és Murad között lévő erős köteléket jól példázza, hogy Murad magával vitte Ayşét yerevani hadjáratára is. Ez kivételes volt, ugyanis a szultánok évszázadok óta nem vitték magukkal feleségeiket és kedvenc ágyasaikat a hadjáratokra. I. Bayezid és felesége ugyanis együtt estek Timur Lenk fogságába és a legendák szerint Bayezidet úgy kínozta Timur, hogy feleségét gyalázta és alázta meg előtte. Emellett I. Szelim idejéből is ismert egy eset, mikor egy szafavidák elleni hadjárat során Szelim fogjul ejtette a sah egyik kedvenc ágyasát (vagy feleségét), akit aztán rangol alul házasított ki egy oszmán tisztviselőhöz. Ilyen kockázatok ismeretében a legtöbb szultán nem vitte magával feleségeit, nem úgy Murad. Egyesek úgy tartják, hogy Ayşe a hadjáraton adott életet Aleaddin nevű fiuknak, ez azonban valószínűleg egy félrefordítás eredménye csupán. Aleaddin herceg valóban 1635-ben született a hadjárat ideje alatt, azonban Isztambulban jött világra, így aligha lehetett a hadjáraton tartózkodó Ayşe az édesanyja és Murad aligha engedte volna várandós ágyasának, hogy elkísérje a hadjáratra.

Talán épp amiatt, mert Ayşe végig Murad mellett volt a hadjáraton, sokan okolják Ayşét Murad öccseinek kivégeztetése miatt. Murad ugyanis a hadjáratról visszatérve ölette meg két féltestvérét, Bayezidet és Szulejmánt. Azonban nincs arra utaló bizonyíték, hogy Ayşe valaha is a hercegek ellen próbálta volna fordítani Muradot. A hadjárat után több szemtanú is leírta Ayşe Isztambulba való visszatérését, mint egy igen pompás eseményt. Ayşét pedig nemsokkal később Murad is követte. Ayşe számára valószínűleg ez volt az egyik utolsó fényűző pillanat, hiszen hamarosan Murad egészsége egyre rosszabbra fordult, fiai hamarosan meghaltak és hamarosan előkerült egy új ágyas, akit Murad szintén Haszeki rangra emelt és akinek magasabb fizetést adott, mint Ayşének.

Az özvegy szultána

Ayşe Murad 1640-es halála után a Régi Palotába költözött Murad többi ágyasával és gyermekével vagy gyermekeivel együtt. Viszonya feltehetőleg sosem volt túl jó és közeli Köszem szultánával, de hamarosan elérte a mélypontot. Esmehan Kaya az 1640-es évek közepére lassan kiházasítandó korba került. A férj kiválasztása a mindenkori szultán és a gyermek édesanyjának feladata volt. A Valide szultánának minden bizonnyal szintén lehetett szava, ám nem ő döntött. Tudjuk például, hogy Nurbanu hiába szerette volna egyik unokáját egy bizonyos férfihoz adni feleségül, Safiye (a lány anyja) ezt megakadályozta. Épp ezért nem volt abban semmi furcsa, hogy Ayşe maga válasszon férjet Esmehan Kaya számára. A férjjelölt egyébként nem volt különösen jelentős politikai szempontból. Murad egyik korábbi fegyverhordozója volt, akinek még maga Murad ígérte oda Kayát, mielőtt meghalt volna. Köszem szultána azonban a saját emberei közül akart valakit Kaya férjéül, egy olyan pasát, aki hűséges hozzá és akit végleg magához láncolhat a házassággal.

Ayşe és Köszem egymásnak feszültek tehát, de nem tudni részletekbe menően, hogyan zajlott a két nő közötti háború. Egyesek szerint Ayşe igyekezett Ibrahim szultán segítségét kérni, aki azonban ki akarta használni a helyzetet és magának akarta Ayşét. Végül ez nem történt meg, így győzött Köszem és a választottja Melek Ahmed Pasa. Kaya és Köszem különösen közel álltak egymáshoz, ő volt Köszem kedvence, emiatt is különös, hogy Köszem a lány kérése ellenére is hozzákényszerítette a saját választottjához. Tovább bonyolítja a helyzetet a tény, hogy Köszem kényszerítette az alig 13 éves Kayát és a nagyapja korú pasát, hogy elhálják a nászt, miután ezt Kaya megtagadta a pasa pedig egyetértett vele. Talán Köszem motivációja az volt, hogy elhálás nélkül Ayşe megpróbálhatta volna érvényteleníteni azt.

Talán az előbbi eseményeknek is köze lehet ahhoz, hogy Ayşe korábbi magas fizetése (napi 2000 asper) helyett a Régi Palotában csupán 100-200 asperes napi fizetést kapott élete végéig, függetlenül attól, hogy a Valide és Haszeki rangot viselők nőknek Régi Palotába költözés után sem volt szokás csökkenteni a fizetését. Ayşe 1680-ban tűnik el a hárem jegyzőkönyvekből, ami arra enged következtetni, hogy vagy 1679-ben vagy 1680-ban halt meg. Viszonylag hosszú élete során három szultán uralkodását is láthatta, megjárta a mennyet Murad kedvenceként és a poklot anyaként. Esmehan Kaya mellett egészen biztosan voltak fiai és talán más lányai is, akik gyermekként mind meghaltak. Egyetlen felnőttkort megérő gyermeke, Esmehan Kaya is Ayşe előtt halt meg 1658-ban.

A második Haszeki szultána

Nem sokat tudni róla, neve, származása, gyermekeinek kiléte mind homályba vész. Annyit tudunk, hogy Murad yerevani hadjárata után lett Haszeki rangra emelve, minden bizonnyal azért, mert életet adott egy fiúnak. Talán ő volt Aleaddin herceg anyja, ám ennél valószínűbb, hogy még később hozta világra gyermekét, talán ő volt egy 1638-ban világra jött herceg anyja, talán más ismeretlen gyermeké. A második Haszeki 2571 asperes napi fizetéssel kezdte meg pályafutását, amely magasabb volt, mint Ayşe 2000 asperes fizetése. Ennek okát nem tudjuk, azonban alig hét hónappal később Murad lecsökkentette az ő fizetését is 2000 asperre. Talán az extrém magas fizetés oka lehetett, hogy akkor lett terhes (vagy szült fiút), mikor Murad összes addig élő fia elhunyt már és amikorra talán már Kasim herceget (édesöccsét) is kivégeztette? Ekkor sürgősebb volt egy örökös, mint bármikor máskor, így logikus, hogy a terhesség vagy szülés hírére Murad kimagasló juttatást adjon az ágyasnak. Aztán hét hónappal később, amikor a Haszeki elvesztette gyermekét vagy leányt szült fizetését Murad lecsökkentette a szintén fiait elvesztő Ayşe szintjére.

Származásával kapcsolatban felvetődik annak lehetősége, hogy szicíliai volt. Jean-Baptiste Tavernier beszámol arról, hogy Murad különösen sok időt töltött a Yerevan Pavilonban egy szicíliai nővel, akit nagyon szeretett és aki gyönyörű külseje mellett igazán nagylelkű teremtés volt, így Murad sosem tagadott meg tőle semmit. Tavernier szerint nemesi származású szicíliai nő volt, akit a tengeren ejtettek fogságba, majd Algír beglerbégje ajándékozta a szultánnak. Talán igaz a történet, talán nem. Talán a második Haszekiről van szó, talán másról.

Murad halálával a második Haszeki örökre eltűnik a hárem jegyzékből, melyre csak két magyarázat lehet (különösen annak ismeretében, hogy Ayşe precízen megjelenik saját haláláig ugyanebben a jegyzőkönyvben): a második Haszeki is elhunyt Murad előtt nemsokkal vagy kiházasították. Utóbbi nem lenne szokatlan, hiszen a szultánok özvegyeit gyakran házasították ki, ha azok gyermektelenek voltak vagy csak lányaik voltak. Mivel elég valószínű, hogy a második Haszeki elvesztette gyermekét, logikus megoldás volt kiházasítása. Mivel nem a háremben élt és nem szerepel a jegyőzkönyvekben nem tudjuk mikor halt meg.

Sanavber Hatun

Sanavber, Murad háremének egyik tagja volt, akiről annyit tudunk, hogy a nevével ellátva létezett egy alapítvány, melyet 1628-ban hozott létre. Az 1628-as dátum valószínűsíti, hogy Sanavber talán nem Murad ágyasa volt. Murad első gyermeke 1627-ben jött világra, így bár lehetséges, hogy az ő anyja legyen Sanavber, ám valószínűtlen, hogy egy 15 év körüli, friss és tapasztalatlan anyának engedik (és van rá pénze), hogy alapítványt hozzon létre. Valószínűbb, hogy Sanavber egy magasrangú hárem szolgáló volt, aki kiemelt státuszát vagy Köszem szultánának vagy Muradnak köszönhette. Különösen érdekessé teszi helyzetét, hogy a dokumentumok úgy hivatkoznak rá, mint “Sanavber bint Abdülmennan”, ami nem az áttért rabszolgák szokásos hivatkozása hanem egy muszlim nő hivatkozása. Sanavber tehát lehet, hogy egy magas rangú, szabad muszlim nő volt, aki talán költőként vagy társalkodóként tartozott Murad háremébe, mint például Hubbi Hatun II. Szelim és III. Murad háremébe?

Emirgün testvére

Egyesek szerint mikor Emirgün megadta magát és átadta Yerevan várát Murad szultánnak 1635-ben, akkor húgát a szultánnak ajándékozta. A legendák szerint a nő olyan gyönyörű volt, hogy mellette Murad minden ágyasa elhalványult. Mások szerint Murad sosem tette ágyasává Emirgün testvérét, de olyanok is vannak, akik szerint Emirgün sosem adta oda húgát Muradnak. Akárhogy is, a nő sosem lépett be Murad isztambuli háremében.

Rosana

Rosana valószínűleg inkább egy legenda, mintsem valódi ágyasa Muradnak. A legendák szerint Rosana magas volt, szőke és nagyon világos bőrű, azonban nagyon rossz természetű, olyannyira, hogy Murad is félt tőle. Rosana mindenre és mindenkire féltékeny volt, gyűlölte Murad öccseit. Egyesek odáig mennek, hogy Rosana volt az, aki Murad nevében kivégeztette a szultán öccseit. Mikor Murad egyik húga rájött erre, megvádolta Rosanát Murad előtt, aki nem hitt testvérének és egy kalapáccsal megölte őt. Végül Köszem bizonyította, hogy Rosana volt a hercegek gyilkosa, mire Murad maga szúrte le a nőt egy tőrrel, ám a szultán később sosem szeretett más nőt. Azt hiszem mindenki számára egyértelmű, hogy ez inkább egy mese, mint valódi történet. Soha egy hárem jegyzék sem említi Rosanat és egy körabeli követ sem.