Gevherhan Sultan

Gevherhan Sultan was most likely born in 1544 as the daughter of later Selim II. Her mother was presumably Selim’s favorite concubine, Nurbanu, but considering her life path, we can’t be sure of that. She spent her childhood in her father’s province with her parents, sisters, and younger brother. A major change in their lives may have taken place in 1558, when Sultan Suleiman appointed her younger brother, Murad, to his own princely province. We are not left with any unequivocal evidence that his sisters accompanied Murad or not, but according to tradition, the girls who were Murad's full-sisters should go with him, so Esmehan certainly and perhaps Gevherhan left with the young prince also.

She moved to Istanbul in 1562 in the company of two of her sisters, Şah and Esmehan. Sultan Suleiman decided to marry Selim's daughters off in that year. Gevherhan's husband was Piyale Pasha, an admiral. During the sixteen years of their marriage, two daughters, Ayşe Atike (1563 -?), Fatma, and a son, Mehmed were born. During their marriage, there were rumors that Gevherhan had once stabbed one of their slaves with her own hands when she saw her husband stroking the slave girl's neck. It is not known whether this story is true, but it certainly well illustrates the assumption that a sultana could not have been humiliated or cheated by her husband in any way so that he could get away with it.

After the death of her first husband in 1578, she remarried in 1579, this time it was her younger brother, Murad, who chosed a husband for her, Cerrah Mehmed Pasa. Their marriage was balanced, with Gevherhan strongly supporting her husband’s political career. According to some sources, it was thanks to Gevherhan's support that Cerrah Mehmed Pasa was the one who circumcised Gevherhan's nephew the future Mehmed III in 1580. Either way, the event brought the pasha, the prince, and Gevherhan very close together. Three years later Gevherhan gifted a beautiful Bosnian slave girl to Mehmed when he received his own province. This Bosnian slave later became Handan, the mother of the future Sultan Ahmed I.

Gevheran and Mehmed Pasa were at the peak of their political careers when Mehmed III appointed Cerrah Mehmed Pasha as Grand Vizier in 1598. Thanks to her husband’s rank, Gevherhan was able to get into top political circles and certainly kept in constant contact with Handan and her son, Ahmed. The latter is supported by the fact that the influence of Gevherhan and Cerrah Mehmed Pasha did not diminish even after Ahmed's accession to the throne. Young Ahmed certainly wanted to express his gratitude to Gevherhan and Cerrah Mehmed for having played a very important role in bringing his parents together in the past. Ahmed believed that without Gevherhan and her husband he could never have been born, so he owes them a debt of gratitude for his existence as well. Unfortunately, Ahmed did not have the opportunity to reward Cerrah Mehmed, as the pasha died on January 9, 1604. However, he treated Gevherhan with great reverence, sending her thousands of gold coins, and a dress with sable fur, which was so rare that only Handan and Safiye received a similar one from the young Sultan in December 1603. In February 1604, Ahmed again donated a stable fur silk dress, but this time only Gevherhan and Handan received it. Ahmed later named one of his daughters Gevherhan, certainly in honor of his aunt. Gevherhan’s salary in Ahmed’s life was 350 asper per day, which was particularly high compared to her rank.

She did a lot of charity during her life, including building a madrassa in Cağaloğlu. Gevherhan lived a long life, certainly being still alive in 1623 when she last amended her will. She appointed his daughter's husband to be the superintendent of his foundations, in return for which he was guaranteed a daily salary of 80 aspers. The fact that she did not entrust it to her daughter may indicate that Ayşe Atike may have already passed away. But according to the will of Gevherhan, she also left money for her children, so perhaps in addition to Ayşe Atike, her other children also reached adulthood, or she possibly had grandchildren.

Şah Sultan

Şah was probably the future Selim II's eldest child, his firstborn daughter, borning in 1544. It has long been held that her mother was Nurbanu, but there is no evidence for this, and even second-hand evidence suggests that Şah was not Nurbanu's daughter.

In 1562, a great turning point came in her life, for on the orders of her grandfather, Sultan Suleiman, she was married off along her two sisters. For her, the chief falconer, Çakırcıbaşı Hasan Agha, was appointed as a husband, who was of lower rank than the husbands of her two sisters. This fact may also suggest that Şah may not be the future Murad III's full sister, so was not Nurbanu's daughter. Later, of course, Hasan Agha also has risen and became a vizier. Probably no child was born from this marriage.

She had been married to Hasan Agha for twelve years, after his death in 1574 she could choose a husband by herself. Her choice fell on Zal Mahmud Pasha, with whom she married in 1575 and they lived in true love based marriage. Their love is legendary and is a refreshing exception among political marriages. They had at least two children, a girl who married Abdal Han when she reached adulthood; and a son, Köse Husrev Pasa, who became an influential statesman and eventually died in a battle against the Safavids.

Unfortunately, Şah and Zal Mahmud were not able to take part in the upbringing of their children for long, for in the autumn of 1577 they both fell ill and, according to legend, they died at the same minute on the same day. However, the reality is less poetic, Şah died on November 3, while Zal Mahmud 12 days later. They were both laid to rest in the jointly built Zal Mahmud Pasha Mosque Complex. Their children were certainly raised by the Valide Sultan, Nurbanu until her own death in 1583, and then Sultan Murad III took care of them.

An ambassador was just present when Şah’s funeral took place and wrote of the event: “Today (3 November 1577) at 12 o'clock we witnessed the funeral of Mahmud Paşa’s wife, daughter of Sultan Selim. It was a modest ceremony. […] There was a crowd on either side of and behind the coffin. (Sokollu) Mehmed Paşa was first, the Chief Judge of Rumelia next to him. Behind them were Mustafa Paşa, Ahmed Paşa, Sinan Paşa, the Chief Judge of Anatolia, the governor of Rumelia and the Commander of the Janissaries, all docked in black clothes and riding horses. The Janissaries had replaced their usual headdresses with turbans."

Esmehan Sultan

Esmehan Sultan was born in 1545 to Nurbanu and later Selim II. Unlike her sisters, Gevherhan and Şah, Esmehan was without a doubt Nurbanu's daughter. For this reason in 1558 she most likely followed Nurbanu and Murad to his new princely province and that was the place from where she moved to Istanbul in 1562 for her own marriage.

Of her sisters, Esmehan married the highest-ranking statesman, Sokollu Mehmed Pasha, Grand Vezir of Sultan Suleiman I, who later during the reign of Selim II, and even during Murad III he run the empire. At least four children were born from their marriage, three sons, Ahmed (1563? - 1566), Pir-Mehmed (1566? - 1567?), Sokolluzade İbrahim (1565 - 1622?), and a girl Safiye (1563? -?), who was married to Lala Mustafa Pasa, Grand Vezir's son.

Through her husband and her own rank, Esmehan was the most influential sultana of the empire for years. In wealth, only her aunt, Mihrimah, could overtake her, but in influence, almost no one could. With Sokollu Mehmed Pasha, they supported several grandiose construction projects, such as the Sokollu Mehmed Pasha Mosque Complex and the Esmehan Sultan Mosque Complex. Esmehan’s personality was very dramatic, which she often allowed to manifest. Thus, for example, she organized her nephew, Mehmed’s circumcision ceremony, which included a child being nearly killed by a hired assassin, but rescued by a nymph-dressed young girl.

Knowing her personality, it is not surprising that she also regularly supported her mother in her political affairs. Thus, for example, she also played a key role in convincing France to gave back two Turkish women capture on the sea. She also had an influence on her brother, which she and her mother tried to exploit. Nurbanu didn't really get along with Murad's favorite, Safiye, and she was doing her best to turn Murad to other women. Esmehan was there to help her mother and in the end, she was the one who successfully introduced two very well educated, beautiful women to Murad. Murad accepted the gift and from then on his monogamous relationship with Safiye ended.

In 1579, her husband, Sokollu, was murdered, widowing her at the age of just 34. The young woman immediately wanted to get married again and wanted a young, handsome husband at all costs, which was understandable given the fact that Sokollu was 40 years older than her. At first, she wanted the famously handsome Özdemiroğlu Osman Pasha, but the pasha rejected the marriage offer. Many wondered why anyone would reject the most influential woman in the empire. We will never know the answer, but one of the possible options is that Özdemiroğlu Osman Pasa was simply in love with his first wife and did not want to divorce, yet others believe that the appearance of Esmehan may have been the reason. Esmehan is one of the few sultanas whose appearance-records have survived. Those who were lucky enough to meet her all said that Emehan was short and not pretty or beautiful at all, but they also noted that her intelligence and cheerful personality still amazed the people around her. Esmehan may have inherited her appearance and nature from her grandmother, Hürrem Sultan, who was also thought to be short and not a classical beauty.

However, after the rejection, Esmehan finally found a young husband, Kalaylıkoz Ali Pasa, the governor of Buda. However, the marriage did not last long, for on August 5, 1585, Esmehan gave birth to a son and then died of complications three days later. The boy, Mahmud, survived his mother with a month. Esmehan was buried in the mausoleum of her father in Aya Sofia. Her son, Mahmud, was buried in the mausoleum of her first husband, Sokollu Mehmed.

Fatma Sultan

Fatma Sultan was born in 1559 as the child of later Selim II and an anonymous concubine. Undoubtedly, Nurbanu was not her mother, as she was not in Selim's harem at Fatma's birth, and her will also reveal that Nurbanu was not her mother. Nurbanu had left Selim's province not long before when she accompanied Prince Murad to his province. Since 1546, Selim has paid special attention not to have more children, which is why the birth of Fatma is certainly due to an accident.

Fatma married Kaniyeli Siyavuş Pasa in 1574, who was the beylerbey of Rumelia and later became a Grand Vizier also. Their marriage was certainly happy, for she used all her influence to persuade her brother Murad to spare the pasha's life when he fell out of the sultan's favor. The pasha eventually survived Fatma as well. From their marriage four sons, Ahmed (1573 - 1582), Mustafa (1575 - 1599), Abdülkaadir (1577 - 1583), Süleyman (1579 - 1583?), and a girl were born.

Fatma died in 1580 after the birth of her daughter. The child also died shortly after birth, as he was a premature baby. Fatma still had time to make a will. From this, we know that her mother was not Nurbanu, for Fatma left her mother with a daily salary of 40 aspers. Thus, although the name of Fatma's mother remains an eternal mystery, we know that she survived her daughter and Selim II as well. She was buried in her father’s mausoleum at Aya Sofya. She did a lot of charity during her life, just like her sisters. Among other things, she built a madrassa, an elementary-school in Edirnekapi, but she also distributed a lot of money after her father’s death to say prayers for his soul.

Used sources:P. Kayaalp - The Empress Nurbanu and Ottoman Politics in the Sixteenth Century - Building the Atik Valide; Y. Öztuna - Kanuni Sultan Süleyman; U. Dakic - The Sokollu family clan and the politics of vizireial households in the second half of the sixteens century; S. Faroqhi - The Ottoman Empire and the World around it; C. Imber - The Ottoman Empire 1300-1650; D. A. Howard - A history of the Ottoman Empire; L. Peirce - Empress of the East; L. Peirce - The imperial harem; Pinar Kayaalp-Aktan, The Atik Valide Mosque Complex: A testament of Nurbanu’s prestige, power and piety; Necdet Sakaoğlu - Bu Mülkün Kadın Sultanları; Ömer Düzbakar, Charitable Women And Their Pious Foundations In The Ottoman Empire: The Hospital of The Senior Mother, Nurbanu Valide Sultan

*    *    *

Gevherhan szultána

Gevherhan szultána legnagyobb valószínűséggel 1544-ben született az akkor még hercegi rangot viselő, leendő II. Szelim lányaként. Anyja feltehetőleg Szelim kedvenc ágyasa, Nurbanu volt, ám figyelmebe véve életútját nem vehetjük biztosra ezt. Gyermekkorát apja maniszai tartományában töltötte szülei, húgai és öccse társaságában. Életükben nagyobb változás történhetett 1558-ban, mikor Szulejmán szultán kinevezte öccsét, Muradot egy saját hercegi tartományba. Nem maradt ránk egyételmű bizonyíték, hogy testvérei Muraddal tartottak e, ám a tradíció szerint azok a lányok, akik Murad édestestvérei voltak, tehát Esmehan biztosan és talán Gevherhan is a fiatal herceggel tartottak.

Öccse tartományát, vagy apjáét - amennyiben nem Murad édestestvére volt - minden bizonnyal 1562-ben hagyta el másik két lány testvére, Şah és Esmehan társaságában, amikor Isztambulba mentek. Ekkor Szulejmán szultán úgy határozott, kiházasítja Szelim lányait. Gevherhan férje Piyale Pasha, admirális lett. Házasságuk tizenhat éve alatt két lányuk született, Ayşe Atike (1563 - ?), Fatma szultánák és egy fiuk, Mehmed. Házasságuk során olyan pletykák keltek szárnya, miszerint Gevherhan egyszer saját kezüleg szúrta le egyik rabszolgájukat, amikor meglátta, hogy férje megsimogatja a lány nyakát, amikor elhaladt mellette. Nem tudni, hogy igaz e a történet, azonban azt mindenképpen jól szemlélteti már a feltevés is, hogy egy szultánát semmiképp sem alázhatta meg, csalhatta meg a férje, úgy hogy ezt megússza.

Első férje 1578-as halála után 1579-ben újra kiházasították, ezúttal öccse, Murad választott számára férjet, Cerrah Mehmed Pasa személyében. Házasságuk kiegyensúlyozott volt, Gevherhan erőteljesen támogatta férje politikai pályafutását. Egyesek szerint már az is Gevherhan támogatásának volt köszönhető, hogy Mehmed Pasa volt az, aki 1580-ban körülmetélte Gevherhan unokaöccsét, a leendő III. Mehmedet. Akárhogyan is, az esemény nagyon közel hozta egymásoz a pasát, a herceget és Gevherhant. Hogy a körülmetélést megkoronázza, Gevherhan egy gyönyörű bosnyák rabszolgát ajándékozott Mehmednek, amint a herceg 1583-ban saját tartományt kapott. Ez a bosnyák rabszolga lett később Handan szultána, a leendő szultán I. Ahmed édesanyja.

Gevheran és Mehmed Pasa politikai pályájuk csúcsát akkor élték, mikor III. Mehmed 1598-ban kinevezte Cerrah Mehmed Pasát nagyevzírnek. Férje rangjának köszönhetően Gevherhan a legfelőss politikai körökbe kerülhetett és minden bizonnyal állandó jelleggel kapcsolatot tartott Handannal és fiával, Ahmeddel is. Ezutóbbit támasztja alá a tény, hogy Ahmed trónralépése után sem csappant meg Gevherhan és Cerrah Mehmed Pasa befolyása, sőt! A fiatal Ahmed mindenképp ki akarta fejezni háláját Gevherhan és Cerrah Mehmed irányába, amiért azok korábban igen fontos szerepet játszottak szülei összehozásában. Ahmed úgy vélte, hogy Gevherhan és férje nélkül ő maga sosem születhetett volna meg, ezért létezéért is nekik tartozik hálával. Sajnálatos módon Ahmednek nem volt alkalma Cerrah Mehmedet magjutalmazni, ugyanis a pasa 1604 január 9-én elhunyt. Azonban Gevherhan szultánát nagyon nagy tisztelettel kezelte, több ezer aranyat küldött neki, valamint egy prémmel díszített ruhát, mely olyan ritka volt, hogy Gevherhanon kívül csupán Handan és Safiye szultána kapott hasonlót a fiatal szultántól 1603 decemberében. 1604 februárjában Ahmed újra prémes selyem ruhát ajándékozott, ám ezúttal csak Gevherhan és Handan szultánák kaptak. Ahmed később egyik leányát is Gevherhannak nevezte el, minden bizonnyal nagy-nagynénje tiszteletére. Gevherhan fizetése Ahmed életében 350 asper volt naponta, ami különösen magas volt rangjához viszonyítva.

Élete során rengeteget jótékonykodott, többek között építtetett egy madrassát Cağaloğluban. Gevherhan hosszú életet élt, 1623-ban még minden bizonnyal életben volt, hiszen ekkor módosította utoljára a végrendeletét, mely módosítás szerint lányának férjét nevezte ki alapítványainak felügyelőjének, melyért cserébe 80 asperes napi fizetést garantált neki. Az, hogy nem lányát bízta meg arra utalhat, hogy Ayşe Atike talán már elhunyt, esetleg nem találta őt alkalmasnak a feladatra. Utóbbit valószínűsíti, hogy a végrendelet szerint Gevherhan gyermekekre is hagyott pénzt, így talán Ayşe Atike mellett más gyermeke is megérte a felnőtt kort, esetleg unokái lehettek.

Şah szultána

Şah szultána volt valószínűleg a leendő II. Szelim legidősebb gyermeke, első szülött lánya, aki 1544-ben születhetett. Régóta tartja magát az, hogy édesanyja Nurbanu szultána volt, azonban erre nincs semmiféle bizonyíték, sőt a másodlagos bizonyítékok inkább úgy sejtetik, hogy Şah nem Nurbanu lánya volt.

1562-ben életében nagy fordulat állt be, ugyanis nagyapja, Szulejmán szultán parancsára két másik lánytestvérével együtt férjhez ment. Számára a fő solymászt, Çakırcıbaşı Hasan Agát jelölték ki férjül, aki másik két testvérének férjeihez képest alacsony rangú volt. Ez a tény is arra utalhat, hogy Şah talán nem a leendő III. Murad édestestvére volt, ezáltal nem Nurbanu lánya. Később természetesen Hasan Aga is feljebb jutott a ranglétrán és vezír lett belőle. Valószínűleg nem született gyermek ebből a házasságból.

Hasan Agával tizenkét évig voltak házasok, 1574-es halála után maga választhatott férjet. Választása Zal Mahmud Pasára esett, akivel 1575-ben házasodtak össze és igazi szerelmi házasságban éltek. Szerelmük legandás és üdítő kivétel a politikai házasságok között. Legalább két gyermekük született, egy lány, aki a felnőttkort megérve férjhez ment Abdal Han-hoz; és egy fiuk Köse Husrev Pasa, aki befolyásos államférfi lett és a szafavidák elleni harcban hunyt végül el.

Şah és Zal Mahmud sajnálatos módon nem vehettek hosszan részt gyermekeik nevelésében, ugyanis 1577 őszén mindketten betegek lettek és a legenda szerint ugyanazon a napon ugyanabban a percben hagyta el őket az élet. A valóság azonban kevésbé költői, Şah november 3-án hunyt el, míg Zal Mahmud 12 nappal később. Mindkettejüket a közösen építtetett Zal Mahmud Pasa dzsámiban helyezték örök nyugalomra. Gyermekeiket minden bizonnyal Nurbanu Valide szultána nevelte saját 1583-as haláláig, utána pedig III. Murad szultán gondoskodott róluk.

Egy követ épp jelen volt, mikor Şah temetése zajlott és így írt az eseményről: "Ma déli 12 órakor láttam, ahogy eltemetik Mahmud Pasa feleségét, Szelim Szultán lányát. Igen egyszerű ceremónia volt, ám hatalmas tömeg gyűlt össze a koporsó mindkét oldalán. Szokollu Mehmed Pasa, a nagyvezír volt az első, majd Rumélia főbírója követte őt. Mögöttük Mustafa, Ahmed, Sinan pasák és Anatólia főbírója vonult, valamint Rumélia beglerbégje és a főjanicsár vezető. Mindnyájan feketébe öltözve ültek lovaikon és még a janicsárok is lecserélték szokásos fejfedőiket turbánra."

Esmehan szultána

Esmehan szultána 1545-ben született Nurbanu és a leendő II. Szelim lányaként. Nővéreivel, Gevherhannal és Şahhal ellentétben, Esmehan minden kétséget kizáróan Nurbanu lánya volt. Emiatt 1558-ban nagy valószínűséggel követte Nurbanut és Muradot annak hercegi tartományába és innen ment férjhez is 1562-ben.

Testvérei közül Esmehan kötött a legmagasabb rangú államférfival házasságot. Férje Szokollu Mehmed Pasa lett, Szulejmán szultán nagyvezíre, aki később Szelim uralkodása során, sőt még III. Murad uralkodása alatt is vezette a birodalmat. Legalább négy gyermeke született Szokollu Mehmed Pasától, három fiú, Sokollu Ahmed (1563? - 1566), Pir-Mehmed (1566? - 1567?), Sokolluzade İbrahim (1565 - 1622?) és egy lány Safiye (1563? - ?), aki a felnőttkort megérve megházasodott Lala Mustafa Pasa, nagyvezír fiához nőül menve.

Férje és saját rangja révén Esmehan a birodalom legbefolyásosabb szultánája volt éveken keresztül. Gazdagságban csupán nagynénje, Mihrimah szultána tudta lekörözni, befolyásban viszont szinte senki. Szokollu Mehmed Pasával több grandiózus építkezési projektet is támogattak, így például nevükhöz köthető a Szokollu Mehmed Pasa mecset komplexum és az Esmehan Szultána mecset komplexum. Esmehan személyisége igen drámai volt, melyet gyakran engedett megnyilvánulni. Így például ő szervezte unokaöccse, későbbi III. Mehmed körülmetélési szertartását, melynek része volt, hogy egy gyermeket egy felbérelt gyilkos próbál megölni, de megmenti egy nimfának öltözött fialat lány.

Drámai személysigét ismerve nem meglepő, hogy édesanyját is rendszeresen támogatta annak politikai ügyeiben. Így például kiemelt szerepe volt abban is, hogy a franciáktól sikerült visszaszerezniük egy néhány éve a tengeren elfogott hajó két török, női utasát. Emellett befolyása volt öccsére is, melyet édesanyjával közösen igyekeztek kihasználni. Nurbanu ugyanis nagyon nem jött ki Murad kedvencével, Safiyével és minden erejével azon volt, hogy Muradot más nők felé fordítsa. Esmehan ebben segítségére volt édesanyjának és végül ő volt az, aki sikerrel mutatott be két igen jó nevelésű, gyönyörű nőt Muradnak. Murad elfogadta az ajándékot és onnantól kezdve megszűnt monogám kapcsolata Safiyével.

1579-ben férjét, Szokollu Mehmedet meggyilkolták, ezzel alig 34 évesen megözvegyült. Az ifjú szultánának azonnal házaosdni támadt kedve és mindenáron fiatal, jóképű férjet akart, ami érthető volt, figyelembe véve a tényt, hogy Szokollu Mehmed 40 évvel volt nála idősebb. Elsőre a híresen jóképű Özdemiroğlu Osman Pasát nézte ki, a pasa azonban elutasította a házassági ajánlatot. Sokakban felmerült a kérdés, hogy miért utasítaná el bárki a birodalom legbefolyásosabb nőjét. A választ sosem fogjuk megtudni, ám a lehetséges opciók között szerepel az, hogy Özdemiroğlu Osman Pasa egyszerűen szerelmes volt első feleségébe és esze ágában sem volt elválni; megint mások úgy vélik, hogy Esmehan szultána külseje lehetett a frigy útjában. Esmehan azon kevés szultánák közé tartozik, akinek külleméről maradtak fenn feljegyzések. Akiknek volt szerencséjük találkozni vele, mind azt mondták, hogy Emehan alacsony és egyáltalán nem csinos vagy szép, azonban megjegyezték azt is, hogy intelligenciája és vidám személyisége mégis levette a lábáról a körülötte lévő embereket. Esmehan talán nagyanyjára, Hürrem szultánára üthetett, akiről szintén úgy tartották, hogy alacsony volt és nem klasszikus szépség.

A visszautasítás után azonban Esmehan végül talált egy fiatal férjet, Kalaylıkoz Ali Pasát, Buda kormányzóját. A házasság azonban nem tartott sokáig, mert 1585 augusztus 5-én Esmehan életet adott egy fiúgyermeknek, majd három nappal később belehalt a komplikációkba. A fiú, Mahmud egy hónappal élte túl édesanyját. Esmehant apja mauzóleumában helyezték örök nyugalomra az Aya Sofiában. Fiát, Mahmudot első férje, Szokollu Mehmed mauzóleumában temették el.

Fatma szultána

Fatma szultána 1559-ben született a későbbi II. Szelim és egy névtelen ágyas gyermekeként. Minden kétséget kizáróan nem Nurbanu gyermek volt, hiszen születésekor Nurbanu nem tartózkodott Szelim háremében, emellett végrendeletéből is kiderül, hogy nem Nurbanu az édesanyja. Nurbanu nem sokkal korábban elhagyta Szelim tartományát, hogy Murad herceggel annak tartományába utazzon. Szelim 1546 óta különös figyelmet fordított arra, hogy ne nemzzen több gyermeket, épp ezért Fatma születése minden bizonnyal egy véletlen balesetnek köszönhető.

Fatma szultána 1574-ben ment férjhez Kanijeli Siyavuş Pasához, aki Rumélia beglerbégje volt, majd később nagyvezír is lett. Házasságuk minden bizonnyal boldog volt, ugyanis minden befolyását bevetve győzte meg bátyját Muradot, hogy kímélje meg a pasa életét, amikor az kiesett a szultán köreiből. A pasa végül Fatmát is túlélte. Házasságukból négy fiú, Ahmed (1573 – 1582), Mustafa (1575 – 4.1599), Abdülkaadir (1577 – 1583), Süleyman (1579 - 1583?) és egy lány született.

Fatma 1580-ban halt meg lánya születése után. A gyermek szintén nemsokkal születése után elhunyt, hiszen koraszülött volt. Fatmának még volt ideje végrendelkezni. Innen tudjuk, hogy édesanyja nem Nurbanu volt, ugyanis Fatma 40 asperes napi fizetést hagyott édesanyjának. Így bár Fatma anyjának neve örök rejtély marad, de tudjuk, hogy lányát és Szelimet is túlélte. Apja mauzóleumában az Aya Sofyában temették el. Élete során sokat jótékonykodott testvéreihez hasonlóan. Többekközött létrehozott egy madrassát, egy iskolát Edirnekapiban, de nagyon sok pénzt osztott apja halála után is, hogy imákat mondjanak lelkéért.