#samatan

Samatan (Gers), la Gendarmerie.

Aujourd’hui:

A küldeményművészet (Mail Art) izgalma mindig is a földrajzi távolságok áthidalásában, az intézményrendszeren kívüli, szabad művészi kommunikációban rejlett. Egy-egy nyitott felhívás ("open call") nem csupán egy téma kijelölése, hanem egy virtuális és fizikai térbeli csomópont létrehozása, amelybe a világ legkülönbözőbb pontjairól futnak be a reflexiók. Nemrégiben bukkantam rá erre a nemzetközi felhívásra. A projekt pontosan azt a klasszikus, analóg és experimentális szellemiséget idézi, amiért ezt a médiumot annyira szeretjük: nincsenek zsűrik, nincsenek belépési díjak, a beérkezett alkotásokból kiállítás születik, és a legfontosabb maga a hálózati interakció. A Mail Art lényege a párbeszéd: a kurátor vagy indító művész elindít egy gondolatot, a hálózat tagjai pedig saját vizuális nyelvükön válaszolnak, kiegészítik, átértelmezik azt. Nem egy zárt galériatérnek alkotunk, hanem a postai útnak, a postásnak, a bélyegzőknek és végül a globális közösségnek. A felhívásban szereplő "Voyage" ("Utazás") motívuma a küldeményművészetben többszörös metafora. Egyrészt maga a műalkotás is fizikai utazást tesz meg: borítékba zárva (vagy épp képeslapként, védtelenül) kel át határokon, vasútvonalakon, repülőtereken és elosztóközpontokon, miközben a postai jelzések, pecsétek és esetleges sérülések mind-mind hozzáadódnak a mű rétegeihez. Másrészt az utazás belső, szellemi folyamat is – egy reflexió az idő múlására, a terek összekapcsolódására és a személyes történetek áramlására. A küldeményt - mely Virágföld felékesített vasúti menetrendje - ezennel útnak indítottam. A Mail Art szabályai szerint a folyamat itt nem ér véget: a beérkezett művekből összeálló dokumentáció és kiállítás egy újabb réteggel bővíti majd a kollektív utazást.

Town Hall of Samatan, Gascony region of France

A Pekin  des compagnons de route du Sud Ouest ont prétendu  que le canard laqué, qui nous était  servi, était  moins bon que le canard  Gourmand de Lombez Samatan. Quelle mauvaise foi de canard !

 Lien vidéo de ce cliché chinois  : https://youtu.be/_z2zOj5EkYU

Ten weekend wykorzystujemy w poszukiwaniu kolejnych jeziorek do plażowania w okolicach Tuluzy :) Pierwsze jeziorko w Samatan okazało się niewypałem - mimo ze ładne, to miało zamkniętą plaże.

Ruszyliśmy wiec na kolejne jeziorko położone koło wioski Carla-Bayle, która leży na wzgórzu o wysokości 400m i z jej szczytu można podziwiać widok doliny rzek: Leze i Arize. Dodatkowo w oddali widać również Pireneje. 

Okazało się, ze miejscowość nazywana jest miejscowością artystów. Co ciekawe, w miejscowości tej jest tyle galerii sztuki, ile mieszkańców co daje okazję do wielkich odkryć 😉 Miasteczko zawdzięcza swą sławę dzięki stowarzyszeniu Rue des Arts, zajmujące się promocją sztuki na terenach wiejskich. Stowarzyszenie od dwudziestu lat ożywia życie artystyczne małego miasteczka i wspiera rozwój sztuk wizualnych. Jego celem jest pokazanie prac odpowiadających różnym nurtom sztuki i ułatwienie publicznego dostępu do nich.

Miejscowość jest również miejscem urodzenia  Pierre Bayle - republikańskiego pisarza, który urodził się tu kiedy miasto nosiło jeszcze nazwę Carla-le-Comte. Dopiero ponad 100 lat po jego śmierci - w roku 1879 miasto zmieniło nazwę na Carla-Bayle

Same jezioro leżące u podnóża wzgórza jest bardzo kameralnym miejscem - znanym chyba tylko i wyłącznie tubylcom :)

Archives marseillaises (on en est à 2008...). Étrangetés diverses.

- Un platane du Cours Belsunce qui n’aime pas les interdits.

- Le Cours Julien sens dessus dessous

- “La Femme sans Tête”, dans le quartier de Samatan. Signification ???

- Une DS au MAC (Musée d’Art Contemporain)