A Flower Power Mail Art felhívásra készített lapom hamarosan a hollandiai Arnhem-be indul. Egy képeslap kicsiny felület, mégis különös sűrítőereje van: egyszerre hordoz képet, szöveget, címet, bélyeget, kézmozdulatot és utazást. Mire megérkezik, már nem csupán tárgy, hanem nyomvonal két hely között – Budapest és Arnhem, személyes olvasmányélmény és közös történelmi emlékezet, papír és kert között. A lap egyik oldalát James Joyce Ulysses című regényében szereplő, virágokhoz kapcsolódó szavakból összeállított szófelhő tölti ki. A betűk nem mondatokká, hanem vizuális mezővé rendeződnek: flower, rose, lily, violet, tulip, poppy, blossom és számos más növénynév jelenik meg eltérő méretben és színben. A szófelhőben nincs egyetlen kijelölt olvasási irány, a tekintet ide-oda járhat benne, megállhat egy ismerős néven, majd tovább sodródhat a hangzás, a forma vagy az asszociáció mentén. Ez a szabad bejárhatóság közel áll ahhoz az élményhez, amelyet Joyce regénye kínál: a részletek, a hétköznapi benyomások és az emléktöredékek sűrű hálójához. A munka úticélja külön jelentésréteget ad a lapnak. Arnhem neve elválaszthatatlan a második világháború Market Garden hadműveletének emlékezetétől, hiszen a város ennek a szomorú eseménynek az egyik meghatározó csatahelyszíne volt. Ez a történelmi háttér – mint ’kert’ – óhatatlanul más fényt vet a Flower Power hívószavára is. A kertben mindig együtt van jelen a múlandóság és a gondoskodás: valami elhervad, valami kihajt, valamit meg kell őrizni, valaminek pedig teret kell engedni. Amikor ez a lap Arnhembe érkezik, a Joyce-tól származó szavak saját irodalmi kertjükből egy valós, történelmi emlékezettel telített város felé indulnak tovább.

"Gods of Viragfold"

Amikor ezt a képet csináltam, nem magyarázatot akartam adni Virágföldről – inkább egy arcot rendelni hozzá. Vagy inkább kettőt. Egy diptichont, amelyen két matrózruhás alak néz szembe a világgal, szinte azonos beállításban, szinte azonos öltözékben, mégis mindkettő valahogy más: az egyik férfiasabb, a másik nőiesebb vonásokkal, de a kettő között a határ elmosódik, androgün és lebegő marad. Pontosan úgy, ahogy Virágföld isteneit elképzelem.

A sapkájukon az S.M.S. Viribus Unitis felirat olvasható – az Osztrák–Magyar Monarchia egykori csatahajójának neve, amelyet latinból így fordítanak: “Egyesült erővel”. Ezt a töredéket nem véletlenül emeltem be. Hisz, mint oly gyakram, így most is közép-európai múlt dohos otthonosságából, innen-onnan szedem fel a képeket és a szavakat, s ez a felirat tökéletesen mondja ki azt, amit a két alak együtt jelent: az ellentétes erők egységét, a férfi és a nő, a halál és az élet, Ozirisz és Ízisz összetartozását.

Mert a két portré fölé nem véletlenül kerültek azok a szimbólumok. A bal oldali – a szem és az ankh-kereszt kombinációja – Ozirisz asztrológiai jele. A jobb oldali – a felfelé nyíló félhold és a kereszt – Íziszé. Ők Virágföld istenpárja. Ozirisz az alvilág ura, akit megöltek és szétdaraboltak, de Ízisz szerelme összerakta a töredékeket, és visszahozta az életbe. Ez a mítosz nagyon közel áll ahhoz, amit én csinálok: megtalálom a szétszórt darabokat – képeket, szavakat, névtelen arcokat –, és összerakom őket valamivé, ami addig nem létezett. Ujja alkotom a soha nem létezőt. Virágföld ebből a gesztusból születik meg újra és újra.

Az ismeretlen matróz, akinek fotóját felhasználtam, most istenek közé emelkedett. Nem tudom, eredetileg ki volt ő. Valamikor a Monarchia idején élhetett, lefényképezték őt, aztán a kép elkallódott, töredékké vált. Én megtaláltam, átlényegítettem egy testvér- vagy szerelmes párrá, hogy aztán fölébük helyezzem Ozirisz és Ízisz jelét. Ők ettől lettek Virágföld istenei, Gods of Viragfold. Nem azért, mert én döntöttem így – hanem mert a szimbólumok ezt mondták.

A kép alján ott a szabadkőműves körző és derékszög, közepén a “B” betűvel. Ez Bloom, Joyce Ulyssesének főhőse, az én örök kiindulópontom. Bloom is vándorol, Bloom is szed fel töredékeket Dublin utcáin, Bloom is keres valamit, amit nem tud pontosan megnevezni. Virágföld az ő szellemiségéből nőtt ki, s a nevét idéző kezdőbetű az egész mitológiai rendszer alapköve. A szabadkőműves keret nem véletlen: a Nagy Építőmester épít, teremt, rendet rak a kaoszból. Én is ezt csinálom – csak a közép-európai múlt romjaiból, Joyce szavaival a fejemben, és Ozirisz meg Ízisz jelével a kezem ügyében.

Viribus Unitis – egyesült erővel. Ez Virágföld mottója is lehetne.

[Nem mellékesen ez a munka most épp az Egyesült Államokha utazik, hogy részt vegyen egy olyan projektben, melyet az elmúlt évek magyar közbeszédben valószínűleg mindenféle 'genderkedésnek' bélyegeztek volna. Felhívás: LINK]

Az első performanszomról készült fotó (Magyar Műhely találkozó, 1991. június 27–30., Szombathely, Szombathelyi Képtár) most levelelzőlapként a Postais Para O Universo kiállításán van, Portugáliában. INSTAGRAM: LINK RELATED: LINK

Egy különleges nemzetközi Mail Art projekt vette kezdetét, amely a nemrégiben elhunyt olasz művész, Ruggero Maggi emléke előtt tiszteleg. A "Mail Art in Action / For Ruggero Maggi" elnevezésű kezdeményezés célja, hogy a világ minden tájáról bevonja a küldeményművészet (Mail Art) alkotóit egy közös megemlékezésbe. A projektet Kappa – Ruggero Maggi régi alkotótársa és hagyatékának gondozója –, valamint Fabio Bonacina, a Postatörténeti Múzeum (Museo dei Tasso e della Storia Postale) igazgatója kurálja. A szervezők arra hívják az olasz és nemzetközi művészeket, hogy készítsenek egy pro memoria (emlékeztető) képeslapot, amelyet Ruggero Maggi, az ő mail art munkássága és az általa létrehozott Amazon Archívum inspirált. Ennek a felhívásnak a szellemében elkészült egy saját küldeményművészeti alkotás is, amely csatlakozik a nemzetközi megemlékezéshez. A képeslap előlapján egy markáns piros háttér előtt különleges, egyedi bélyegek láthatók. A kompozícióban elhelyezett bélyegek magát Ruggero Maggi-t ábrázolják, tisztelegve személye és munkássága előtt. A bélyegeket finom, körkörös vonalhálózat köti össze, szimbolizálva azt a kapcsolati hálót, amelyet a Mail Art mozgalom és maga Maggi is kiépített az évek során. A beérkezett alkotásokból rendezett kiállítás 2026. szeptember 19. és október 29. között lesz megtekinthető a Camerata Cornello-ban található Postatörténeti Múzeumban. A kiállítás zárónapja egyben Ruggero Maggi halálának első évfordulója is. Ezen a napon egy szimbolikus összekapcsolódásra is sor kerül a montecarottói MAM Múzeummal (Modern és Mail Art Múzeum), ahol a M.A.D. (Mail Art Day) esemény zajlik majd. A beküldött művek nem kerülnek visszaküldésre; azokat a múzeum a "Ruggero Maggi Alap" részeként fogja megőrizni, így az alkotások a művész örökségének és a Mail Art történetének szerves részévé válnak.