Prológus
A hosszú autóút, amit zsibbadt lábbal, és fájó derékkal kell megtenni, egy nyafogó testvérrel az oldaladon, úgy, hogy a telefonod lemerült, ezért alvásra vagy kényszerítve, nehogy véletlenül a sablonos családi beszélgetések egyikébe keveredj. Alice-nek egy örökké valóságnak tűnt, de mégis várta a célt. A célt, ahol új élete kezdődött. A célt, ahol végre nem csak ezer ágra süt a nap, hanem hűvös van és esik is az eső. A célt, ahol végre nem lesz elnyomva, mint a szőke, rózsaszín világú plázalakók pórusai a tömény smink által. A célt, ahol végre önmaga lehet. A célt, ami az új lakásukhoz vezetett. A célt ami a csillogó Beverly Hills-ből, a kevésbé csillogó, de annál érdekesebb Salem-be vitte a hátán. A lány még mindig nem hitte el, hogy a szülei ezzel az ötlettel áltak elő, egyedül az ő javára.
“Merthogy Alice asztmás, és Salemben sokkal jobb a levegő."
Mondta Mr. Spice, Alice apja, de ő tudta, hogy nem ez a baj, vagyis csak részben nem, mert a szülei újra egyesíteni akarták a családot, ugyanis nem férhetett a Spice névhez, hogy Alice, főhősünk minden körülöttük élő ember szerint képtelen a beilleszkedésre és teljesen szánalmas, az édesanya azonban csakis tökéletes gyerekeket akart, Alice pedig minden volt, csak tökéletes nem.
