Kedves asztma! /1.rész
Mit is mondhatnĂ©k, szĂŒletĂ©sem pillanata Ăłta ismerlek. Pontosabban 2 Ă©ves korom Ăłta, de az most mindegy. A lĂ©nyeg az, hogy vagy. Akkoriban nagyon rossz voltĂĄl, a frĂĄszt hoztad rĂĄm minden egyes nap. FĆleg Ă©jjel. JĂłl tudod mit tettĂ©l velem. A kĂłrhĂĄzak padlĂłja nem volt elĂ©g tiszta, se kĂ©nyelmes Ă©desanyĂĄm szĂĄmĂĄra aki ottmaradt velem hĆsiesen, hogy megĂłvjon tĆled. Minden alkalommal amikor rĂĄmtörtĂ©l.
Fåjt. Nagyon fåjt, hogy a részem vagy.
Hogy Ă©n mĂĄs vagyok mint a többi gyerek. Egy ĂĄrtalmatlannak tƱnĆ fogĂłcskĂĄra is nemet kellett mondanom, furĂĄnak tartottak. A tesi tanĂĄrok folyamatosan megalĂĄztak, csakis azĂ©rt, mert kevesebbet tudtam mozogni egyhuzamban, mint a többiek. MondtĂĄk is.. Te többre vagy kĂ©pes. Igen, gondoltam. TĂ©nyleg többre..
Ăgy.. halĂĄlrahajtottam magam.
EmlĂ©kszem, minden tesiĂłrai futĂĄs utĂĄn kirohantam az öltözĆbe, hogy a tĂĄrsaim ne halljĂĄk vagy lĂĄssĂĄk a fulladozĂĄsom. Nem akartam, hogy tudjĂĄk. A hĂĄtam mögött mĂĄr elĆtte is gĂșnyoltak a teljesĂtmĂ©nyem miatt, sokszor ĂŒgyetlen voltam.
Nem akartam még egy okot adni nekik, hogy båntsanak.
De termĂ©szetesen ez sem mƱködött örökkĂ©. Egyszer igazĂĄn rosszul lettem futĂĄs közben, nagyon csĂșnyĂĄn ugatĂĄsszerƱen köhögtem mĂĄr, Ăgy a tanĂĄrom kegyesen megengedte, hogy abbahagyjam a köröket. Bementem az öltözĆbe, hogy kiköhögjem magam Ă©s persze, hogy valamely mĂłdon elĂĄllĂtsam. Akkoriban elĆfordult, hogy nem volt nĂĄlam a gyĂłgyszerem. Cikinek Ă©reztem hasznĂĄlni. Ăgy vĂzivĂĄssal prĂłbĂĄltam csillapĂtani a rohamaim. Azzal viszont nem szĂĄmoltam, hogy utĂĄnam kĂŒld egy fiĂșt a tanĂĄr, hogy ellenĆrizzen. Az ajtĂł mögĂŒl megkĂ©rdezte, hogy jĂłl vagyok-e. Igennel vĂĄlaszoltam, de vĂ©gighallgatta a köhögĆrohamom. Ahogy kilĂ©ptem az ajtĂłn, az arckifejezĂ©se elĂĄrĂșlta, hogy mennyire Ășj neki ez a helyzet. Zavart volt Ă©s sajnĂĄlkozĂł. Ezt sosem szerettem.
Nem akartam, hogy bĂĄrki sajnĂĄljon.
Ki is mondta vĂ©gĂŒl, hogy sajnĂĄlja. Ăn csak fĂĄradtan azt vĂĄlaszoltam, hogy ne tegye, mert volt mĂĄr ennĂ©l rosszabb. Ezt követĆen csöndben visszasĂ©tĂĄltunk a tesi ĂłrĂĄra.














