#pallag

A játéknak vége. Ez jutott eszembe, amikor ma reggel beültem az első órámra a világ 7. legjobb egyetemén. Az óra ógörög nyelv volt, az egyetem a University College London. Erasmus ösztöndíjjal vagyok itt kb. másfél hete. Eddig főleg könyvtárazással és beiratkozással (kb. 20 perc volt) telt az időm. Az ELTÉ-n klasszika archeológiát és római provinciális régészetet tanulok, de itt hivatalosan nem régészet szakon vagyok, ami amúgy a világ harmadik legjobb ilyenje Cambridge és Oxford után, hanem a Görög és Latin Tanszéken. Összesen négy kurzust vettem fel: görög nyelvet, latin nyelvet, görög művészetet, valamint a római kori Britannia régészetét és történetét. Eltérően a magyar rendszertől ez nem azt jelenti, hogy hetente négy órám/előadásom/szemináriumom van. Görög és latin minden nap van, de a régészeti órák is többször vannak az otthon megszokottnál. Aminek külön örülök, hogy csütörtökönként a görög művészet óra a British Museumban lesz, ami ugye egy nagy múzeum a UCL-től három sarokra, és ami nincs az athéni akropoliszon, de valaha ott volt, az most itt van. (Na jó, vannak még töredékek Párizsban, a Vatikánban, Koppenhágában, Bécsben, Münchenben és Würzburgban is, de azok tényleg csak erősítik a szabályt.) Ennek viszont egyáltalán nem örülnek a görögök.

Szóval itt Londonban elég intenzíven csinálják a tanulást/tanítást, de a görög tanár, aki egyébként görög és férfi, mindenkit megnyugtatott: “The Greek is a very easy language.” Viszont délután a latin tanár, aki egyébként szintén görög de nő, kissé elbizonytalanított, amikor így próbálta nyugtatni a hallgatóságot: “It’s gonna be fine. It’s only Latin. It’s dead.” Majd egy kis szünet után hozzátette: “At least it’s not Greek.”

Tehát a játéknak vége. Az ősz elkezdődött. Közeleg a tél.