#pacsi

azt úgy elvárom,

Hogy értékeld ha pár bögrét elmosogatok,

Vagy hogy a multamat a szariton hagyom.

Mert lehet nem hiszed,

de én mindenről tudok és még így is elfogadlak minden pici hibaddal együtt.

Lehetnénk legjobb barátok,

lehetnénk, de nem leszünk

Mert azt szeretném hogy Te legyél az a személy

Akivel megoszthatom a fülhallgatóm másik felét.

Vagy hogy együtt fussunk maratont az induló buszra

És egy hatalmas pacsival dijazzuk meg magunkat.

Én szeretnék Nálad lenni az a kivétel aki a kedvenc Supernatural-os bögrédbol kaphatja a kávét.

És hidd el hogy ertekelnem.

Ha neked nincs én szivesen adok CP-t vagy gyujtot mert nalam mindig ketto van hátha neked nem lesz

És elnézést az olcsó sörbe folytott gondolataim osszezavarnak

És csak arra várok hogy a legegyszerűbb angol számot lejatszd a gitarodon az asztalodnal

Olyan magyarosan hogy akkorat nevessek hogy még a szomszéd idegbeteg nő is átkopogjon hiába múlt el hajnali három.

És ezekről almodozom.

Mert ahogy Te se úgy én se, nem éltünk a lehetőséggel,

De ha én elnézem hogy az olcso pizzara rareszelsz 1 kilo sajtot akkor Te is nézd már el hogy fiatalabb vagyok....

Na szóval.

Utoljára megkérdezem...

A minap kifáradt lélekkel tartottam vacsorázni a szállodában. A kedves pincérek és shéfek mindig boldog mosollyal üdvözöltek, én pedig ezt viszonoztam nekik. Volt, hogy én köszöntem rájuk, majd kérdeztem meg, hogy : Hogy vagy?

Kedves mosolyt küldtek felém, mint akivel 100 éve nem volt senki sem kedves.

Viszont néha én is lehetek szomorú, és ami a legviccesebb, hogy a családom ebből mit sem lát.

Viszont...

Az összes pincér és shéf arra törekedett, hogy engem boldoggá tegyen, hogy egy mosolyt lássanak az arcomon. Táncoltak, sziszegtek, grimaszoltak és még megannyi dolgot megtettek értem.

Amikor megkérdeztem, hogy miért akartak megnevettetni csak engem, azt válaszolta az egyik pincér:

"Mert te vagy az egyetlen, aki minden reggel, délben és este mosollyal köszön, kérdezi, hogy hogy vagyunk, és mi pedig emiatt boldogok vagyunk. És mindenkinek fontos, hogy a "mosolylányt" (smilegirl) vidámnak lássuk, különben mi sem tudunk azok lenni."

A sírás kerülgetett. És azóta ölelést és pacsit adok a mosolyaim mellé.