Táncolunk otthonainkban, akár egy megvadult Gianluca Vacchi, én például titokban léggitározom, ügyelve a szaggatott riffelésre, főzés közben négykettedeket dobolok, zuhanyzásnál énekelek, torokból ordítok, miközben egészen elképesztő a csípőmozgásom, azt vizionálom, hogy az ágyon heverő párnák az első sorban tombolók fejei, néha zongorázni is képes vagyok, a fekete billentyűk hangosabbak, mint a fehérek, de végül mindig a fehérek győznek, máskor azt képzelem, hogy haverom a Reisz Gábor, aki felkapja fejét lingvisztikai amplitúdóm kilengéseire és popkulturális univerzumaink metszéspontjai találkoznak, esetleg felkérne következő generációs-himnusz filmje főszerepére, így távolodom a mostból, mint túlfűszerezett halászlénél, úgy borulnak meg a pszichológiai és fizikai idő arányai, egy nagy evőkanálnyi múlt, púpos kávéskanálnyi jövő és egy csipetnyi jelen, észre se’ veszem és titokban már más életét élem a fejemben, holott ez volna a megfelelő helyzet szkilleket halmozni, elmélyülni, megtisztulni, újjászületni, alámerülve kincseket felhozni, hiszen bármennyire nem tudjuk, húsunk mélyén igazgyöngyöt csiszolgató kagylók vagyunk és igazán drága kincsekért mélyre kell menni, vagy szimplán csak feküdni és kisimulni, hogy újra meghalljuk mélyen szunnyadó szívünk lüktetését, halljuk a jelen pillanatot lassan közeledni, nemcsak bízni, remélni, de tenni is érte, hogy mire előbújunk rejtekeinkből, még lesz hová menni, a régi romjain új világ épül.
