#otodik

Többek állítása szerint mi vagyunk a hallókéreg. Tartózkodom (meg is kaptam a múltkor, hogy kortexszkeptikus vagyok, lelkük rajta). Arról van amúgy néhány emlékem, amikor vándoroltunk, meg mindenki nyújtogatta a nyúlványait, hogy találjon szinaptizáló partnert és ment a suttogás, hogy ha nem, akkor vége. Néha elmerengek és elfelejtek tüzelni, hát én nem tudom, mit lehet akkor hallani (feltéve ezt a hallókéreg teóriát). Részben ilyenkor le vagyok cseszve, részben (mások) meg megnyugtatnak, hogy redundancia, satöbbi. Atyaég, mi lenne ha nagymamasejt lennék? Elég hűséges típusnak tartom magam, lényegében mindenkivel tartom a kapcsolatot, akivel valaha szinaptizáltam - azzal az egy kivétellel, de azt én se akartam, illetve én nem úgy akartam. A múltkor egész csönd lett, az mondjuk elég szép volt.