MenekĂŒlök. MenekĂŒlök, de fogalmam sincs, hogy hova, hogy honnan. Azt sem tudom, hogy kitĆl Ă©s kihez. HozzĂĄd. ElĆled. Senkihez. BĂĄrkihez. MindenkitĆl. Nem tudom. Nem tudom, hogy ki vagyok, hogy mit akarok vagy mit nem Ă©s, hogy azt miĂ©rt akarom vagy Ă©pp miĂ©rt nem. Fogalmam sincs, miĂ©rt csinĂĄlom ezt. Minek Ărom le azt, ami bennem kavarog, Ășgyse Ă©rti senki, aki meg mĂ©gis az Ășgyis leszarja. De talĂĄn igaza is van, mit foglalkozna ezzel bĂĄrki is, mit foglalkozna bĂĄrmivel bĂĄrki is. Na meg pont Te, Te mondtad, hogy ez mekkora ostobasĂĄg, hogy nem jelent semmit Ă©s Ă©rtelme sincsen, de Ă©n mĂ©gis csinĂĄlom. Ărnom kell, ki kell Ărnom magambĂłl. Felrobbantam. Ez miattad van, de nem hibĂĄztatlak, mert lehet velem van a gond. Ăn csak egyszerƱen nem tudom, okĂ©? Nem Ă©rtem, senki nem Ă©rti Ă©s nem is akarjĂĄk Ă©rteni, szerintem mĂ©g Ă©n se akarom. Csak tudod, ha bennem van nem lehet csak Ășgy megszabadulni tĆle. Ăs mindig ez van Ă©rted? Ărted. MĂĄrmint azt Ă©rted, hogy mindig âhisztizekâ. Te Ăgy hĂvod, Ă©n jobban szeretem azt hasznĂĄlni, hogy âszĂ©tesekâ vagy nem bĂrok többet, ezĂ©rt ârobbanokâ. Kinek beszĂ©ljek arrĂłl, amit senki nem Ă©rthet meg? Illetve de, Ć ha akarnĂĄ meg tudnĂĄ Ă©rteni, de nem akarja. MiĂ©rt is akarnĂĄ, hiszen ez csak az Ă©n hisztim. Ăgy Ă©rzem nehĂ©z minden. NehĂ©z beszĂ©lni, nehĂ©z gondolkodni. MĂĄr nem bĂrom jĂĄtszani, hogy minden rendben, mert semmi sincsen rendben. Vagy nekem ez nem jĂĄr? NĂĄlam nem telhet be a pohĂĄr? Nem lehet elegem vĂ©gleg? Nem mondhatom, hogy feladom? Mit rontottam el? MiĂ©rt fĂĄj minden ennyire, miĂ©rt gyötör valami olyan, amin senki nem tud segĂteni, de aki tudna az se fog, mert ez nem az Ć dolga. SzĂ©testem. VĂĄllalom. Egy roncs vagyok. TĂĄrsasĂĄgban is a magĂĄnyt Ă©rzem leghƱbb tĂĄrsamnak. Minden mosoly kamu, nem vagyok boldog, nincs okom mosolyogni. SzomorĂș vagyok. Ăres. SzĂĄnalmas, mert megint nem tudtam kezelni. SajĂĄt magam nem tudom kezelni, nem bĂrom el a sajĂĄt problĂ©mĂĄimat, gyenge vagyok. Ăs most mĂ©g idiĂłta is, mert ezt mind leĂrtam. AmiĂ©rt leĂrtam, hogy mennyire fĂĄj. Igaz, hogy nekem ezek Ă©rzelmek, de mindenki mĂĄsnak csak buta szavak. OstobasĂĄg az egĂ©sz, amivel nem Ă©rek el semmit. EttĆl nem lesz jobb se nekem, se mĂĄsnak, Ă©s nem fog kevĂ©sbĂ© fĂĄjni. A helyzet ugyanĂșgy szar maradt. UgyanĂșgy nem Ă©rti senki Ă©s Ă©n tovĂĄbbra is egyedĂŒl vagyok. TalĂĄn ez a sorsom, nem? MĂĄrmint vannak barĂĄtaim, nagyon szeretem Ćket, annyira jĂł emberek. De lelkileg. Nem talĂĄlom azt a megnyugvĂĄst, amire mindenkinek szĂŒksĂ©ge van. Ăs valaki megtalĂĄlja, az anyukĂĄjĂĄban vagy az apukĂĄjĂĄban, a testvĂ©reiben, rokonaiban, de talĂĄn a barĂĄtaiban, a szerelmĂ©ben. Valakiben. De Ă©n? Ăn nem talĂĄlom senkiben Ă©s a lelkem össze-vissza rohangĂĄl Ă©s keresi a helyĂ©t, keresi az okot, a bizonyĂtĂ©kot, hogy Ă©n is ugyanannyira Ă©rdemes vagyok az Ă©letre Ă©s a vilĂĄgra, mint bĂĄrki mĂĄs. De nem talĂĄlja. EgyedĂŒl van, akĂĄrcsak Ă©n. Ăs elfĂĄradt, prĂłbĂĄlt Ă©rtem mindent megtenni, de csodĂĄt mĂ©g Ć sem tehet, mostmĂĄr csak barangol. Keresi a menyugvĂĄst, ahol vĂ©gre pihenhet. Lehet, hogy megtalĂĄlja, odaĂĄt. Az egy jobb hely, ott mĂĄr nem fĂĄj semmi, oda megy mindenki, akirĆl a sors Ășgy döntött, hogy ott kell lennie. De velem miĂ©rt szĂłrakozik? MiĂ©rt nem dönti el vĂ©gre, hogy hol a helyem? Lehet, hogy csak szeret nevetni rajtam, Ă©lvezi, hogy szĂłrakoztatom. LĂĄtja az Ășjabb âhisztimâ, mert valĂłjĂĄban neki se jelent ez többet, Ă©s vĂ©gignĂ©zi, ahogy lelki roncskĂ©nt, a könnyeimmel harcolva, kĂŒszködök, hogy leĂrjam ezt a szöveget, mert nĂ©ha annyira homĂĄlyos minden, hogy a billentyƱzetet se lĂĄtom. LenĂ©z. SzĂĄnalmaskĂ©nt tekint rĂĄm, amiĂ©rt megint leĂrtam. Ezt a rengeteg sor butasĂĄgot, ami nem jelent senkinek semmit. Ăs most, hogy lesz tovĂĄbb? Fogalmam sincs. Gondolom abbahagyom vĂ©gre ezt a hĂŒlyesĂ©get. Mert Ășgysem jelent semmit, Ă©s meggyĆzöm magam, hogy ez valĂłban Ăgy van. Minden, amit Ă©rzek hĂŒlyesĂ©g, szĂĄnalmas. Nem jelentenek semmit. Ăn sem jelentek semmit, ezzel egyĂŒtt megszƱnik minden gondolatom, Ă©rzĂ©sem Ă©s megszƱnök Ă©n is. Egy senki vagyok, aki egy percre megint többnek hitte magĂĄt. MĂĄr bĂĄnom is. Ăs szĂ©gyellem, hogy a butasĂĄgommal pazaroltam bĂĄrkinek is az Ă©rtĂ©kes idejĂ©t, aki eljutott eddig. Mert mindez csak hĂŒlyesĂ©g.