másik nagy problémám két részből tevődik össze. én amúgy hiszek abban hogy szerelem első látásra (vagy szerelem kurva rövid idő alatt), de edward KIZÁRÓLAG azért figyel fel miss obsession is my passionre mert nem hallja a gondolatait. mondjuk. nem lenne sok hallgatnivaló, belive you me, eddie boy. de a lényeg hogy bella nem azért ragadja meg edward figyelmét mer olyan szép vagy olyan kiemelkedő valamilyen tekintetben úgy saját jogán, hanem mert star crossed lovers, fated love, predestination salala. bellának meg azért tetszik edward mert ???????? szép. igen, ájulásig szépnek találja meg azért mert hot n cold és mint tudjuk, a kiszámíthatatlan pozitív visszajelzés sokkal erősebb láncot ad mint a konzisztens. és akkor itt a problémám második eleme, hogy bella lehet akármilyen ostoba, bugyuta, fasz, geci, bármi, az mindegy is, de mivel eddie rá van unva az emberekre a gondolataikat hallván, NYILVÁN odalesz az egyetlen emberért akit végre nem hall. ez lusta dolog. lusta író, fuj.

de amúgy ettől függetlenül bellának nem kellene egy aldis blokkot megközelítő személyiséggel rendelkeznie. bellának ettől még lehetnének gondolatai, céljai, vágyai, hobbijai, ettől még figyelhetne emberekre mikor azok kedvesen beszélnek hozzá, vagy figyelembe vehetné azt is hogy az emberek önmagán és edwardon kívül is, well, emberek és nem npc-k a "csak akkor halad a könyv és a plot, amikor edwardhoz tudom kötni, mert edward nélkül bellának egyetlen önálló feldrótozott gondolatmenete nincsen". és mondhatnánk hogy hát vannak ilyen ostoba emberek, de nem. ennyire senki nem egydimenziós. hat hétnyi plotot átugrottunk, azért mert edward nem szólt hozzánk. hat hét alatt bellával nem történt SEMMI említésre méltó.

tényleg az a legfrusztrálóbb az egészben hogy a szerelmi történet írása közben stephanie meyer elfelejtett személyiséget adni bellának. mondjuk egyelőre edwardéból se látszik sok azon kívül hogy gecire full of himself és idegesítően jobban tud mindenkinél mindent meg a hangulatingadozásaival szélerőműveket lehetne működtetni. bella meg... szereti edward minden bodily rezdülését órákig túlelemezni. néha eszébe jut hogy van apja. néha gondolatban ostoba vidéki parasztnak tartja a "barátait". és persze, ezek mind tök normális dolgok egy obszesszív ember pszichéjében (én már csak tudom) de ennyire nem üres valaki mint ez a lány.

Majd olvasok a szemeidből

The trees are crying for their fellows that were killed to print this story. This book wants to be Hunger Games so badly but fails so spectacularly. Girl who thinks she's a monster but very obviously is not? Check. Clichéd love interest? Check. Dazzlingly handsome guy who seems nice but turns out to be a psychopath? Check. Basically no parental figures? Check. Evil adults? Check. Seemingly good guys who turn out to be just as bad as the system they are trying to undermine? Check. Pointless "I must let you go even though I'll die I love you so much"? Check. If you want background stories explained, spare yourself the frustration and don't open this book. The storyline can be summed up in five simple sentences, but this is not the case of "simply great". You can dream up this story in two cigarette breaks at your local nine to five company and the only thing you have to do is collect all the clichés (that due to some reasons totally mystifying still work) from young adult stories written to date. Unoriginal ideas you've read a thousand times jump at you every second page and they reek of sweat from the effort to look authentic. The writing style is plain, and contrary to the Hunger Games, the story doesn't make up for the lack of a distinct, creative writing style. You can practically predict every single thing that will happen and that isn't thanks to your prodigious precognition skills, while you're trying to fight off the frustration of how many possibilities were ruined by the constant unimaginative safe bets. You can't really feel for the characters, especially not for the main heroine, because her inner pity party is funded by dishonest martryrdom and pretence. But you know, I get it. I do get it. There's an obviously very powerful, beautiful girl who cannot acknowledge any good qualities about herself because her toxic environment made her believe otherwise, but with time (probably) she blooms into a flower of force and confidence. I can appreciate this feature, but it's just so overplayed and boring. Can't we think of a new approach in connection with kids realising that they are pretty amazing, then bond over bitter memories and finally overthrow the evil system? 

ja és, megfejtettem: szerintem bellának azért nincs személyisége, mert annyira baleset-mágnes, hogy minek erre a kis időre személyiséget növeszteni, nem? ez a lány egy padsorok közötti sétát képes a sürgősségiig vinni, és edvárd ezért ilyen gyomorforgatóan birtokló meg védelmező vele, merthát ha bellán múlna, a müzliskanalával is képes lenne VÉLETLENÜL szeppukut elkövetni. és edvárdnak muszáj követnie, egyszerűen muszáj napokig autóval stalkolnia bellát, nehogy megmurdeljen egy hajszálnyival egyenetlenebb járdán. minden oké, mert bella annyira nyomorult, hogy edvárd mindezt érte teszi. it's for her own good. she doesn't know any better. szerintem amúgy ez basz fel a legjobban a könyvben és remélem, hogy nem conscious, intentional írói döntés volt, hogy bellában az a legvonzóbb edvárdnak, hogy zéró agencyje van. olyan szerencsétlenre van írva, ami megindokolja edvárd hallatlan kontrollmániáját, mi több, hálásak vagyunk érte, hiszen nélküle bella már hatszor halott lenne mindössze száz oldal leforgása alatt. ennyi a kémiájuk. ez tartja össze őket. bella olyan szerencsétlen damsel in constant distress, aki mellé kell egy ilyen parancsnok, aki nélkül egymás után kétszer a jobb lábával akarna lépni. én amúgy nem vagyok ellenére egy-két megmentegetésnek, de amikor az egyik fél szándékosan azért lett ilyen nyomorultra írva, hogy ez teret adhasson egy """""védelmezőnek""""", az egyrészt rendkívül degradáló, másrészt meg lusta írói húzás. tényleg ennyire futotta a kreativitásodból? nincs semmi más, amivel össze tudnád kényszeríteni az otp-d két felét? ennél bazmeg a there was only one bed trope is üdítőbb klisé, mert ott legalább a karakterek nem várt komplikációra adott reakciójából kiderül, hogy milyenek és hogy viszonyulnak egymáshoz. abból, hogy bella nem tud két lépést tenni a világban anélkül, hogy ne ájuljon edvárd karjaiba, nem tudunk meg semmit, csak azt, hogy bella nyomorult, edvárd meg jaj de jó, hogy pont ott volt (azzal ne foglalkozzunk hogy stalkolta). elnézést, belláról még azt is megtudjuk, hogy mindent gördülékenyen fogad, ami edvárd szerint nem normális (impressed, affectionate), és valóban nem az. bella azért annyira hűvös mint egy uborka, olyan helyzetekben is, ahol más már rég flippelt volna, mert ilyenre kellett írni, hogy edvárd lássa: she's not like the other girls. mondjuk, ha lenne személyisége, amivel automatikusan not like other girls lehetne, merhogy nincs két ugyanolyan személyiség és normál esetben ebbe szeret bele egy ember, de hát na. edvárd abba szeret bele, hogy self-percieved szörnyetegsége ellenére folyamatosan megmentheti a világ legesetlenebb csaját, akinek nem hallja a gondolatait (azt nem tudja, hogy azért mert nincsenek is neki) és aki minden egyes red flaget vörös rózsának lát és beteszi őket az éjjeliszekrényén álló vázába.

én amúgy edvárdnak nem hinném el bemondásra, hogy vámpír. bella olyan készségesen elhiszi, de nem tudom. szerintem lehetett volna szkeptikusabb. edvárd mesél egy csomó mindent, de kurvára semmi bizonyítékot nem szolgáltat, ami bellát valamiért nem zavarja. bár... mindig emlékeztetnem kell magam arra, hogy bella csak 16 éves és még súlyosan hülye is.

jaj meg még annyit. most jön ki hogy a próza mennyire lapos. hogy kb ilyen vibe, hogy "felemelte a kezét. utána mentem tesire. utána mentem haza, ahol átöltöztem. az ég kék volt. nem láttam edvárdot, ezért nagyon szomorú voltam". és ez amúgy egy darabig elmegy, de most kéne már nagyon éreznünk azt a mindent elsöprő kurva nagy szerelmet, amit elvileg bella érez edvárd iránt, meg kémia meg eszeveszett vibrálás ésatöbbi. de a próza száraz és lapos cselekedetleíró mivoltából kifolyólag kurvára nem jön át. néhány hasonlat, pár analógia, némi érzésleírás, hangulatteremtés. nem? eh... nagyon nehéz beleélnem magam ebbe a románcba úgy, hogy bella érzéseiről nem tudjuk, hogy milyenek, csak annyit, hogy vannak. mindezt e/1-ben. rendkívül unalmas olvasmány. igényesen van megírva, azt tartom, de cselekményleíráson kívül nagyon keveset ad. és ez a hunger gamesben működik, mert ott katnissnek nincs fél nyugodt perce az érzéseire, mert valaki mindig meghal körülötte, de bellával nem történik SEMMI.