#mutimitolvasol

𝗣𝘂𝗿𝗽𝗹𝗲 𝗮𝗲𝘀𝘁𝗵𝗲𝘁𝗶𝗰/ 𝗽𝘁. 𝟭𝟬 💜

••

𝖧𝖺𝗍𝖺́𝗋𝗍𝖺𝗅𝖺𝗇 𝗀𝗈𝗇𝖽𝗈𝗅𝖺𝗍𝗈𝗄;

𝖬𝖺́𝗋𝖼𝗂𝗎𝗌 𝟩., 𝟨𝟨. 𝗇𝖺𝗉 🤍

•

Mindennap a jóra gondolok. Egyáltalán nem zavarnak a negatív gondolataim. Mostanában csak elfogadom, hogy az adott pillanatban éppen jó vagy éppen rossz. 𝐸𝑙𝑚𝑢́𝑙𝑖𝑘. Az csak egy átmeneti érzelmi állapot 🙏🏻

••

•

📚

•

••

Fanni erkélyén vagyok, a Pozsonyi út fölött, ahonnan Budára látni. A Manci híd átkelői már nem égetnek bútorokat, hogy meg ne fagyjanak, és a könyvesboltok polcain sem kínálnak már fésűt, konzervet és tükröt a könyvek között. Az oroszok sem szárítják ruháikat a Duna parton. Fanni elment, de a naplóját itt hagyta nekem. Három évig voltam vele, ezerkétszáz oldalon át. Mindent újra éltünk. Strandoltunk, eveztünk, moziztunk, nagyokat vitatkoztunk, ölelkeztünk, robotoltunk, bujkáltunk, cipekedtünk, aggódtunk, nevettünk, szenvedtünk, csalódtunk. Olyan volt, szinte mint egy házasság. Közben egy kicsit bele is szerettem, és nehéz volt tíz évnyi közös élet után csak úgy elengednem. A naplóját hajnalban befejezve hangos lett a csend, az időnek súlya nőtt, de másnapra halkult kicsit a hiány, és maradt belőle csak, ami igaz, amit soha nem csúfítanak el pártideológiák, hogy egymással bánni csak őszintén érdemes, minden más újra csak a Manci híd megépítéséhez vezet. Fanni erkélyén vagyok, a Pozsonyi út fölött, ahonnan Budára látni.