#noanger

Nem vártam túlzottan sokat, mert nyilvánvalóan érthető okokból nem vagyunk puszipajtások. Azonban az alapvető emberi normák hiánya meglep. Ha köszönnek neked, illik visszaköszönni.

Az ezt követő leírás és szöveg, amit hetek óta gyakoroltál gyakorlatilag nem is számít azután, ahogyan ezt elkezdted. Ott, abban a pillanatban meg is alapoztad a mondanivalódat, ezzel egyben magadat is körbeírtad. Ez azért ironikus, mert a szándékod az volt, hogy engem minősíts, ami valószínűleg fordítva sült el.

A magas lóról való beszéd és ahogyan ezt előadtad, állításod szerint "mindent tudva, ami a hátad mögött zajlik" (évek óta nem beszéltünk 4 mondatnál többet) ez végtelenül szánalmas volt. Kettőnk közül egyértelműen számodra (Még hogyha téged majmoló haverjaid, [mert azok nem barátok], jól meg is erősítettek a véleményed stabil alapjai mellett).

Megvártam a teljes szöveget, mert én megtiszteltelek annyira, hogy végighallgatlak, de ennél többet nem áll szándékomban sem tenni, sem mondani. Ha jobban érzed magad legyen, örülök neki. Nincs harag, sem gyűlölet. Sosem voltam gyűlölködő és sosem vezérelt ilyen indulat (Ha mégis, mindig hamar rendeztem a gondolataimat).

Csak csalódott vagyok, mert az amúgy sem magas lécet sikerült még lejjebb tenni. Sosem hallottam a "bocsánat" szót a szádból, valójában nem is akarom. Azt a részét nem bánom, hogy nem lesz innentől kezdve semmilyen kontakt, mert nincs ínyemre az amúgy is kellemetlen, felszínes tarsaságod.

Gondolom nem vagy boldog az életedben, vagy azzal amit eddig elértél, ezért ilyen apróságokkal próbálod pótolni a csorba egódat. Ezzel nincs semmi gond, vannak ilyen emberek.

De, hogy ne csak rólad beszéljek, ó én sem vagyok vétlen. Igen biztos van ami nem volt egyenes, vagy helyénvaló amit vagy ahogyan csináltam. Ez szinte 100%. Azonban sosem süllyedtem olyan szintre, hogy ezeket a sérelmeket 7-8-10 ember előtt ilyen látványosan a másik szemére hányjam. Ennél sokkal kulturáltabb megoldások is vannak, ha ez téged ennyire bánt. Visszatérve a hibáimra én elfogadom ezeket. Képes voltam megbocsátani neked és magamnak is, ezért nem haragszom együnkre sem. Ilyen egyszerű. Ezt jelenti felnőttnek lenni, vagy talán inkább férfinak. Ezt a gondolatot rád hagyom. Ha úgy érzed ezt érdemlem és porba akarod tiporni kicsiny kis lelkem, tégy próbára. Nem zavar mert én ennél ezerszer többet szenvedtem azok után, hogy te szépen kicsavartad a gimnáziumos éveimet. Természetesen nem csak rossz élményeim vannak, mert nagyon sok jó neked is köszönhető (régi képek igazolják is ezeket.) Mind Evelin, mind a 3. Barát kerekét beleértve, egyéb apró kegyetlenségek mellett.

Látszik azt hiszed semmi sem változott. Te vagy aki mindent tud és okosabb. Akit nem lehet túlszárnyalni. Én pedig az aki mindig buta volt és hülye ezekhez a dolgokhoz. Téged így neveltek, engem meg amúgy. Tudod lehet nem vagyok logikai téren egy lángelme, de az biztos, hogy kettőnk közül nem nekem van gumicukorból a gerincem.

Gondolom stalkolsz is valahogy, ugyanis nem jelentetted volna ki ilyen biztosan, hogy "tudsz mindent" ha nem így lenne. Ez is csak alátámasztja a feltevéseimet.

A végén mindenki azt kapja, amit megérdemel, nemde? Minden jót kívánok neked, további hasonlóan szerencsés életet!

Ezen a bejegyzésen mindig agyalok, hogy szép kerek legyen.