#nerdhood

One of my goals in life is getting as close as I can to the ultimate nerdhood. What is the ultimate nerdhood, one might ask? Well, I would define it as mastering every type of nerdhood. That's of course, impossible for someone with a human lifespan. It's also impossible to get even 1% of it. The amount of interesting facts, mechanics, skills and knowledge you'll need to acquire is near infinite. But humans don't judge others' traits based on how close they are to their maximum possible level. We judge them based on how strong that trait is in them compared to it in other humans. So, I hope to become as proficient as I can in these subjetcs:

Art - I am now meddling at pixel art, but I am pretty far from being decent. I hope to one day work on full resolution art skills, but at the moment, I have too many hobbies and important matters to attend to for me to seriously work on that.

Books - I am already quite experienced with them.

Video Games - I am working on that.

Role-Play and Theater - I have been doing that for years, and I hope to continue doing things of this sort. I have been LARPing for 5 years.

TTRPGs - I am playing at others' campaigns, and I am running my own campaign. I have designed my own system for it.

Shows, movies, animes, and the like - I am categorizing them as one, because even though they have meaningful differences, I do not particularly care about if the stuff I watch is an anime or something western (I mainly care about how I can watch it, what it's about and it's quality). I am okay with many different styles.

Science - This is a huge one. I know many interesting facts, and have taken a liking to knowing stuff about certain branches of science. However, this one is practically infinite.

Music Creation - I am working on that from time to time, although I would like to work about it more.

Na! Feszegessük a húrt, ugye Treyarch?

A játékipar “elpopposodása” miatt egyre több és több program veszi fel ugyanazt a sémát, és ismételgeti magát a végtelenségig, úgy, hogy tudják: mindenkinek a könyökén jön ki a repetatív és pofátlan játék. Ilyenkor a fejlesztők jót röhögnek, hiszen így is annyi példány kerül eladásra, hogy a fejesek a saját szigetükön koktélt szürcsölve boldogan dőlnek hátra és olvassák az utálkozó kommenteket twitteren, facebookon és minden közösségi oldalon.

Maradjunk csak a régen hőseposzként mozgó Call Of Duty univerzumában, ami mára enyhén szólva is megkopott és minden nemű kreativitást mellőző repetagyár lett. No, látszat újdonságok azért mindig akadtak, single és multi terén is, de érezhetjük, hogy ez lassan édeskevés lesz.

Nézzük, mit kínál a Black Ops harmadik epizódja a játékostársadalomnak:

1. Coop lehetőség

A kampányt 4 fős kooperatívra tervezik, melyet saját egyedileg megalkotott karakterünkkel játszhatunk

2. Fejlesztett multiplayer (mint mindig, ugyebár)

Őőőő..emlékszünk még az Advanced Warfare Exo-ruháira? Na, itt is ilyesmi lesz, csak nagyobb dinamikát ígérnek a fejlesztők, meg lehet hackelni is robotokat.

3. Customize

Saját single és multi karaktereinket variálhatjuk, magunk alkothatjuk meg, fejleszthetjük (ez jó ötlet, de Destiny?!) 

4. Örökös

A Black Ops 2-t sem felejtik el a készítők, 35 évvel később járunk az ott játszódó események után, és tán valamelyik utód Mason is felbukkan majd. (Nem lepődnék meg egy kiborg-mutáns-zombi-űr-Woods-on sem)

5. Szabadsááááááágggg

A multi nagyon nagy szabadságot ad a játékosnak karaktereit illetően. Elvileg nem lesz két egyforma karakter...

Valamit mindig próbál a CoD széria “újítani”, de ezek miatt nem kellene évente újabb játékot kiadni (Ugye, Assassin’s Creed?!), hanem várhatnának vele még 1-2 ötletbörzét, hogy később, egy ütősebb programot kapjunk kézhez. De mint fentebb említettem, az eladott példányszámok amíg nem csökkennek, addig ez a sablon marad... sajnos. 

forrás: www.gamesradar.com

Ha tetszett a cikk, katt a facebook oldalra: NERDHOOD

Többi cikk egy helyen: TUMBLR

Írta: Cj

A napokban figyelmes lettem az egyik kereskedelmi csatornán egy reklámra, amiben gyerekek beszélnek különféle dolgokról, hogyan hatnak rájuk. Minap felfigyeltem arra a spotra, mikor két kis srác - feltehetően a GTA V-ről beszélnek, és hogy mennyire "elszáll az agyuk néha".

Mire odajutottam, hogy megírom ezt a kis cikket, sokat gondolkodtam rajta. Először nagy felháborodást keltett bennem, hogy már megint a videojáték ipar ellen kampányol valami félőrült mozgalom, majd hogy anyagot és új ismereteket gyűjtsek, felmentem magának a kampánynak az oldalára, és voltaképp meglepődtem. E tapasztalataimról később írok, először szeretném "kronológiailag" megvizsgálni a helyzetet, legalábbis az én szemszögemből. 

Csak néhány szót szólnék, írnék a videojátékok megvédése érdekében: 

Nem árulok zsákba macskát, akik a Nerdhood facebook oldalát, vagy a tumblr-t olvassák, nagyon jól tudják, hogy gamer is vagyok, ezért van némi rálátásom a dolgokra. Az évben számtalan olyan cikket olvastam azzal kapcsolatban, hogy a videojátékok kártékonyak nem csak a gyerekekre nézve, de bármelyik korcsoportra, nemre, vallási felekezetre. Pszichológiai elemezgetésekbe, filozofálgatásba nem mennék bele, nagyon hosszan kifejteném, de az írói készségeim még nem fejlődtek annyira, hogy azt összeszedett, érthető formában és lényegre törően megoszthassam az Olvasókkal. A szülők gyakran, mivel keveset tudnak a játékokról, nem néznek utána, s olyan példányt adhatnak gyermekük kezébe, ami nem éppen nekik való. Majd a szülő a játékot, és a fejlesztőket hibáztatja, hogy lehet ilyen durva dolgot kiadni, megalkotni, stb. Zárójelbe jegyezném meg: Nem kell messzire menni, a filmek világában is van nem elhanyagolható mennyiségű "durva" jelenet, és akkor nem beszéltem a horror-könyvekről, vagy pedig a neten található, akárki által hozzáférhető bőven tizennyolc pluszos tartalomról. Azokat is emberek alkották, és a szülők nagy része bizony néz ilyen filmeket, olvasott ilyen könyveket, és sokszor a hírportálokon található valós hírek betegebbek, mint az elképzeltek. 

Mivel Magyarországon nincs jogszabály arra nézve, hogy a videojátékot ki veheti meg, akár egy négy éves kisgyerek is besétálhat és elvihet valami hentelős horrort, ha szeretné. Ezért kellene a szülőknek jobban odafigyelni ezekre, mert van egy kor, ameddig igen is számít, mivel játszik a gyerek. Legyenek körültekintőbbek, ha a gyerek bejelenti, hogy neki kell a GTA V, akkor nézzenek utána az interneten, olvassák el, miről szól, alig kerül pár percbe az életükből, és akkor nem kezdenek keresztes hadjáratokba a videojátékok ellen.  Sajnos ez nem így szokott történni: a gyerek "kihisztizi" vagy csak szimplán szeretné a játékot, mert vagy nem tudja milyen az, vagy nem érdekli, a szülő bemegy a játéküzletbe, megveszi, mindenki boldog, addig, amíg nem látja, hogy a gyerek prostikat szed össze, drogot fogyasztat karakterével, és halomra öli a civileket. Ilyenkor törik a mécses, és fel vannak háborodva, hogy lehet ilyesmit létrehozni. Sok élű dolog, kérem, de mindenesetre tessék odafigyelni. 

Ez volt az első meglátásom, ezt láttam a reklámban, vagyis inkább ezt akartam látni benne. Titkon kiakartam fakadni magamból, hogy már megint egy hülye kampány, hülye emberekkel, akik hülyeséget beszélnek. Majd felmentem a Neked 8? honlapjára, és azt láttam, hogy arról is írnak, amiről én is. Három oldalról vizsgálják a dolgokat: Tanár, Szülő, Diák. Hoppá! 

Felhívja a Tanárok figyelmét, hogy lehet bizonyos dolgokat a diákok már jobban tudnak, ezért próbálják megérteni őket, a Szülőknek azt javallják hallgassák meg a gyerekek tapasztalatait, mit láttak a neten, mivel játszottak, stb. A Diáknak pedig mesélnie kellene ezekről a dolgokról. Ha ez a három "csoport" összefog, és kialakulna egy jó kommunikációs csatorna, akkor oda lehetne figyelni, hogy a 10 éves gyerek ne testrészeket vagdosson, és az ő korukhoz, szintjükhöz való játékot válasszanak. 

A továbbiakhoz immáron nagyon, de nagyon tudom ajánlani, hogy fellépjenek az oldalra, és elolvassák tüzetesen nem csak a rájuk vonatkozó szakaszt, hanem mind a hármat. 

Írta: Cj

Az első szerelem témája már rengeteg alkalommal szolgált filmek alapjául, legtöbbször vígjátékként, de láthattunk már ilyet dráma vagy akár kalandfilm formájában is. A mostani film azonban sok mindenben különbözik elődjeitől, új alapot fektet le és egy teljesen új korszakot indít. A történet egy híres "Youtuber", John Green fejéből pattant ki, aki ötletét papírra vetette egy sikerkönyv formájában. Alig két év kellett hozzá, hogy Hollywood megérezze a siker ízét és újabb könyvadoptációt készítsenek egy remek műből. Hazel Grace már kisgyermek korában a rák ellen küzd. Szüleinek hamar bele kellett törődni a ténybe, hogy lányuk valószínűleg nem fogja megélni a felnőtt kort. Egy gyógyszer segítségével azonban a tumor összezsugorodik, ezzel adva még pár évet, hogy megismerje azt a világot, amelyet nemsokára mégis el kell hagynia. Ez így persze elég durva, de a filmben sem kertelnek, teljes valóságában mutatják be a rák hatását a testre és a lélekre egyaránt.

Hazel most 17 éves. Nem keresi mások társaságát, mert nem is igazán megy neki. Szabadidejét kedvenc könyvének olvasásával tölti, Peter van Houten Mennyei megbánás című művével. A mű a betegségről szól és a lány minden álma, hogy egyszer személyesen találkozzon az íróval. Orvosa és szülei kérésére elmegy egy súlyos betegeknek tartott önsegítő csoportba. Itt ismeri meg August-ot a laza féllábú srácot. Lábát egy gyermekkori rák betegség miatt veszítette el, de azóta egészségesen él és csak félig vak barátját kísérte el. Sikerül igen hamar megkedvelniük egymást és kialakul egyfajta vonzalom is. A fiúnak van egy igen különleges szokása. Szájába vesz egy cigarettát, de nem gyújtja meg, csak a szájában tartja egy darabig, így nézve szembe a halállal. Napjaik nagy részét együtt töltik és hamar rájönnek, hogy mennyi közös dolog van kettejükben.

Érzéseik hamar túllépik a barátság határát, de ezt csak August meri kinyilvánítani. Hazel nem akar csalódást okozni a fiúnak, mondván úgy is meghal és elég fájdalmat okoz ezzel szüleinek. A fiú azonban elfogadja a tényt és mer kockáztatni. A szerelem érzése minkét fél számára egy új dolog és roppant nehezen tudják visszafolytani, kizárólag egymásra tudnak gondolni. Egyre több időt töltenek  együtt, programokat szerveznek maguknak, és úgy élik az életüket, mintha minden nap az utolsó lenne. August állandó jelleggel a lány kedvében szeretne járni. Ismeri kedvenc könyvét, még ős is elolvassa csupán Hazel miatt és mivel tudja, hogy minden vágya megismerni az írót tesz is érte. Létezik egy Gin nevű alapítván, amely a súlyos betegségben szenvedő gyerekek egy életre szóló kívánságát teljesíti, bármi is legyen az. Hazel ezt a lehetőségét már kislány korában elhasználta egy gyerekesen buta kívánságra, de August megtartotta azt. Kérése logikusan egy út volt Amszterdamba két fő részére. A dolgok azonban nehezednek, a lány betegsége kezd eluralkodni rajta és kétségbe merül az utazás lehetősége.

A történet egyedülálló, és drámaian ábrázolja a valós élet lenagyobb fájdalmait. Mint tini szerelem teljesen kiemelkedik a többi átlagos "úgy is tudom mi lesz a vége "sztori közül. Színészileg a két főszereplő és a mellékszereplők is tökéletesen hozzák, azt, amit egy ilyen szerepkörben elvárhatunk tőlük, külön dícséret jár talán a Hazelt alakító Shailene Woodley-nak.

A rendezés remek, a drámai hangulat keltése kifejezetten profi módon van megoldva minden egyes könnycsalogató jelenetnél. Erre rak rá egy lapáttal a remek hangzás. A zenék kifejezetten a háttérből adják hozzá azt a pluszt amit nyújtaniuk kell, nem ordít bele a néző arcába, nincsenek benne zenével operált állóképek, akármilyen szép és csodás, ebben a filmben nincs szükség. Azt lehet mondani ezek után, hogy a filmet nem hiába szeretik ennyien, szinte tökéletesen kivitelezett alkotás. Kötelező darab mindenki számára, kortól és nemtől függetlenül garantált, hogy a történet mindenkit megindít és sokak megalapozott véleménye szerint akár könnyekbe borulhat tőle az ember.

ÉRTÉKELÉS

A Shadow Of Mordor az év egyik legjobban várt játéka volt, hiszen ha csak az ízelítőket néztük meg, máris polcunkon akartuk tudni ezt a darabot, ehhez kétség sem férhet. Aki Gyűrűk Ura rajongó, annak különösképp, de aki szereti az izgi hentelést, vagy fantasy rpg-t, akkor kétség kívül kötelező beszerezni. 

Első pillantásaimra egy icipicit kételkedtem, hisz csak az Assassin's Creed-ből, és a Batman játékokból átvett mechanikákat láttam, és, hogy orkokat kell mészárolni, slussz-passz. A Gyűrűk Ura franchise-nak viszont nem állhattam ellen, ezért beszereztem ezt a darabot annak ellenére, hogy még csak viccből sincs erős gépem az ultra beállításokhoz. 

Mivel kezdjem, mivel kezdjem?

A hibák felsorolásával indíthatnám a sort, mert azokból van a legkevesebb. A videojáték, és film ötvözet végig érezhető harmóniát ad a játéknak, úgy simulnak egymáshoz, mint naplemente a horizonton (ma ilyen romantikus vagyok, tudom). Elvétve fordulnak elő bugok, esetleges apró hibácskák, de nem számottevőek, és nem vesznek el az élményből. Nincsenek komplex frissítést igénylő, idegesítő problémák, ami a mai felhozatal miatt értékelendő, és kiemelendő!

Folytassuk a sort az audiovizuális részekkel; Veszettül jól néz ki a játék, és isteniek a zenék. Minden egyes fűszál, minden karaktermodell, és a tájak baromi pofásak. A zenék visszaadják az igazi Gyűrűk Ura atmoszférát, komolyan mondom, semmi rosszat nem tudok mondani e téren (sem). Talán ami minimálisan elkeserített, az maga Mordor. Tudom jól, az maga a végzet, a gyötrődés, a halál megtestesítő földje. Kietlen, gyér és csak a keserűség lengi körül. Ezt nagyon jól visszaadják, ezért nem sírt a szám amiatt, hogy lehetne több content a világot illetően. Később új vidéken is kalandozunk, szóval főleg befogtam a lepénylesőmet.

Valahol messze délen, az örökös kietlen messzeségben...

Térjünk át a lényegre, a játékmenetre és cselekményre. Természetesen spoilereket nem lövök le, pedig nagy meglepetésemre lenne néhány; szóval igen csak érdemes végig nyomon követnünk a fő történet szálat mert a régi Középfölde ügyes-bajos dolgairól sok-sok dolog ki fog derülni. 

Főszereplőnk Talion, kinek családját brutálisan megölik Sauron legközelebbi emberei, a Black Hand. Talionnal is végeznek, de egyelőre tisztázatlan okok miatt "kitiltják" a holtak közül, s sorsa összefonódik egy tünde/lidérc/halottal, aki számos titkot rejteget protagonistánk elől. A küldetések előrehaladtával mindenre fény derül, de a céljuk közös: felszámolni Sauron seregeit, de legfőképp a Black Hand-et. Relatíve hosszú út áll előttünk, orkok hadaival kell megküzdenünk, hogy eljuthassunk a végkifejletig, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.

A játékmenet igen hangulatosra sikerült, a Shadow of Mordor nem hagy unatkozni minket, lesz dolgunk bőven. A fő cselekmény mellett rabszolga szabadítás, ereklye-gyűjtögetés, ork/uruk belső "politikai" acsarkodások megoldása, szabotálása, és a többi. Maga a játék egy TPS fantasy akció-RPG, már ismert játékmechanikák egybegyúrásával. Lehet lopakodni, falakat mászni, és látványos kombókat végrehajtani, ugyan mi kell még? Kalandunk során felfedezhetjük Mordor sivár vidékét, és halomra gyilkolhatjuk Sauron seregeit. Fegyvereinkbe rúnák segítségével fejlesztéseket pakolhatunk, amellett tuningolhatjuk hasznosabbnál hasznosabb skill-einket, vagy "vehetünk" plusz rúnahelyeket, tünde-nyíl kapacitást növelhetünk, vagy akár az életerőnket. A karakterek a főszereplőkön kívül kicsit sekélyesek, de szerethetőek, utálhatóak, az orkok belső rendszere pedig innovatív, és érdekes is. Új megközelítésből nézhetünk rájuk, nem mint ostoba vérszomjas lények, hanem rendezett katonai stratégák. Ezért vigyáznunk kell, ha "meghalunk". Szó szoros értelemben nem tudunk meghalni, de ezt az uruk vezetők nem tudják. Ha legyőznek minket, ők fejlődnek, kapitányból hadurak is lehetnek, fejlődnek, szívósabbak lesznek, több csicskájuk lesz, és okozhatnak néhány káromkodós percet. 

A játék kalandos, hangulatos, pörgős, csak... csak kevés. Személy szerint elviseltem volna több vidéket, több fajta küldetést. Igazából csak sokkal több időt töltenék Középfölde különböző területein, még több fejlesztéssel, még több contenttel, még több sztorival. Ja, ebből sosem elég. A folytatás szinte 100%, talán ott majd sokkal több pluszt fogunk kapni.

Nagyon örültem, hogy a hype-zivatar kellős közepén, a játékipar eltorzulása idején jött egy ilyen játék. Élveztem, jól éreztem magam benne, a végén szabályosan kirázott a hideg is, remekül összeszedett, profi munka. 

ÉRTÉKELÉS Sztori: 10/9 Látványvilág/Zene: 10/9 Karakter-kidolgozottság: 10/6 Játékmenet: 10/8

Végre van valami kiindulópont a párizsi forradalomhoz elvárt minimum rendszerigényhez. Az alábbi konfiguráció csak pletyka, még nem hivatalos, de ilyesmire lehet számítani:

Operating System : Windows ® 7 SP1, Windows 8 / 8.1 ® (64 -bit version only supported)

CPU: Intel Core® i5-2500K @ 3.3 GHz or AMD FX-8350 @ 4.0 GHz or higher (Intel Core® i7-3770 @ 3.4 GHz or AMD FX-8350 @ 4.0 GHz or more recommended)

RAM: 6 GB or more (8 GB or more recommended)

Graphics Card : NVIDIA GeForce® GTX 680 or AMD Radeon HD 7970, graphics memory 2GB or more (NVIDIA GeForce® GTX 780 or AMD Radeon R9 290X, graphics memory 3 GB or more recommended)

Sound Card : Direct X 9.0c compatible sound card and the latest drivers

HDD: 50 GB or more

Ahogy azt gondolhattuk: ehhez is kelleni fog a vas!