Daily prayer
Fohászkodom a nagy mindenséghez, az élethez, Istenhez, ki ott van mindig mindenhol, mi halandók mégsem látjuk őt sehol.
Először neked beszélek idő, te drága, mert eltékozlunk téged feleslegesen. Tudod, milyen, ha sokat kell várni, azt is tudod, milyen, ha már a várakozás is árt. Hisz oly hamar elillansz boldog perceinkben, ám oly lassan telsz a gyötrelmes órákban. Kérlek téged, vedd figyelembe, mi emberek törékeny lelkek vagyunk... Hol itt, hol ott, hébe-hóba követünk el hibákat, mily sokat rágjuk magunkat dolgokon, csaknem felemésztve belső lényünket. Légy tekintettel ránk, adj nekünk, akik rászolgálnak, többet belőled a szép pillanatokra, és keveset a fájdalomra.
Boldogság. A céltalan cél mindenki számára, az idő legszebb párja. Te, olykor elérhetetlennek tűnő álom, most hozzád szólok. Merre jársz? Hallasz engem? Olyan jó lenne, ha néha felbukkannál. Annyi rege, óda zeng már rólad, rólad, akiről sokan nem hallottak még, és mint egy csoda, úgy tekintünk rád. Te vagy a legfontosabb az életünkben. Kérlek, aki megérdemli, azt látogasd meg, amilyen gyakran csak tudod.
Szeretet. Mi mind tiszta szívvel beszélünk rólad. Te vagy a boldogság legelbűvölőbb gyermeke. Engedd, hogy beléd kóstoljunk, hogy megízleljünk téged... Szólj sokszor szívünkhöz... Ne hagyd, hogy a hiúság elborítsa a lelkek elméjét, hogy a büszkeség megölje az érzelmeket, hogy a kéz gyilkoljon bosszúvágyból és gyűlöletből. szükségünk van rád.
Szükségünk van rátok, ti hoztok nekünk nyugalmat, erőt, lelki békét, harmóniát létezésünkbe. Szomorú, hogy ebben az elfajult világban kevesen maradtunk, akiknek jár mindez.
S végül hozzád szólok sors. Te hatalmas magány, kiről tudjuk, már régóta megírta könyvünk fejezeteinek lapjait, s kinek humorérzéke majdhogynem ironikus. Minden pillanatban választás elé állítasz minket, apróbb majd egyre nagyobb választások sorozata elé, mik meghatározzák jövőnk mérföldköveit. De ha tudod, mi lesz a vége döntéseinknek, miért nem könnyíted meg azokat időnként? Miért vezetsz minket a legkacskaringósabb utakon, ha van egyenesút is a cél felé? Értem én, ha fontos az okulás a döntések szempontjából, hiszen a tapasztalatszerzés legjobb módja, ha alkalomadtán eltévedünk. De utoljára téged kérlek, te makrancos, a nehéz időkben adj nekünk határozott választ, hogy megkönnyítsük helyzetünket. Óvj meg a kételyek mély bizonytalanságától, az elhibázott döntések kockázatos következményétől.
