#mindannyian

Bámulom a tájat, ahogy egy szülő

nézi gyermekének meg nem értett rajzát,

s a kontúrok még hellyel-közzel világosak,

ahogy körvonalazódik fejemben a gyanú,

mondhatni: A Mindenség Panorámája,

de vajon én is részese vagyok eme egységnek?

Amit teszek, és eddig tettem

manifesztálódik a messzeségbe?

Netán, amerre éppen járok,

ott van csupán jelentőségem?

Úgyszólván: akkor sem igazán..?

A történések szabják a törvényeket,

esetleg pont ellenkezőlegesen?

Tulajdonképpen ki-mi vagyok én..?

Az: amit képviselek, vagy: amivel felruháznak..?

S ha elvesztem a fonalat ebben a macska-egér játékban,

honnan tudjam, nem e én húzom jómagam után a csalit..?

Hisz mindannyian a saját fejünk után megyünk,

kényszerképzetes, sors-üldözési-mániánkkal.

Oh igen, az egoista a legnagyobb nihilista...

Az olyannak csak véleménye akad.

Főleg magáról, és az őt körbevévő

másságok sokaságának semlegességéről.

Nem látja, hallja a zümmögő táncot a levegőben.

Azt: hogy legelőször, az utolsó szálig

ugyanúgy kaptársorokból szállunk ki.

S attól fogva: elindul az Ön-Élet-Rajzás...

De soha ne feledd, picinyke fullánkosom!

Létünknek meglehet egy a gondos alkotója,

mégis több anyaméht, „helyőrséget” szolgálunk!

A világon kábé minden harmadik lány utálja magát, jobb esetben csak valamit magán, legrosszabb esetben undorodik magától

Most egy lány agyáról beszélünk, ha te azt mondod neki milyen szép a mosolya csak nézd ahogy abban a pillanatban még szélesebb lesz, de ez csak egy ideig raktározódik el benne, viszont ha már azt mondod neki hogy milyen széles a csípője akkor azt egy örök életre megjegyzi, és utálni fogja valahányszor csak rá gondol, ezt történik egy lány agyában ha rosszat mondassz rá, egy örök életre elrontasz benne valamit.

Szóval kérlek mondd csak meg, mennyire lenne nehezebb azt mondani egy lánynak, hogy milyen szép? Ahelyett hogy csak bántanád a szavakkal? Nem lenne egyszerűbb elmondani mindenkinek, hogy mennyire szép? Mert ez így van minden lány gyönyörű, nézhetsz te ki úgy mint a tömeglányok, abból rengeteg van, te épp az egyediséged miatt vagy még szebb mint ők.

Egyszerűen fel tudod dobni egy lány hangulatát, csak mondd el neki milyen szép, ha ezt egy idegentől hallja akkor az sokkal többet fog számítani mintha ismerős mondaná, hogy miért? Mert az ismerőseinknek és narátainknak néha nehezebb hinni mint egy idegennek, nekik kötelességük ezt mondani, egy idegennek nem.

Soha ne nézd el egy lánynak ha látod rajta, hogy bántja ahogy kinéz, ne hagyd hogy éheztesse vagy bántsa magát emiatt akár lelkileg akár testileg, ne hagyd önpusztító dolgokba menekülni, ha csúnyának látja magát győzd meg az ellenkezőjéről. Mo dogasd addig neki amég el nem hiszi.

És mivel ez itt most a lányokról szól utolsó soraimban hozzájuk szólnék, lányok ne hagyjatok magatok megszégyeníteni ezek a dolgok álltal, ha valaki egy rossz szót mondana rátok, tudjátok az ellenkezőjét és sose higyjetek nekik, mind egytől egyik csodálatosak vagytok sose kételkedjetek ebben.

Ha bárki olvasná eme kis szösszenetem, annak csak annyit mondanék hogy gyönyörű, és remélem minél több emberrel megosztja majd ő is mennyire szépek, segítsünk rajtuk is egy olyan társadalomban ahol jól csak akkor kapsz ha tömegként viselkedsz és lenézed az ártatlanokat, legyünk mindd egyedien gyönyörűek.