KorĂĄbban mĂ©g sosem talĂĄltam nyitva, Ăgy most elĆször jĂĄrhattam a Malosik csalĂĄdi mauzĂłleumban a Fiumei Ăști Nemzeti SĂrkertben (alias Kerepesi Ăști temetĆ).
"Malosik Antal 1847-ben szĂŒletett, Ă©s 1921-ben halt meg. Vaclav Malosik nĂ©ven szĂŒletett szegĂ©ny morvaorszĂĄgi katolikus csalĂĄd gyermekekĂ©nt. MagyarorszĂĄgon bornagykereskedĆ lett, kĂ©sĆbb a Budapesti SzĂĄllodĂĄsok Ă©s VendĂ©glĆsök IpartestĂŒletĂ©nek dĂszalelnöke. Malosik Antal gazdag ember volt, az orszĂĄg tĂz legnagyobb adĂłzĂłja között tartottĂĄk szĂĄmon. 1906-ban megbĂzta Wachtel ElemĂ©r Ă©pĂtĂ©szt, hogy tervezzen egy mauzĂłleumot csalĂĄdja temetkezĂ©si helyĂ©ĂŒl. El is kezdĆdött az Ă©pĂtkezĂ©s. A mauzĂłleum alsĂł szintjĂ©n kriptĂĄt alakĂtottak ki, ahovĂĄ a csalĂĄdtagokat szerettĂ©k volna eltemetni. A felsĆ szintre meg egy kerek alapterĂŒletƱ kis kĂĄpolna kerĂŒlt. Ide helyeztĂ©k Malosik Antal Ă©s felesĂ©ge szobrĂĄt, melyet Strobl Alajos kĂ©szĂtett, a könyv szerint 1908 körĂŒl. (...) A mauzĂłleum Ă©pĂtĂ©sĂ©t 1917-ben fejeztĂ©k be; ekkor halt meg vĂĄratlanul, 53 Ă©ves korĂĄban a felesĂ©g. A hĂĄzaspĂĄr mellszobrai egymĂĄssal szemben ĂĄllnak a kĂĄpolnĂĄban. A fĂ©rj mellszobra a bejĂĄrattĂłl balra tekinthetĆ meg. A fehĂ©r mĂĄrvĂĄnybĂłl kĂ©szĂŒlt, kb. Ă©letnagysĂĄgĂș szobor fekete grĂĄnittalapzatot kapott." (kozterkep.hu)
