#kerepesiutitemeto

Korábban még sosem találtam nyitva, így most először járhattam a Malosik családi mauzóleumban a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben (alias Kerepesi úti temető).

"A portrészerű emlékművek faragóiban van egy olyan vágy, mint az ereklyetartó készítőkben, vagyis valami olyan szépség felé törekszenek, amit aztán nem tudnak elérni. Az ilyen szobor a személyt akarja még egyszer föltámasztani, legalább a szent erejével. Az Antall-síremlék, amit csinálok, nem ereklyetartó-építés, hanem az Antall József felől való gondolkodás és a mindenkori hatalom tükörképe kíván lenni. Ez a hatalom sokféle, a négy égtáj felé sarkítva, hiszen az egyházi hatalmat nevezhetem ideológiának is, győztesnek, ami félresöpör az útból. Lehet, hogy lemészárol, de az is lehet, hogy véletlen akadály voltam, csak arra jártam. A két égtáj felé nyargaló lovasok - mert két lovas van akik az útjukban állnak, azokon átnyargalnak, mert éppen arra akadt dolga a hatalomnak, mint akár a búzatáblán is. Aztán, hogy én úgy kerültem-e oda, mint ellenség, vagy mint búzatábla, pusztán csak útjában voltam a nyargaló lovaknak, az más kérdés, hiszen mindig voltak fölösleges áldozatai az új hatalomnak. Az egyházi hatalom, vagy mondjuk más néven, az ideológia két, Anonymus szobrához hasonló csuklyás alak, fenyegetően előre nyújtott feszülettel a kezében – amivel nagyon jól lehet verekedni is. A gumibot és a szó ereje is ilyen, tehát az, amivel az ideológia legyőzi az átlagembert."