#mainapom

*kabáttal a kezemben várom a srácokat, hogy indulhassunk haza, mert lejárt a munkaidő. Megállok az egyik kórterem előtt, N. L látom összepakolta a cuccát, várja a családot*

Én: csak jó egészséget szeretnék kívánni. Mikor jönnek Önért?

- tegeződjünk, csak kb 25 év van köztünk. Köszi, szerintem 1 óra és jönnek. El nem tudod hinni, hogy mennyire várom, hogy a saját ágyamban aludjak

Én: gondolom, azért itt se rossz a társaság, de jóból is megárt a sok

- hát igen. Neked vége?

Én: igen, végre, majd holnap folyt.köv, szóval neked minden jót, és itt többet ne találkozzunk.

- várj..

*megállok* igen?

- csak annyit akarok mondani, hogy köszönöm azt a sok kedves mosolyt, rengeteget jelentett. Ti amúgy nagyon jó emberek vagytok, és tudom, hogy ez a munkátok, de rohadt jól csináljátok. Tudom, hogy szar a magyar egészségügy, de ti biztos a kivétel vagytok.

Néha

- nincsen, hála az istennek.

*zacskó az asztalon tökig tömve gyógyszeres dobozzal*

Én: és azok mire vannak?

- ezt a cukromra kapom, ezt a csontritkulásra, ezt a magasvérnyomásra, ezt a véremre, ezt a szívemre, ezt meg a májamra. Most kellene szólnom, hogy ki van rakva a belem?

*mosolyogni kedvesen*

Én: igen, most. Bármi egyéb?

- nincsen, de azért nézze majd át a zacskót, mert nem emlékszem ám már mindenre.

*nos, aha, oké, igen. Mosolyogjunk tovább, az a biztos*

Én: diétázik?

- nem

Én: a cukorbetegsége miatt nincs esetleg 175 gramm szénhidrátos diétán?

- jaaaa, hogy az. Na azt kellene tartani, de nehogymár, most komolyan, kisasszony, maga betartaná?

Én: hát én igen *mosoly* káros szenvedély?

- nincs. Azt a hülye diétát soha nem is tartottam, most ezért ne egyek?!

*cigi szag van, nem én vagyok, szóval innen jött a tipp, mert a szobában többször gondoltam arra, hogy de kimennék rágyújtani.*

Én: ehet akármit, a lényeg a mértéken van. Visszatérve a káros szenvedélyre, cigi, kávé, esetleg alkalmanként alkohol?

- ja, azt hittem a drogra kíváncsi, mert amúgy nem drogozok ám. De ja, cigi, kávé, pia, mindhárom van.

Én: aha. Mennyit dohányzik, kávézik, illetve milyen gyakran fogyaszt alkoholt?

- napi, hááát, 1 doboz, de lehetne, hogy csak 12 szálat ír le? A kávé, hááát, ötöt szoktam inni, a pia meg, na, napvégén egy kis ez, egy kis az, mikor mi, érti ezt magácska, a fiatalok is állandóan isznak.

*koncentrálni arra, hogy ne vágjak értetlen fejet*

Én: ééértem. Van jelenleg panasza?

- nincs, és magának?

*van, de még mennyi*

Én: nincs, köszönöm a türelmét, később visszajövök:)

Ma felkeltem és a hétvégi buli mámorából kimászva, arra ébredtem, hogy megint valami nem jó. 

Pedig a hétvége csodálatos volt. 

Aztán azon veszem észre magamat, hogy a hollywoodi sztárokról nézek videókat a youtubeon, hogy ők mennyire betegek. Ja. De bazzmeg tényleg mindenkinek van egy mentális betegsége. Ez nem iszonyatosan nagy felkiáltójel? Még azoknak is nagy baja van, akiknek mindenük megvan? És nem boldogok? Pedig boldogság egyenlő pénzzel. Vagy mégsem? 

Ha nem akkor meg mi bajunk van, mi kell nekünk? Elismerés? Végre, meghallgassanak? Szerintem mindenkinek az a baja, hogy csak rohadtul magával foglalkozik és a legvégén magára marad. A másik úgy gondolom, hogy az lehet, hogy valaki szerencsétlen végre sikeres lesz és mindenki irigy lesz rá és így megint ott hagyják. 

Aztán rácsaptam a nagy gondolatmenetemben az ajtót az ujjamra. Azt hiszem eltört. Lehet én is csúnyán gondolkodtam, hogy dögöljenek meg a gazdagok. Nem is betegek, kamu betegek.