MostanĂĄban sokat vezetek kĂ©sĆ Ă©jszaka, legtöbbször egyedĂŒl. A hosszĂș Ă©s nĂ©ma utakon amikor csak a zene szĂłl. LejĂĄr a lejĂĄtszĂĄsi lista, olyan mintha megĂĄllt volna az Ă©let. A kerekek halkan dĂŒbörögnek, a kormĂĄnyt szorosabban fogom, csupĂĄn ennyi hangot teremtek. KĂ©rdĂ©sek rohamoznak meg, amikre nem tudok felelni. KĂ©ptelen vagyok megnyomni a play gombot, mert a kĂ©pzeletem megalkotott tĂ©ged Ă©s legszĂvesebben fĂ©lreĂĄllnĂ©k egy cigarettĂĄra, de akkor tudom, elillansz, mintha ott sem lennĂ©l. MĂĄr ketten vagyunk Ă©s csendben utazunk az alföldön. A tĂĄj elrejtĆzik elĆlĂŒnk, ködfoltok jelennek meg Ă©s lecsökkentik a lĂĄtĂłtĂĄvolsĂĄgot, lassĂtanom kell. Mozdulatlan vagy Ă©s ugyanazt a ruhĂĄt viseled amit akkor hordtĂĄl, amikor utoljĂĄra talĂĄlkoztunk. A sebessĂ©gvĂĄltĂłra teszem a kezem, pedig nem kell vĂĄltanom, de mĂĄr fĂ©lĂșton vagyok hozzĂĄd. Egy ideje mĂĄr nincs forgalom, egyedĂŒl haladok az M4-es öreg aszfaltjĂĄn. Megrezeg a telefon, valaki hĂv, de most csak a vezetĂ©sre figyelek Ă©s rĂĄd, legfĆkĂ©ppen rĂĄd. SzeretnĂ©k mondani szavakat, de most bĂ©kĂ©s ez a csend. KözĂ©nk szorul az a több szĂĄz kilomĂ©ter, ami minden egyes mĂĄsodperccel egyre csak nĆ. BĂĄrcsak megnyomhatnĂĄm mĂ©g utoljĂĄra a villamos vĂ©szfĂ©kjĂ©t, szĂ©tszakĂtanĂĄm azt az ajtĂłt Ă©s felrohannĂ©k hozzĂĄd, egy csĂłkĂ©rt egy ölelĂ©sĂ©rt, egy bĂĄrmiĂ©rt. De a villamos elindul, Ă©n pedig soha többĂ© nem lĂĄtlak.