#lzs

Adore concepts of Wwx Not Dying and making his own sect... adopts a bunch of stray children and everyone is great at farming and have ribbons and whispy cloud-like embroidery because SOMEONE is still crushing !

Kilencszázkilencvennyolc nyarán a szobámban nintendoztunk hárman, az Ádi, az Ati meg én. Valami nyárközépi összejövés, valami alkalmi gyülekezés volt odakint. Később kiszabadultunk mi is, vizitelni a csődülést, meg a többi vizitelhetőt. A díszkert árokjának partján futottam össze akkor L. Zs.-vel, abszolút legelső szerelembeesésem tárgyával, a későbbi Doktor L. Zs.-vel. Mindenféle vegyes szavakkal fogadott, és arcának olyan készakart gyűrődéseivel, amilyeneket először látnom egy nőstény származású képén akkor lehetett. Aranyat ásó pinások, és didibárokban rúddal táncolók, és manökenek, és vidéki tanárnők, és egyszerű háziasszonyok arcán rendeződnek alakba így a vonások, hát a külsőleges tipptoppság bizonyos szintjei felett lévő valamennyi nőcske arcán simán látni ilyen debil deformitást, időről időre. A zsákmányra leső vadak, és a zsákmányként lesettek húznak ilyesmi maszkot. Értelmetlenül hangzik ez, világos, de nem rajtam kell a hasonlót számon kérni. "Akkora ez az én hatalmam feletted, hogy rendesen fel még én se foghatom, ám hallod-e, mibe tellene eljátszanod mégis, hogy az uralkodó te vagy itt?" - kérdi tőled ilyenkor a tetszetősen absztrakt görcsbe rándultatott arc tulaja. Ha tizenkettő éve van még csak neki, akkor is ezt kérdi, akkor is tudja ezt kérdeni. Szóval álltam ott, másfél méterre az árok tövében magasodó öregedő fától, másrészt az L. Zs. hatalmi mámora keltette örvény mértani közepén, és azon gondolkodtam el leginkább, hogy ezt a ritka ocsmány szörnyeteget innentől hívnom hogyan kell majd.