Ha megtanĂthatnám a rĂ©gi Ă©nem arra, hogy csak a lelked lássa, itt lennĂ©l mĂ©g.
Nem csak foszlányokba emlékeznék a mosolyodra, hanem végignézném az arcod minden egyes mozdulását, miközben rám pillantasz.
Aztán soha nem engednélek el, hisz a jót hova szöktessem magam mellől?
Kihasználnék minden odaadott percet az életedből, s köszönetet mondanék mindennek amiért itt vagy.
Mikor szomorĂş lennĂ©k, csak kiĂĽllnĂ©k veled egy padra, s Ăłrákon át hallgatnám a lelkesĂtĹ‘ szavaid, ahol belĂ©mtuszkolod, hogy nem szĂşrtam el.
De, nem tehetem, mert elszĂşrtam.
S ha szomorĂş vagyok, az te Ă©rted van.
Hisz hogy legyen egy ember boldog a másik fele nélkül.
A sötétség mindig erősebb a fénynél.
S mióta nem vagy, csak a sötétség az árnyékom.
A boldogságot pedig elvesztettem.
Remélem te jól vagy.|M|
