#ahibat

Nem csak foszlányokba emlékeznék a mosolyodra, hanem végignézném az arcod minden egyes mozdulását, miközben rám pillantasz.

Aztán soha nem engednélek el, hisz a jót hova szöktessem magam mellől?

Kihasználnék minden odaadott percet az életedből, s köszönetet mondanék mindennek amiért itt vagy.

Mikor szomorú lennék, csak kiüllnék veled egy padra, s órákon át hallgatnám a lelkesítő szavaid, ahol belémtuszkolod, hogy nem szúrtam el.

De, nem tehetem, mert elszúrtam.

S ha szomorú vagyok, az te érted van.

Hisz hogy legyen egy ember boldog a másik fele nélkül.

A sötétség mindig erősebb a fénynél.

S mióta nem vagy, csak a sötétség az árnyékom.

A boldogságot pedig elvesztettem.