Ebben a félévben tesiként kick-boxot vettem fel. (Lehet röhögni, magam sem tudom, miért vagyok ennyire mazochista) Tegnap este volt az első alkalom, és végig az tartotta bennem a lelket, hogy nem kéne meghalni... szóval nem haltam meg.

Olyan helyeken is fájok, amiről nem tudtam, hogy ott is vannak izmaim. Csoszogva járkálok a lakásban és jajjgatok, mint egy önsanyargató nyugdíjas. Mondjuk ha nem lennék rettentően náthás mindeközben, lehet ennyire nem haldokolnék... idk.

Ma délután kettőre kell bemennem egyetemre, addig szaktársam tanácsát megfogadva beiktatok egy nyújtást. Én hiszek neki, csak éljem túl.

Barátom fél hatra jön elém, aztán bevásárolunk krumplis tésztához és uborka salátához. (Előbb-utóbb nagyon otthonosak leszünk a konyhában!)