Azt mondja, nem az a fontos, hogy mit csinálsz, vagy hogyan csinálod. Lehet, hogy iszol, vagdosol, drogozol, kokót szippantasz, égetsz, hasogatsz, szúrsz, karcolsz, kitéped a szempilládat, vagy véresre keféled magad, ez mind ugyanaz a dolog:
Azt mondja: ha valaki bánt, vagy rossznak, haszontalannak, mocskosnak érzed magad valaki miatt, ahelyett, hogy értelmesen eldöntenéd, hogy az az ember egy seggfej vagy elmebeteg, és agyon kellene lőni vagy felakasztani, és neked piszkosul távol kell tartanod magad tőle, te inkább magadba fojtod a bántalmazást, és elkezded magadat hibáztatni és büntetni, és érthetetlen módon, ha egyszer elkezded a vagdosást, az égetést vagy a kefélést, mert olyan nagy szarnak és haszontalannak érzed magad, akkor a szervezeted elkezdi termelni ezt a kellemes érzést okozó, endorfin nevű baromságot, és olyan rohadt jól érzed magad, mintha minden vattacukorból lenne, a világ legnagyobb és legtarkább majálisán, csak valahogy az egész romlott és fertőzött. De az egészben az a legdurvább, hogy ha egyszer elkezded az önbántalmazást, akkor már nem lehetsz más, mint ijesztő bolond, mert az egész tested sebhelyekkel és égésnyomokkal teli csatatérré válik, az meg senkinek sem tetszik a lányokon, az olyat senki sem fogja szeretni, így aztán mindannyian, egytől egyig el vagyunk cseszve, kívül-belül.