#jobboldal

Aztán eszembe jutott hamvas gyermekkorom, amit erősen jobbos családban felnőve töltöttem. Korán elkezdett érdekelni a politika, szüleim is sokat politizáltak. Hamar megértettem, hogy a jobbos felfogás szerint vannak "jó" és "rossz" orgánumok.

A "jó", tehát megbízható, hiteles sajtó az, ami a fidesz(/miép/jobbik) szekerét tolja, és mindenki mást kritizál. A "rossz" természetesen ennek az ellentéte minden tekintetben.

Így lehetett az, hogy például a Kossuth rádió régen "rossz" volt, kivéve Lovas István félóráját, de aztán 2010 után "jó" lett. Vagy a régi index, ami, amíg a fidesz ellenzékben volt, addig nagyjából "jó" volt, bár kicsit furán, mert őket is kritizálta, de onnantól hogy kormányra kerültek, egyértelműen "rossz" lett. Ez eléggé összezavart, és úgy éreztem, semmilyen sajtóban nem bízhatok, mert ki tudja, mikor lesz "rossz" belőle. Vagy hogy egy "rossz" orgánum, mint a 444, hogy kritizálhatja a szocikat, hiszen "nem az a dolga".

Már megint bántják szegény fasisztákat, jaj. Most éppen egy magát literally betegre lopó gazember jajong. Illetve szellemeskedik a felcsúti B-közêp.

A baloldal, bár olyan amilyen, mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a himnuszban,” jelentette ki a magyar miniszterelnök.

Állatorvosi lova ez annak, amit passzív agresszív gyűlöletbeszédként lehet a leginkább leírni, és ami korunkban egyre inkább jellemzi a kirekesztő üzeneteket és azok megfogalmazóit.Ma már ugyanis nem menő a nyílt, kódolatlan kirekesztés és gyűlölet - ezért aztán aki mégis ilyen érzelmeinek és indulatainak akar teret adni, az a következőt teszi:

1. A támadó pozícióból védekező pozícióba, elkövető helyett áldozat szerepbe helyezkedik. Mintha ő lenne a sértett fél, aki számára jogos lenne az agresszió - de ő óriási önmegtartóztatásról és önuralomról tanúságot téve, keresztény megbocsátást gyakorolva lemond erről, és nagylelkű gesztust tesz.

de öljétek meg a politikai korrektséget. 

Az 1950-as években más idők jártak szerte a világban. Amerikában a feketék hiába vetették le a rabszolgaság láncait, értékük a társadalomban messze volt a fehérekétől. Mi, itt a Vasfüggöny mögött csak álmodtunk arról, milyen lehet Amerika. Milyen lehet a Nyugat - tettük fel magunkban a kérdést és legfeljebb némán sikíthattuk bele az  éjszakába boldogtalanságunkat, elégedetlenségünket. Ki tudja mi történt volna, ha a szomszéd meghallja. Talán mehettünk volna mi is az Andrássy 60-ba.

Aztán alig fél évszázad alatt, a világ 180 fokos fordulatot vett. A feketék papíron egyenlőek. Itthon mindenki szabadon panaszkodhat, vagy mehet el Nyugatra a jobb élet reményében. De valahol, valahogy mégis szar került a palacsintába. Ma már látszólag mindent szabad, amivel nem ártunk magunknak vagy másoknak. Látszólag. De ha beleharapunk, előbb-utóbb csak előkerül a szar is az ínycsiklandó porcukor réteg alól. Ma pont annyira szabad mindent, mint amennyire az emberek egyenlőek voltak a kommunizmusban. A minden, mindig azt jelenti, amit az épp aktuális társdalmi vagy politikai réteg szeretne, hogy jelentsen. Ha megkérdezünk egy angol kormánypárti politikust arról, hogy náluk szólásszabadság van-e, egyértelműen igennel fog felelni. Ha megkérdezünk itthon egy kormánypárti politikust, akkor ugyanezt a választ kapjuk. Nagy kár, hogy az Egyesült Királyságban épp mostanában ítéltek valakit 13 hónapnyi börtönre azért, mert a véleménye, kívül esett a politikai korrektségen. Szintén kár, hogy itthon olyan kutatókat, értelmiségieket listáznak, akik a kormánnyal ellentétes véleményt fogalmaznak meg.

A safe space fogalma szinte észrevétlenül kúszott be a köztudatba és nyert teret már néhány egyetemen is. Egyetemeken, melyek a jövő politkusait, tudósait, gondolkodóit képezik. Hogy fognak megtanulni ezek a fiatalok, érvelni, vitatkozni és kiállni az elveik mellett, ha sosem találkoznak ellenvéleményekkel? Hogy fogunk mi, átlag emberek őszintén beszélni egymással, ha a politikusaink sem képesek őszintén beszélni hozzánk? Nyugaton rettegnek kimodani, hogy a migráció kezd kezelhetetlen lenni és igenis gond van ott, ahol túl sok a bevándorló. Itthon rettegnek attól, hogy a megvezetett tömegek elkezdik embernek látni a migránsokat, nem pedig vérre és szüzekre szomjazó ork hordáknak. Pedig mint mindig, az igazság most is a kettő között van, de ha valaki ezt kimondja, akkor a bal oldalnak egyből rasszista lesz és radikális jobbos, a jobb oldalnak pedig migránssimogató libsi. És a migráció csak az egyik olyan téma, amiről ma nem folytatható őszinte párbeszéd, pedig számos olyan fájó sebe van a társadalomnak, melyből ömlik a vér és mi ahelyett, hogy összevarrnánk, csillámba borított unikornis ragtapaszokkal próbáljuk leragasztani.

Tegnap jöttünk ki D-val a színházból… mondom: milyen szépek az elvek! Az elvek szépek, azokkal semmi baj. Csodálatos élmény volt megint, azért néztem meg másodszor. Most a színpadi ülőhelyekről sikerült látni a Nyílt tárgyalást, abban a színészek legjavát. Ugyanis vagy két tucat néző a színpadon ül, és nekünk most állójeggyel sikerült odakerülni. A rendező és három színész is tanította, tanítja…

A hárfa jobb oldalán elhelyezkedve

Izrael – a jobbratolódás logikus következmény