#baloldal

A kánikula életeket veszélyeztet! Munkavédelmi intézkedéseket a klímaválságban!

2024. július 19-én meghalt egy 60 éves postás Kelebián, miután munka közben 43 fok fölé ugrott a testhőmérséklete és hőgutát kapott. A klíma hiánya miatt sorra állnak le a műtők és a sürgősségi ellátási intézmények, miközben egyre többeknek lenne szüksége intenzív osztályra a hőség miatt. A Volán dolgozói pedig sztrájkot fontolgatnak, mert ugyan a Munka Törvénykönyve előírja, hogy a munkáltatónak már 15 fok mellett végzett munkavégzéshez is biztosítania kell védőitalt, ezt nem tartják be.

A kormánynak nincs terve a klímaválságra miközben napról-napra dőlnek a melegrekordok, a munkáltatók, főképpen az állami munkáltatók, pedig nem tartják be a hőségriadóra vonatkozó szabályokat.

Ezen a nyáron egyértelművé vált, hogy a klímaválság többé nem a jövő problémája.

A klímaválság itt van, és a legnagyobb kár azokat éri, akiknek a nyári melegben kell dolgozniuk mindenféle védelem nélkül, akik a hiányos klíma felszereltségű állami ellátásban vesznek részt.

Magyarországon nincs háború, de háborús vészhelyzet van, amire mindent fognak. Ezzel ellentétben klímaválság nagyon is van, klímavészhelyzetet viszont még mindig nem kiáltottak ki.

Követeljük Nagy Mártontól, Nemzetgazdasági Minisztertől és a kormánytól, hogy

Hozzák nyilvánosságra a kelebiai postás esetét kivizsgáló vizsgálat eredményét!

Védjék meg a dolgozókat az extrém hőségtől, az állami szolgáltatások alkalmazkodjanak a megváltozott időjárási körülményekhez!

Módosítsák a munkajogi szabályokat a klímaválságban megváltozott körülményekhez alkalmazkodva!

Végezzenek valódi és nagyobb számú munkahelyi ellenőrzéseket a hőségriadó idején, tartsák be a már létező szabályokat!

Nem fordulhat még egyszer elő olyan az állam hibájából, mint ami Kelebián történt!

Visszatérő szöveg, hogy a xxi. században minden narratíva, kultúrharc van, aminek egy területe a nyelv, milyen szavakat használunk. Korábban már hisztiztem, hogy a munkás szót már kiirtották a nyelvből, most egy másik példát akarok hozni.

Legutolsó poszt alatt voltak reblogok, hogy x pénzből lehet megélni és erről az jutott eszembe, hogy gyakorlatilag Magyarországon kipusztult a létminimum szó - hogy mennyire irányítottan azt nem tudom véleményezni. Hogy a szegénység kutatása hogy áll arról fingom sincs, de biztos van szociológus itt, aki ki tud javítani.

Röviden: "A létminimum összege az élelmiszerkosárban szereplő tételeknek az adott időszakra jellemző árakon számba vett forintösszege, amelyhez hozzá számítjuk – az élelmiszer-normatíva körüli értékben élelmiszert fogyasztó – háztartások összes személyes kiadásának havi átlagos értékét." - link

Szóval itthon 2015-ben lelőtte a létminimum számítást a KSH arra hivatkozva, hogy ez idejét múlt és a depriváltságot laekeni indikátorokkal vizsgálják, ami tök jó mert EU-n belül egységes rendszer, rossz mert nem objektív. Meg azért felmerülnek kérdések, hogyha a ksh kihozza, hogy relatív jövedelmi szegénységben az ország 12,2%-a él :)

Szóval létminimum kuka, lett helyette jövedelmi szegénység, laekeni indikátor, amiket szerencsére az egész EU-ban mindenki komolyan vesz:

Persze a kis jövedelmi szegénységi küszöbünket nézve azt láthatjuk, hogy ez 2019-ben 124k volt egyedülálló felnőtt egyszemélyes háztartásban. Persze ez csak a minimális éhenhalás elkerüléséhez szükséges kaja, mert a létminimum:

De mindenki megnyugodhat, 2019-ben a jövedelmi szegénység küszöbe máshol is kreatívan volt értelmezve, lengyeleknél pl. 75 ezer volt.

Szóval a faszom kivan az olyan megfogalmazásoktól, hogy jövedelmi szegénység. Miért, milyen faszom szegénység van még? Gazdag szegénység? Mi a faszért nem lehet dolgokat a nevén nevezni? Persze értem, hogy eleve behatárolja a kommunikációt, ha valaki a jövedelmi szegénységi küszöb alatt élést tűzzük zászlóra, mint a létminimum alattot.

annyira gyűlöl minket a baloldal, hogy elhatároztam, én jobban fogom gyűlölni őket - ha jól értem.

Már megint bántják szegény fasisztákat, jaj. Most éppen egy magát literally betegre lopó gazember jajong. Illetve szellemeskedik a felcsúti B-közêp.

A baloldal, bár olyan amilyen, mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a himnuszban,” jelentette ki a magyar miniszterelnök.

Állatorvosi lova ez annak, amit passzív agresszív gyűlöletbeszédként lehet a leginkább leírni, és ami korunkban egyre inkább jellemzi a kirekesztő üzeneteket és azok megfogalmazóit.Ma már ugyanis nem menő a nyílt, kódolatlan kirekesztés és gyűlölet - ezért aztán aki mégis ilyen érzelmeinek és indulatainak akar teret adni, az a következőt teszi:

1. A támadó pozícióból védekező pozícióba, elkövető helyett áldozat szerepbe helyezkedik. Mintha ő lenne a sértett fél, aki számára jogos lenne az agresszió - de ő óriási önmegtartóztatásról és önuralomról tanúságot téve, keresztény megbocsátást gyakorolva lemond erről, és nagylelkű gesztust tesz.

de öljétek meg a politikai korrektséget. 

Az 1950-as években más idők jártak szerte a világban. Amerikában a feketék hiába vetették le a rabszolgaság láncait, értékük a társadalomban messze volt a fehérekétől. Mi, itt a Vasfüggöny mögött csak álmodtunk arról, milyen lehet Amerika. Milyen lehet a Nyugat - tettük fel magunkban a kérdést és legfeljebb némán sikíthattuk bele az  éjszakába boldogtalanságunkat, elégedetlenségünket. Ki tudja mi történt volna, ha a szomszéd meghallja. Talán mehettünk volna mi is az Andrássy 60-ba.

Aztán alig fél évszázad alatt, a világ 180 fokos fordulatot vett. A feketék papíron egyenlőek. Itthon mindenki szabadon panaszkodhat, vagy mehet el Nyugatra a jobb élet reményében. De valahol, valahogy mégis szar került a palacsintába. Ma már látszólag mindent szabad, amivel nem ártunk magunknak vagy másoknak. Látszólag. De ha beleharapunk, előbb-utóbb csak előkerül a szar is az ínycsiklandó porcukor réteg alól. Ma pont annyira szabad mindent, mint amennyire az emberek egyenlőek voltak a kommunizmusban. A minden, mindig azt jelenti, amit az épp aktuális társdalmi vagy politikai réteg szeretne, hogy jelentsen. Ha megkérdezünk egy angol kormánypárti politikust arról, hogy náluk szólásszabadság van-e, egyértelműen igennel fog felelni. Ha megkérdezünk itthon egy kormánypárti politikust, akkor ugyanezt a választ kapjuk. Nagy kár, hogy az Egyesült Királyságban épp mostanában ítéltek valakit 13 hónapnyi börtönre azért, mert a véleménye, kívül esett a politikai korrektségen. Szintén kár, hogy itthon olyan kutatókat, értelmiségieket listáznak, akik a kormánnyal ellentétes véleményt fogalmaznak meg.

A safe space fogalma szinte észrevétlenül kúszott be a köztudatba és nyert teret már néhány egyetemen is. Egyetemeken, melyek a jövő politkusait, tudósait, gondolkodóit képezik. Hogy fognak megtanulni ezek a fiatalok, érvelni, vitatkozni és kiállni az elveik mellett, ha sosem találkoznak ellenvéleményekkel? Hogy fogunk mi, átlag emberek őszintén beszélni egymással, ha a politikusaink sem képesek őszintén beszélni hozzánk? Nyugaton rettegnek kimodani, hogy a migráció kezd kezelhetetlen lenni és igenis gond van ott, ahol túl sok a bevándorló. Itthon rettegnek attól, hogy a megvezetett tömegek elkezdik embernek látni a migránsokat, nem pedig vérre és szüzekre szomjazó ork hordáknak. Pedig mint mindig, az igazság most is a kettő között van, de ha valaki ezt kimondja, akkor a bal oldalnak egyből rasszista lesz és radikális jobbos, a jobb oldalnak pedig migránssimogató libsi. És a migráció csak az egyik olyan téma, amiről ma nem folytatható őszinte párbeszéd, pedig számos olyan fájó sebe van a társadalomnak, melyből ömlik a vér és mi ahelyett, hogy összevarrnánk, csillámba borított unikornis ragtapaszokkal próbáljuk leragasztani.

Érdekes, hogy mióta mongol, kirgiz, sőt, filippin vendégmunkások jönnek, mennyire felkapott téma lett a vendégmunkás.

Ami érdekes, mert a magyarul nem beszélő vendégmunkások 10 éve jelen vannak. Persze elsőnek Románia mélyéről jöttek (egy nyugat-magyarországi fémipari cégben még poén is volt a kulturális különbség, hogy az ebédszünet nekik szalonna, kenyér, pálinka volt, meg strandpapucsban akartak dolgozni), aztán jöttek az ukránok szerbek.

Ők se nagyon ütötték meg a nyilvánosság ingerküszöbét. Kicsit zárt közösség, kicsit hangosak, főleg amikor isznak, de hát az emberi méltóság alját karcoló konténer-munkásszállókban a külváros szélén nem zavartak senkit.

Mióta mongol, kirgiz, sőt, filippin vendégmunkások jönnek minden rossz. Miért? Mert SÁRGÁK.

Dolgozok filippin munkásokkal. A technikusok kicsit furák, de az opik rendesen dolgoznak, segítőkészek, a 8 óra 8 óra (basszus, náluk láttam először, hogy szünetre futva mennek). Nincs velük semmi gond. Szerbekkel, ukránokkal sokkal több volt.

Mit vetnek még a szemükre? Hogy apartmanban laknak. Ha egy szakadt munkásszállón laknak hegyén-hátán, az nem baj. A többség szerint ott lenne a helyük.

Meg ezek a SÁRGÁK, ellentétben az ukránokkal, románokkal nem szemtelenül többet keresnek a magyar munkásoknál, hanem lenyomják a béreket és elveszik a munkavállalók jogait. Most vagy kettős állapotuk van és a vendégmunkások egyszerre többet keresnek és lenyomják a béreket, vagy valaki hazudik.

Be kell látni, hogy amikor rettegünk a lehetséges indonéz munkásoktól, amikor petíciót írnak a nácik a fülöpök ellen vagy amikor pohár bor mellett okoskodunk a SÁRGA vendégmunkások munkaerőpiaci hatásain akkor ugyanolyanok vagyunk: rasszisták.