#ildingland

Egyre többször töltöm szabadidőmet BBC műsorok nézésével. Először csak reggeli/ebéd/vacsora közben kapcsoltam be a tévét, majd azt vettem észre, hogy egyre nehezebben szabadulok előle. Mert érdekesek, hasznosak és olykor még viccesek is a műsorok. Az utóbbi időben például hatalmas kedvet érzek a kertészkedéshez, hála a "Garden Rescue" és a "Gardeners' World" programoknak. Most már tudom, hogyan építsek virágágyást, kerti tavat, fapadlós teraszt, hogyan kell metszeni, ültetni, szüretelni.

A BBC az itteni közszolgálati média. De míg a magyar közmédia költségvetését az országgyűlés szavazza meg, a brit az állampolgárok előfizetéséből finanszírozza magát, így valóban független tud lenni. Reklámokat nem sugároz. A BBC a közszolgálati újságírás etalonja - tanultuk az egyetemen, így hát gondoltam, megnézem magamnak.

EMBERKÖZELI

Már a legelső angliai látogatásom alkalmából leültem megnézni  a "BBC News at 6"-et, az esti híradót. Elsőre furcsállva fogadtam - aznap nem történt sok minden a világban, a híradó perszonalizált sztorik folyama volt. Meggyilkoltak egy fiatal lányt, aki jó tanuló volt, testvérei voltak, erről meg arról álmodott, az osztálytársai szerették, az anyuka meg zokogott. Meglepett, hogy a közszolgálati tévé a kereskedelmi csatornákra jellemző bulváros történetmesélést választotta eszközéül. A független közszolgálatiság fogalma eddig a tényszerű hírközlést jelentette a fejemben, ahol az emberek tömegeit érintő történésekről és tervekről számolnak be. De itt Angliában a közszolgálatiság túlmutat ezen, a társadalmi összetartás és szolidaritás jegyében bevonja az embereket személyes szinten is. És tényleg, hogyan máshogy tudnánk együttérzést és együtt gondolkodást ébreszteni, ha nem a különböző emberek különböző helyzetének bemutatásával?

A múlt héten (vagy előtte, mivel napokig írtam ezt a posztot :) vezető hír volt egy súlyosan mérgező dizájnerdrog terjedése a londoni hajléktalanok között. A BBC riporterei már előző hónapban is foglalkoztak a kérdéssel, egy fiatalabb hajléktalan férfit interjúvoltak meg, aki akkor még büszkén mesélte, hogy már három hete nem nyúlt az anyaghoz. Hogy mi lett a vége, sejthetjük. Az ő történetén, halálán és személyes kapcsolatain keresztül mutatták be a dizájnerdrogok veszélyeit és a londoni hajléktalanok mindennapi életét. Együttérzően.

A nyár elején, amikor a Brexit kampány folyt, a BBC One teret biztosított az egyszerű emberek, az állampolgárok véleményének. Az esti híradó után 2-3 perces kis portrékat sugároztak, amelyekben bemutattak egy-egy embert (foglalkozása, hobbija, és indirekten az életkörülményei alapján), aki elmondta, hogy a kiválásra vagy a maradásra fog-e szavazni és miért. Mindezt kiegyensúlyozottan, egyik nap "leave" másik nap "remain" párti ember került adásba, saját természetes környezetében. Az amerikai elnökválasztásról sem csak a helyi tudósítókat, hanem az utca emberét is kérdezték.

Egyszóval emberközeliek a műsorok. Ma az egyik délutáni sorozatban Down-szindrómás színész játszott fontos mellékszereplőt, tökéletes alakítással. A BBC műsoraiban gyakran látni mozgássérült vagy súlyosan beteg embereket, néha meleg párokat is. Hiszen itt élnek velünk a való életben, a tévében miért ne jelenhetnének meg?!

Itt a közszolgálati média képernyőjén leképeződik a társadalom összetétele, és a műsorvezetők is lehetnek akármilyen karakterek- nem csak a fiatal, nagyvárosi, nagy dumás, trendi csajoknak és pasiknak áll a világ.

INFORMATÍV

A BBC műsorai törekednek a közérthetőségre. Úgy teszik érthetővé a tanulatlanabb rétegeknek a híreket, hogy az ne legyen kellemetlen a képzett, jól informált embereknek sem. A BBC-nél sosem mennek le dedóba - röviden, tömören, velősen magyarázzák el pl. az alapvető gazdasági összefüggéseket. A politikusoknak soha nem kérdeznek alá, sőt, politikai műsorokban a műsorvezetők profin rántják le a leplet a hazugságokról, füllentésekről, és nem elégednek meg a kitérő válasszal.

Nagyon-nagyon szeretem a BBC-t! Ritkán fordul csak elő, hogy (enyhe) elfogultságot éreznék a riportjaikon. A délutáni műsoraik informatívak és jókedvűek, van szó fogyasztóvédelemről, bűncselekmények megelőzéséről. Bemutatják az Egyesült Királyság különböző tájait ingatlankereséssel vagy kertészkedéssel egybekötve, foglalkoznak brit régiségekkel és aukciójukkal, vagy éppen kidobásra ítélt bútorokat varázsolnak újjá.

A BBC minden évben gyűjtést szervez hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére a "Children in Need" alapítványukon keresztül, amelyet több műsorban promotálnak. Az egyik vidéki életet bemutató műsoruk különkiadásában jótékonysági gyalogtúrákat szerveztek. Az egyik túrán egy olyan négygyermekes család vett részt, ahol az apuka halálos beteg, hónapjai vannak csak hátra - a Children in Need alapítvány pedig otthonlátogató pszichológust biztosít a 3-7 éves gyerekeknek, hogy segítse az apuka elvesztésének feldolgozását, és megelőzze, hogy a család kétségbeessen. Egy másik túrán egy olyan tinédzser lányt mutattak be, akinek mindkét lábszárát amputálni kellett, és a BBC alapítvány segítségével kapott protézist, amellyel újra sétálni is tud - és teljesítette a csapattal a 12 kilométeres hegyvidéki túrát.

Magyarországon a megunt, de még jó állapotú ruháinkat a nagy áruházak parkolóiban helyezhetjük el ruhagyűjtő konténerekbe. Aztán vagy géprongy lesz belőlük, vagy jó esetben tényleg egy jótékonysági szervezethez kerülnek... vagy még a tárolóból kiszedi magának egy rászoruló.

Angliában a jótékonysági használtruha-gyűjtést hagyományosan a "charity shopok" végzik. Körülbelül 8500 ilyen jótékonysági kisbolt működik az országban, és a ruhákon kívül mindenféle használati- és dísztárgyat is átvesznek és árulnak. Alkalmazottaik közül sokan önkéntességi alapon dolgoznak.

A hozzájuk bevitt árukat átválogatják, egy részét eladják bálás használt ruhának, a másik részét pedig kiteszik az üzlet polcaira, a használt ruháért vagy kis antik kincsekért betérő angoloknak. A bevételt a velük kapcsolatban álló jótékonysági szervezetekhez juttatják el. Nagy-Britannia szerte évi 300 millió font gyűlik így össze.

Elolvadok. Az elmúlt két napban, igen, szeptember közepén 30-32°C volt. Májusban volt még egy ilyen nagy hőhullám, egész nyáron pedig összesen egyszer. Ez az időjárááás!... :D

De ez csupán a bevezető, igazából abból az alkalomból írok, hogy megkaptam az első levelemet az angol adóhatóságtól. A HMRC-től egészen más érzés levelet kapni, mint a NAV-tól. Bár félve nyitottam ki, egy pillanat alatt kiderült a lényeg, és hatalmas mosolyt csalt az arcomra. Adótúlfizetésem van, a hatóság 18 fonttal tartozik nekem. Jeee! És ami a legszuperebb, hogy az azonnali visszaigénylést egyszerűen elintézhetem a weboldalukon, de ha várok, 45 nap múlva maguktól is visszautalják. Imádom az angol közigazgatást.

Minden hivatalos levelet teljesen átláthatóan, 14-16-os betűmérettel írnak, hogy a gyengébben látók is el tudják olvasni, a lényeget címsorral emelik ki, és az egész biztosan nem hosszabb egy-két A4-es oldalnál. Minden hivatalos levél úgy van megszövegezve, hogy az angolul kevésbé tudók is megértsék. És érkezett már hivatalos levelem újrahasznosított papíron is. :)