#jogsi

Ha ezen túl leszek valami új fog kezdődni.

el se hiszem

amikor ügyeim évekig húzódnak, el is fogadom, hogy soha nem lesz végük, mert van a bürokráciának ilyen kafkai vetülete

ma is odamentem, arra számítva, hogy már csak egy-kétezer euró meg egy vizsga választ el az ősöreg papírjogsim átmentésétől a xxi. századba

tanakodtak is ketten, végighallgattam a gondolatmenetet

tudtam, az én esetemre nincs jogszabály, emberi elbíráláson fog múlni, vagyis azon, a két ügyintéző milyen hangulatban van este hatkor

ma szerencsés napom van

lett jogosítványom 😁

én eddig úgy gondoltam, nekem nincs szükségem rá, úgyis teljesen alkalmatlan lennék az autóvezetésre.

viszont ma, amikor a nagyapám elfuvarozott engem tőlük a mi házunkhoz, megváltozott a véleményem. az a pár utcányi utazás alatt majdnem hogy halálfélelmem volt, szinte már vártam mikor fogunk belecsapódni a velünk szembejövő kocsikba.

épphogy beszálltam, már el is indultunk, alig tudtam becsukni az ajtót és bekötni magam. úgy rallizott a kis suzuki swifttel a falu utcáin, mint valami autóversenyző, miközben én meg pánikolva ültem az anyósülésen.

Látom a fényt, de...

Én nem szeretem ezt a motort. Valami tuti van a kormányművel, mert nagyon melós a fordulás rajta.

A vészfékezős feladatnál egyre bátrabb vagyok, következő (utolsó) órára szerintem már menni fog akkora tempóról, amennyiről kell, tényleg nem sok hiányzik.

A 10 nap kihagyás ugyan kicsit soknak tűnik (valóban az is), de azért nem szaladt ki minden a fejemből. Nem izgultam, nem fulladtam le, lábat talán kétszer(?) tettem le, viszont a kettes pályát (szlalom, nyolcas) kétszer, de talán háromszor is benéztem. Na jó, tuti háromszor.  Még egy óra, azután rutinvizsga. Azt mondják, az a legnehezebb, a forgalmi könnyebb. Remélem nagyon hamar össze tudom hasonlítani mind a kettőt.