Érzem magamon, hogy már egy ideje semmit sem írtam. Egy élménybeszámolóba kezdtem az imént, de annyira csapongóra sikeredett, hogy végül újrakezdtem.
Több oka is van, hogy a napokban nem posztoltam. Sajnos annyira beállt a nyakam, plusz huzatot is kaphatott, hogy a jobb karom/vállam másfél hete sajog és még az evés is kínszenvedés, nemhogy a gépelés. Másrészt nagyon sűrű volt a hetem. Sok munka, sok extra program ami csak tetézte a fáradtságot, aminek fő oka a fent említett nyakam/vállam miatti kialvatlanság miatt tetőzött. Percre pontosan két óránként ébredek fel éjszakánként miatta, ilyenkor úgy érzem leszakad az egész karom, a nyakam megfeszül és alig tudom mozgatni, minden mozdulat, legyen az felülés, fordulás vagy oldalra nézés, olyan hirtelen fájdalommal jár, hogy be tudnék hu*ozni. Vártam, hogy elmúljon, kenegettem, tettem rá tapaszt de semmi. Ezzel is dokihoz kell mennem, aztán masszőrhöz. Semmi humorom egyikhez sem, ez nem hiányzott.
Viszont ezt a nyak helyzetet leszámítva sikeres hetet zártam. Nagyon sok teendőm volt, köztük utazás is, és tartottam attól, hogy nem fogom bírni. A munkahelyen más gépeken kellett dolgoznom, az új házidokim tanácsára új gerinc MR-t kellett csináltatnom, elmentem az éves kontrollvizsgálatra az urológusomhoz, pénteken munka után hulla fáradtan elő szülinapi bulira mentem, majd tegnap az osztrák határhoz utaztam a szülinapos barátomnak szervezett bográcsozós, iszogatós kerti partira.
A munkanapok a nyakfájdalmam ellenére gördülékenyen mentek, bár pár munkatársam megharagudott rám, amiért más - kevésbé bonyolult - gépcsoportra kerültem plusz, amiért ki mertem venni egy nap szabit az elrendelt szombati napra. Nem is értem, miért kell emiatt ellenségeskedni, csak megengedhetek magamnak évente egy-két nap szabit nem? Jaa, hogy így egy napra másnak kell szívnia a gépeimen, amiken évek óta folyamatosan szopok. Mindegy is…
A gerinc MR is gond nélkül ment. Féltem, hogy kényelmetlen lesz a nyakam miatt, de szerencsére nem volt gond, nem kellett megszakítani a húszperces vizsgálatot. Az urológus megerőszakolt, megultrahangozott, feltettem a kérdéseimet és mindenre válaszolt. Megnyugtatott, továbbra sem urológiai probléma áll a panaszaim hátterében, makk (haha) egészséges vagyok.
A pénteki nap volt neccesebb, a szülinapos barátom barátnője szeretett volna elmenni iszogatni még a szombati, nagycsaládos sütögetős buli előtt. Azt beszéltük meg, hogy az este erősen függ majd attól, mennyire készülünk ki a munkában a (szülinapos) barátommal. Természetesen az egész munkanapot végigrohangáltam, szerszámoztam, emelgettem és pakolásztam, a nyakam mellett a gyomrom is szar volt, de mivel a barátomnak laza napja volt és nem akartam elcseszni az estét, rábólintottam a dologra. Miután hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam, ettem egy szendvicset és elmentem értük. A lakhelyemtől sétáltunk a belváros felé, útközben összefutottunk az én barátaimmal és beültünk egy helyre inni. Aztán átmentünk egy másik helyre, majd egy harmadikba és éjjel egykor értem haza részegen úgy, hogy délelőtt utaztunk a szülinapra. Egyébként jó este volt, először találkoztam a barátom barátnőjével és meglepően normális volt a lány. Jól kijött velem és a barátaimmal is, kellemes este volt és ezért is maradtunk ilyen későig.
Reggel aztán indultunk a messzeségbe. Másnapos voltam, a nyakam sajgott, őszintén szólva semmi kedvem nem volt az egészhez. Mikor odaértünk már főtt a bográcsban a babgulyás, a szülinapos egész családja a kertben tevékenykedett. Eleinte nem találtam a helyem, az út is kissé meggyötört, de végül feloldódtam és az a nap (tegnapi) is jóra sikeredett. Volt egy két éves kislány, akit mindenki körbeugrált, kicsit elvitte a bulit. Nagyon cuki volt, és ezt úgy mondom, hogy nem szeretem annyira a gyerekeket. Egy alkalommal még egy székre is fel mertem emelni és a nap végére annyira összebarátkoztunk, hogy már pacsit is adott. Visszafogott ünneplés volt, igaz a házigazda kitett magáért. A harmincadik szülinap révén megadta a módját a család az ünneplésnek. Rengeteg lufi, ajándék, kaja, pálinka várt minket. Én is ittam, így a szüleim jöttek értem este.
Hazaérve megkönnyebbülés lett úrrá rajtam. Túl voltam mindenen, túléltem és még jól is éreztem magam. Nem baszott el semmit a fájdalom, uralni tudtam. Igaz, az alkohol sokat segített ezen de akkor is… nem gondoltam volna, hogy ilyen zökkenőmentes lesz ez a nap és a hét.
A mai napon is lett volna program, hőlégballonozni mentem volna édesanyámmal. Április elején, a születésnapomra kaptam ezt az élményt a családtól, de a mai volt a harmadik alkalom, ami lemondásra került a szeszélyes időjárás miatt. Kicsit sajnálom a dolgot, még sosem repültem és biztos nagy élmény lesz majd, ha végül megvalósul. De ami késik, nem múlik, remélem június tizenhatodikán nem fog esni és akkor felszállunk.
Jelenleg az ágyban pihenek és várom az esőt, aminek már igencsak lóg a lába. A hetemen gondolkodom és azon, hogy mi lesz a jövőben. Azon, hogy lépnem kell, nem ülhetek a seggemen és tennem kell azért, hogy egy ehhez hasonló hetet ne ennyire stresszesen éljek meg. Az MR lelet már megvan, már csak egy gyógytornászt kell felkeresnem és egy problémámra szakosodott pszichológust. Az utóbbi nehezebb lesz de kell, mert ahogy most fekszem, a sajnálat mellett megkönnyebbülést is érzek, amiért elmaradt a hőlégballonozás. Ennek nem így kellene lennie. Amit várnom kellene azt továbbra sem várom, vágyni meg olyan dolgokra vágyom, amiket elképzelni sem tudok. Furán hangzik tudom, de egyszerre bosszantó, mégis megnyugtató ez az élettelen élet. Jónak vagy kielégítőnek viszont egyáltalán nem mondható, valahogy át kellene billennem/kapcsolnom. Most leginkább szexre vágynék, aztán egy olyan alvásra, amit nem szakít meg kétóránként a nyak/váll/kéz fájdalmam. De sajna mindkettőt baszhatom.
