#force2

Budapestre kéne menni - Force 2

Általában az indiai és azon belül is a bollywoodi filmeket azért várja a közönség, mert alsóhangon vagy van egy színész, akinek a neve khannal végződik, vagy legalább van egy irtózatosan magaszene, ami már a premier előtt körbejárta harminchatszor a félvilágot, és hát azt akarja természetesen mindenki visszahallani a vászonról, a képkockák közreműködésében. Persze a várakozási ingerküszöb, és faktor fokmérőjét ma már nem csak ezek jelentik, hiszen a rendezők neve is ér/mond valamit, vagy a zenei rendezőké, nem utolsó sorban a forgatókönyvíróké. Azoké, akik az aktív közönség körében soha sem számítottak olyan és akkora filmbuzi bugyi nedvesítő tényezőnek, mint a fent felsoroltak.

De aztán ki ne felejtsem a helyszínt, a környezetet is, ami talán megint sokadlagos szempont lehet. Habár, itt azt is meg kell jegyezni, hogy vizuálban mindig is erős és erkölcsös volt az indiai filmipar. Szépnek szép legyen, jól nézzen ki, agyon filterezve, viszont még véletlenül se legyen álomgyilkos, mint a momentum. Ami azért is érdekes, mert jómagam soha nem úgy álltam hozzá filmekhez, hogy húgyerek azt Kamcsatkán forgatták, akkor biztos szuper lesz. Azonban kivételek márpedig vannak, és a most következő film kicsikarta belőlem a gyerek ént- nem véletlenül - meg azt, hogy elsősorban emiatt függjek, várjak rá, vágjam a centit. Azért is, mert többek között a Force folytatása itt (is) készült, Magyarországon.

Ami nem valami olyan, ami nem volt még, hiszen bollywood betette már lábát ide, jött egyet-kettőt forgatni hozzánk korábban is. Még ’ki emlékszik már arra’ pár éve, évekkel ezelőtt, de ott sajnos vagy be kellett érni epizódszereppel, vagy csak szimplán más országba utaztak ide a történet szerint. Ez utóbbiban gondolok itt pl. arra a bizonyos Hum Dil De Chuke Sanam (Már másé a szívem) című filmre, ahol 1in1 Olaszország voltunk. Persze ez nem bűn, hiszen nem csak bollywoodban elfogadott és használt gyakorlat háttérképnek lenni (hw sorozatok, filmek), de azért mégis csak az a nagyobb dobás, na, ha kimondják, kiírják, hogy igen is Budapestre érkeztünk. A Force 2 pedig nem cifrázza ezt, kimondja. Nem másként vagy máshol vagyunk jelen benne, de nem is bukaresteznek le, mert azt hiszik, hogy.

Pedig ha eddig, akkor most is kérdezés nélkül megtehették volna. De nem. Bár tegyük hozzá nem is tehettek mást, mert a szálak egyértelműen Budapestre vezettek. Mármint a sztoriban, egészen pontosan a nagykövetségre, ahol valakik a háttérből RAW ügynököket vonnak ki a forgalomból Kínáig bezárólag. Ergó veszélyben a haza, még akkor is, ha a médiában ezt el lehet sumákolni ügyesen-okosan meg magyarosan. A cél világos, megtalálni és kiiktatni az ellent, elleneket, mielőtt az fog velük végezni. A feladatra egy még megmaradt ügynök (RAW) és egy a barátját vesztett rendőr (ACP) kollaborál. Elsőre nem is annyira megtalálva a közös hangot, de csak leszállnak Ferihegyen, hogy elkezdődjön a hajsza.

Viszont még mielőtt elkezdődne, tisztázni kell azt, hogy a Force egy atipikus sequel az indiai filmkészítésben. Olyan értelemben bizonyosan, hogy nem feltétlenül akar teljesen más lenni, mint elődje. Indiában ugye a folytatásokat nem kimondott folytatásokként kezelik általában. Ahogy mi ismerjük a műfajt, úgy ők pont nem. Ha folytatnak is egy filmet, akkor van úgy, hogy köze nincs a korábbi részhez. A Force-nál viszont azért ennyire nem egyszerű a helyzet. Nyilván apróságokba merült ki a fonalak továbbvezetése. De voltak, mert egy fontos ember elvesztése itt is a kulcs, és mert új hero se lett. Yash ACP nem felejtette el ki volt, honnan jött. Megmaradt annak, aki az első felvonásban volt, az akkori jelennel, most már múlttal megy tovább, éli az életét. Kapja bilincsvégre a gazfickókat, meg néha mereng el a megtörténteken, táplálkozik belőlük és harcol azok ellen. Persze ez így leírva nagyon komolyan hangzik, és azért változás is akad szépen a korábbihoz képest, de a Force ettől még bollwoodi-as a szó legpozitívabb értelmében.

És talán, talán még a rendezőcsere is jót tett neki. Mert az első rész nem volt az a kiemelkedő a mezőnyben, ami alapján a folytatást sem láttam bele. Még akkor se, ha egy korrekt iparos munka volt az - a hat évvel ezelőtti, és azt adta, amit kellett, nem többet. Meg azt, amit a műfaj ott megkíván, meg azok, akik olyannak szeretik. Bár így lett belőle egy tucat, ami aztán beállt a tornasorba, a többi hasonló indiai akciófilm mögé, túl nagyon nem vállalva magát. Oké nem is tehette, hiszen Nishikantnak, a rendezőnek meg volt kötve keze, ugyanis egy 2003-as tamil filmnek a bollywoodi feldolgozását vállalta el a Force-szal. De emlékeim szerint, mintha a közönség szerette volna. Bár lehet, hogy csak a jodi (John&Genelia) miatt van így, akiket jó volt együtt látni és nézni. Meg ami ennél is fontosabb, és el nem mondható a mostaniról, hogy a zenei kínálatában (khwabon khwabon, yay) tényleg az egyik legjobbjának volt tekinthető akkor. De azért azóta sem kell szégyent vallania.

Ergó, a zenei részben és a színészeket tekintve, főként a női főszerepben erősebb volt, mint a mostani, sokkal bollywoodibb volt, de hogy történetben, és megvalósításban a második felül kerekedik rajta, az nem kérdés. És ezen még az sem változtat, hogy a sztoriban itt és így is akadnak bőven klisék, bollywoodi megoldások, meg, hogy mindenből érezni lehetett kettőzött erőt, a még több akciót. Ez utóbbi nyilván sequel reflex, az szükséges rossz általában, ami itt sem marad, maradhatott ki. Valamint az idő múlását is kitűnően adja vissza. A nyugat ráhatását a gyárra. Öt év az öt év. A Force 2 már kicsit sem akar annyira bollywoodi lenni, mint elődje. A dalok, dalbetétek száma lecsökken benne, a helyszín már nem India, és a sztori is inkább kémfilmként aposztrofálható, mint sem valami lokális, helyi rendőr életéről, hétköznapjairól és új szerelméről szóló maszala-szerűségnek.

Mert akármennyire is fura így azok után ezt leírni, de az a második felvonásban a szerelmi szál megszűnt létezni. Ami nem is baj, bár a közönségnek nyilván így kevésbé volt már kenyere. Viszont nem is fért volna el, és nem is kellett ide. A keresésbe, a hajszába, kémelésbe nem volt idő erre. A kémfilmek már csak ilyenek. Mert a Force is valami ilyesmi. Amivel Abhiney Deo nem ad és hoz újat a bollywoodi végeláthatatlan műfajtengerbe, hiszen érezhetően megnövekedett a RAW élettel, ügynökökkel foglalkozó filmek száma az utóbbi időben. Picit amolyan felkapott lett az indiai CIA megfilmesítése, de amíg végülis olyan filmek készülnek, mint a D-Day vagy éppen a Kahaani, addig van is létjogosultsága. A Force 2 persze azért nem nyomja fullba, mint az előbb említettek, de becsületére legyen mondva, hogy olykor a sztori egyszerűsége ellenére is megvolt a kíváncsiság meg izgalom faktor, hogy mi fog kisülni belőle a végére.

Ami, azt kell mondjam nem okozott csalódást, benne volt nyakig bollywoodnak keze, de a biztosra mentek. Nem futamodtak meg, kerestek egy könnyebb utat, inkább feltették a pontot az i-re. Ezzel szemben volt a kezdés egészen újszerű és üdítő. Még úgy is, hogy a gyár egy ideje hangos az ázsiai filmek feldolgozásaitól, szóval képben vannak, mi és hogyan készül ott. Legutóbb például a Rocky Handsome érkezett onnan, ami a The Man from the Nowhere remaket jelentette. Nem is volt az olyan hűde rossz vállalkozás, viszont mondhatom azt nyugodtan, hogy ez a(z említett) kezdés szépen be is árazta azt az egész filmet, amit pont az első rész rendezője készített, milyen véletlen. Azt is nehezen hiszem el, hogy ezt magától főzte volna ki a gyár, ha igen akkor hatalmas pacsi, ha nem, akkor is oda lett rakva. El is néztem volna még egy darabig. Nyilván így se volt ez rossz, hogy aztán Magyarországra költözött bollywood.

Magyarországra, Budapestre. A film legalább háromnegyede nálunk is játszódik. Amiből ki tudja mikor lesz legközelebb. Hiszen igaz, hogy jött Kriti meg SSR forgatni meg SRK és Anushka is Imtiaz legújabb moziját, a Rahnumat (leánykori nevén The Ring), de azokban még nem tudjuk hivatalosan, hogy mennyi és milyen szerepet fog kapni Budapest. Azt viszont igen, hogy a Force 2 stáb elég sokat időzött itt, aminek aztán meg is lett az eredménye a vásznon. Sőt, akár lehetet volna ez több is (a hírek szerint John Abraham komolyabb sérülést szedett össze a végére), de nem vagyok telhetetlen. Így is olyan volt végig nézni, mintha csak a forgatáson lettem volna. Ami valahol nem kifizetődő az élmények végső értékelésénél, hiszen az embert haza húzza a szíve. Mert be kell vallanom, hogy pont ezért is nagyon akartam szeretni a filmet.

Nettó butaság, de mégis ott volt bennem a kisördög, hogy nemár, ne legyen ez bollywood legrosszabb filmje, pont az, amit nálunk forgattak. Persze elmondtak olasznak, orosznak mindennek már egyszer-kétszer, ahogy azt írtam fentebb, de talán soha nem néztem volna meg a folytatást, ha máshol forgatták volna. Így azonban dupla elvárásokkal kellett pásztázni a történteket. Amikkel így utólag a rózsaszín ködről leszállva az égvilágon semmi probléma nem volt. Egy-két izgalmasabb felvétel, a megszokott és ismerős helyszínek mellett futotta azért néhány elég látványos akció jelenetre is. Ott voltak az autós üldözések, vagy éppen a tető jelenet. Ami, már csak azért is érdekes, hiszen Abhinay már egy korábbi filmjében, a Game-ben is ellőtte ezt a puskaport. Lassan védjegynek számít majd nála.

Ha erről az oldaláról nézem a Force kettőt, akkor sincs miért szégyenkeznie. Megállja a helyét akciófilm szinten is. A tavalyi év egyik legjobbjának vehető a műfajban. A Shivaay volt még számomra ebben élharcos, de ott azért inkább előjöttek Ajay Devgn által az indiai ízek, amik itt annyira nem. A Force 2-ben kevesebb volt a földtől elrugaszkodott, hihetetlen-hihetetlen szkéna, upgrade és unortodox akciófelvétel, és sokkal több volt, többnek tűnt a realitás benne, mint amit a bollywoodi moziktól vártunk, várhatunk ilyenkor, ha erre kerül a sor. Külön piros pont az FPS jelenetekért. Ami, lehet valakinek már a könyökén jön ki, de azt is baromira élveztem, hogy én vagyok John Abraham és senki nem állíthat meg. Abban elég nyugatira vette a figurát, de összeségében azért ahogy szoktam mondani, nem felejtette el, honnan jött, még ha Budapesten is oltja az ellent Johny.

Aki most már nehezen mossa le magáról a badasság és macsóság jelzőjét. Ilyen filmekben persze öröm látni, és én se választanék mást igazán a jelenlegi színész felhozatalt figyelembe véve, de azért John se ennyiben merül ki. Ezt is megoldja kisujjból már, de szerencsére vannak olyan kicsit underground filmjei is, amikben megmutathatta már, hogy ennél sokkal több is van benne. A legjobban ez áll neki, kétség sem fér hozzá. Sonakshi már más tészta. Ő az Akiraban is felvette a kesztyűt, bár azt nem tudom milyen sikerrel. És itt is bár csak ügynökként, de helytáll. Nagy körberajongás azért nincs, de elővenni sem vehetem elő, mert annyira kilógott volna John mellett. Jó páros voltak, de nem annyira, mint John volt az Geneliaval az első részben.

Persze a legnagyobb nyertes, a nevető harmadik Tahir Raj Bhasin, aki ezzel beköszönt, és betört a bizniszbe. Vidyuthoz hasonlóan már ki is van taposva az út előtte, innen csak rajta múlik, mert megkeresések biztosan lesznek. Nem is hiába. Meg érdemtelenül. Nem volt beszámíthatlan vagy őrült ellen, de nem is volt hiperszuper zseni, kicsit olyan hétköznapi, de olyan, aki azért mindig tud váratlant húzni a legnehezebb szitukban is. Amúgy cameok is voltak szép számmal, ezek közül Boman Iranié nagyon lett találva.

A mellékszerepekben ki kell emelnem Martinezt, őt nagyon bírtam. Hozzá is lehet kötni a film számunkra legemlékezetesebb pillanatait (na jó a nevével való azt pont kicsit fárasztó és erőltetett volt). Itt is jut eszembe, hogy sokáig a filmben egy magyar szó nem hangzott el, de aztán ők is érezhették nem lesz ez így jó, és mindent bepótoltak, annál is többet a film második felében. Mindent nem árulok el, de állatira élveztem, ahogy világnyelv lesz a magyar már. Haha.

Mindent összevetve a Force 2-n biztosan nem múlik a harmadik rész. Bár azt már nem Budapesten fogják forgatni, sajnos. Ami egyébként elfogultság ide vagy oda, jó választás volt. Sok és hatalmas pluszt nem adott, de a helyszínek így is kitettek magukért meg azért éltek is vele a készítők, nem hiába bollywood. Az is biztos, hogy a film nekünk sokáig különleges marad, és nem is felejtjük el egyhamar. És ahogy írtam kém és akciófilmként is bőven nyújtja azt, ami elég ahhoz, hogy akár egy nem indiai nézőt is befogadjon és érdekelje. Akik meg fanatikusok, azoknak pedig egy nézés úgy se nézés.