“Miért nem adja már fel ez a f*sz?”

Szinte darabokra hullók az ágyban. Barátaim mellettem vannak,de mégis te jársz a fejemben. Olyan gyorsan történt minden. Megfogtuk egymást nagyon és annyira talált a szó legelső percektől,de valamit mégis elsiettünk volna? Bizonytalanság esetleg? Ezeken már nem is gondolkozom de nem is akarok. Történt ami történt. De nem bírom nélküled annyira megszerettelek és azt sem hiszem el,hogy itt és most vége kettőnknek. Üreséget érzek. Nem tudom hova tenni az egészet de még elhinni sem tudom. NEM FOGOM SOSEM ELFELEJTENI A VELED TÖLTÖTT PERCEKET ES TÉGED SEM. Kibaszottul fáj nekem de tudom,hogy neked sem a legkönnyebb de NEM bánom azokat a veled töltött perceket a legszebb pillanatok voltak.