#faratd

Közel három éve volt, amikor rájöttem mit érzek irántad. Nem ismertelek és azt hiszem ez azóta sem változott. Ugyanúgy a külsőt láttam és abból a pár szóváltásból merítkeztem, ami köztünk történt. Igazából egyiknek sem volt jelentősége, de arra tisztán emlékszem, hogy mennyire is ideges voltam mindig.

Majd az idő tellt és elkezdtem elveszteni az érdeklődésem feléd, összejöttem valaki mással. De hamar kiderült, hogy ez sem volt elég, hogy végleg kiverjelek a fejemből. A szívem újra és újra kihagyott egy ütemet, amikor megláttalak és ugyan úgy vágytam a figyelemre tőled.

Meguntam... meguntam a folytonos mentegetőzést... amit másoknak mondtam, hogy elkerüljem a konfliktust. Mert nem volt kedvem veszekedni... de elég. Nem akarom, hogy az a lány legyek aki mindenkinek meg akar felelni... ennyi elég volt.

Meguntam... a folytonos vidamságot... miközben tudom ez belül egyáltalán nem én vagyok. Volt amikor tagadtam, hogy igenis jobban vagyok, de mind csak kegyes hazugság volt.

Meguntam mindent úgy fogalmazni, hogy közben ne bántsak meg vele semmit.

És közben ezzel együtt... magamnak is hazudtam.

De vége...