Szenvedek itt össze-vissza látszólag tanácstalanul, de valójában ritkán fordul elő velem, hogy nagyon melléfognék emberismeretben vagy rosszul tippelném meg a dolgok kimenetelét. Az is igaz, hogy saját magát mindenki jó emberismerőnek tartja. (van egy ismerősöm, akit folyton átbasznak, de még ő is azt gondolja, hogy ő jó emberismerő :D) Egy barátnőm összejött egy csávóval. Nem illik ilyesmit mondani, de a pasas mind megjelenésben, mind intellektusban messze elmarad a barátnőmtől. De amúgy egy nagyon kedves pasasnak tűnt. Vicces volt és segítőkész meg figyelmes. És a barátnőm annyira, de annyira ki volt éhezve ezekre a dolgokra, hogy beleszeretett. Mármint ezt én gondolam, hogy ezért. És döbbenetes módon, masszívan szerette ezt a pasast, szóval csak majd egy év elteltével kezdett el panaszkodni. De még akkor is úgy tűnt, hogy nem kiszeretett belőle, hanem ő úgy érzi, hogy nincs szeretve, hogy a férfi elfordult tőle. Ah! – gondoltam magamban – kezdődik! Jönnek az apró mindenfélék, kis kavicsok amikkel ki lesz rakva az út a szakításig. De nem így történt. A csávó, aki amúgy komplett idóta lehet, oltástagadó, konteóhívő, félművelt valaki, legalábbis ahogy a sztorikból leszűrtem, nos ő dobta ki a barátnőmet, azzal, hogy ez egy mérgező kapcsolat, a csaj leszívta minden energiáját, elszedte a pénzét, kihasználta, és sürgősen forduljon orvoshoz, mert személyiségzavaros, skizofrén. A barátnőmet középiskola óta ismerem. A hibáit is. Azt is tudom róla, hogy ő is az a típusú sérült nő, aki tényleg vakká válik a szerelmtől és a végtelenségig elköteleződik (ez nem jó, csak tény). Hogy skizoid lenne, az kizárt. Ráadásul sikeres üzletet visz, nincs rászorulva más pénzére (mondjuk a pénzzel nem bánik jól szerintem, de a saját bizniszét mégis ügyesen viszi). Nos, igen, le tudja szívni az embert. Pontosabban rászívódni a másikra, ha problémája van. De mind így vagyunk, akinek nincs anyja vagy társa. Aki fuldoklik, az vasmarokkal kapaszkodik bárkibe. Szép-nemszép, ez a helyzet. Próbálom kitalálni mit láthat ez a férfi. Azt mondja három személyisége van a barátnőmnek. Kinek nincs annyi? Ahogy a barátaimmal vagyok, ahogy a gyerekeimmel, ahogy a társammal, ahogy a kollégáimmal, ahogy a haverokkal, mind más. Más mélység, más eszközök, más védekezések. – A kollégák érdektelenek még akkor is, ha beszélgetek velük. Nem is várok tőlük semmit, Tényleg semmit és nem is szoktam csalódni. Ha hátbaszúrnának vállat rándítanék. Ki nem szarja le? Ha létezik BDE (Big dick energy) nekem Big Job Energym van. – A haverokkal elvagyok remekül, vidáman. Fontosak és vigyázok a kapcsolatra, de nem osztom meg velük a magánéletemből csak a szórakoztató részeket. Smalltalk megy folyamatosan, fenntartva az egyvérbőlvalókvagyunk hangulatot. De ők elveszhetnek. – A barátaim már ismerik a mélységeket, viharokat, néha a terveket is bár nálam ez nagyobb bizalmi dolog mint a fájdalmakról beszélni. Ők valami különleges válogatás eredményei. Nem megfogható és sérülékeny dolog. Nagy szeretet, nagy bizalom, nagy veszteség. Talán a legérdekesebb minden kapcsolat közül mert nincsenek szabályok, valamiféle tudatalatti deal mentén működik a dolog. – A gyerekeim ismerik az összes gyengeségemet és nekik nem lehet hazudni. Ők a legfontosabbak az életemben és gondolkodás nélkül az életemet adnám értük. (hiszen meg is tettem :D) – Ideális esetben a társam tudja rólam a legtöbbet, elméletben az kell legyen a legggazdagabb és legsokrétűbb, egyenrangú kapcsolat. Amúgy a legdurvább challenge, ami csak létezik.

Persze, azért foglalkoztat az egész, mert, ha a barátnőm csávója ekkorát tévedhet (ha tényleg téved), akkor lehetséges, hogy én is tévedek mások megítélésében, talán épp ekkora nagyot. Vagy nekem fogalmam sincs, hogy a barátnőm párkapcsolatban hogyan működik (ami elég valószínű), csak ennyi évnyi szerelmi nyűglődés végighallgatása után az ember azt gondolja, hogy tudja. Na, ennyit mára az önismeret bugyraiból. Megyek megírom a házifeladataimat.

Közös nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást.