#elengeds

Beth McCarthy- July

Sok minden fájhat. Lehet az egy tett, egy mondat, egy szó, egy emlék, egy gondolat. De ha a szíved törik meg. Akkor érzed meg mi is az a fájdalom. Mert az amit eddig annak hittén nem is hasonlítható ahhoz az érzéshez. Mikor úgy érzed, hogy belül szinte felemészt az érzés, és a szemeid újra, és újra könnyel telnek meg. Mígnem már nem folynak tovább. Mert már az is elfogyott. Mert már könnyeid sincsenek, csak úgy mint ép darabjaid. Viszont ami ez után jön az talán rosszabb is mint az a mardosó fájdalom a szíved helyén. Nem. Érzel. Semmit. Az élet elsiklik melletted, míg te egy nagy pulcsiban keresed az ölelését, a zenékben a hangját, a párnádban az illatát, és minden szembejövőben a mosolyát. Mert bizony míg te érzéketlenné váltál, és a fekete lett a kedvenc színed. Ő boldog. Nélküled. Mond mennyi fájdalmat fogsz még elviselni valaki olyan miatt akit már nem is érdekelsz? Hány idézetet fogsz elolvasni rá gondolva? Hány szomorú melódiának kell még felcsendülnie? Mikor veszed vége észre, hogy a legnagyobb fájdalmat te okoztad saját magadnak? Ó, tudom én, hogy fáj, még így évek után is, de nem ő kért arra, hogy zuhany tovább. Lelökött, ez igaz, de hány alkalmad lett volna meghúzni a zsinórt és kiengedni az ernyőd? Tedd hát meg végre. Mert mit tudod, zuhanni nem fáj, olyan mintha nem is lennél, de kérlek hidd el nekem földet érni fájni fog. Mert akkor a felismerés arcon csap, és ismét a zuhanás után könyörögsz majd, hogy újra súlytalan lehess és ne keljen elviselned mind azt amit érzel. Szóval rántsd meg a zsinórt, és míg földet érsz lesz időd elgondolkozni azon, mire is van szükséged.  

csupán használod.

azt mondtam túl vagyok rajtad... Ma még is a közös képeinket nézve aludtam el.