"de nem tagadom mostanában sodródom az árral"

Kurvára úgy érzem, hogy nem érek semmit.. Mindig csak a hibáim emeli ki mindenki, ha elbaszok valamit, ha ők jobban tudnák csinálni, ha nekik nem tetszik amit csinálok/csináltam.. Azt miért nem veszi észre senki, hogy próbálkozom, miközben minden egyes kibaszott nap a démonjaimmal küzdök? Miért nem büszke rám senki mikor elérek valamit? Miért mindig csak azt érezteti velem mindenki, hogy mekkorát csalódott bennem? Miért mindig az elvárások és miért nem annak az értékelése amit elértem? Miért kell mindig másokhoz hasonlítani? Miért nem a saját értékeimhez vagyok hasonlítva? Miért nem lehet valaki szimplán csak büszke rám azért aki vagyok? Miért kell másnak lennem ahhoz, hogy valaki szeressen? Miért nincs egy kibaszott ember aki tényleg mellettem van bármi is történjék? Aki szeret, elfogad és akkor is büszke ha nem vagyok elég jó.. Aki elkap ha úgy érzem szétcsúszik alattam a talaj és én csak zuhanok? Mikor lesz az mikor nem nekem kell elkapnom másokat, hanem kivételesen engem kap el valaki?