#deepscape

... Avagy amikor már jöttek a lezárások és velük minden pro-kontra. Bőven elkésve, hisz 2022 november eleje van, de két évvel ezelőtt már a második lezárásba csaptunk bele.

2020 tavaszán már nyilvánvalóvá vált, hogy korlátozások, lezárások lesznek, de akkor még nem tudtuk, hogy mi és hogyan lesz. Csupán egyik nap már le lett zárva az egész ország.  Bezárások után szokatlan csend borult a környékre és furcsa hangulatban volt az ember. Kijárási korlátozás megjelenésekor az ember csak a munkavégzésnek számító mérések közben / mellett tudott képeket készíteni. Bár valószínűleg nem okoztunk senkinek sem járványveszélyt az éjszaka kellős közepén, hajnali háromkor mondjuk.

Az alábbi pár kép abban az időszakban készült, amikor egyáltalán volt lehetőség fotózni.

Eme különös vetületű panorámában nincs semmi ördöngősség, csupán egy úttesten készült, ami a fulldome vetületben tökéletesen közrefogta a csodás csillagos eget, melyen a téli Tejút látszódik és az Állatövi fény sávja, melyre az észlelők mutatnak. A fényes “csillag” a Vénusz. A felvétel 60 képből áll.

A februárvégi - március eleji esték még teljesen nyugodtak, de már érződik, hogy lassan tavaszodni fog. A hangulatfotón a timelapse sínen lassan kúszó kamera igen látványos kompozíción dolgozott akkoriban a majdnem rábuló öreg tölgyfával és a csillagos éggel.

2020-ban a Starlink műholdflotta első adagjainak megjelenése okozott botrányt és bonyadalmakat az égbolton és a csillagásztársadalomban. Ezek a műholdak szabad szemmel láthatók, ahogy végigvonulnak az égbolton, de csak akkor, ha napfény éri őket, mely leginkább nyáron problémás, illetve napnyugta után, naplemente előtt.

Érdekesmód az asztrofotózást annyira nem zavarják a műholdak, mert ott több kép átlagából készülő felvételeknél egyszerűen eltűnnek ezek a nyomok, ám a szakcsillagászatban hatalmas kárt okoznak a mérésekben a műholdnyomok és a rádiócsillagászatban is gond volt/van velük. Szerencsére a baljós előrejelzések hatására 2022 végén egyelőre nem olyan fényesek mint várták őket.

Ha valaki a Tejút nyári sávját keresné, akkor még ott van esténként délnyugat-nyugaton de már nyugvóban így ősz vége felé közeledve. Tavasszal ismét megjelenik a nyári rész, azonban hajnalban érdemes keresni olyan irányban, ahol kicsi a fényszennyezés. 

Eme kisbolygós kép a Zselicben készült egy márciusi hajnalon A nagy nyárfánál, mely mind a mai napig dacol az égi elemekkel. A 90 képes felvétel egy fulldome panorámakép “ellentéte”.

Egy másik koraestén korlátozások előtti rekorder 180 képes panoráma kb. fél órán keresztül készült egy 50mm-es objektívvel. Minél nagyobb fókusz, annál több kép, de annál nagyobb felbontás és annál jobban látszódik a Tejút sávja úgy, hogy nem nyomják el a csillagok.

Ki nem kedveli a tavaszi esti holdsarlókat, amikor érdekesmód az árnyékos rész is látszódik. Mitől látszódik? A Föld felhőzetéről visszaverődő napfény olyan erővel világítja meg a Hold sötét oldalát, hogy onnét mégegyszer visszaverődik a napfény és ezt szabad szemmel is könnyedén látni. A felvételen a fényes résznél a csík a távcső segédtükörtartóján megcsillanó holdfény.

A tavaszi ébredés című kép készítésekor -9°C volt a ropolyi völgyben és síkvidéken is mértek -5°C-nál hidegebbet ami nem igazán tett jót a gyümölcsösökben.A nagyon hideg a derült és szélcsendes, valamint száraz hajnalokon alakul ki. Ezek a tényezők pedig ideálisak a csillagos égbolt fotózásához, igaz a Hold tud zavarni, ami a kép készülte előtt ment le egy órával...A felvételen egy április hajnali Tejút látható, annak minden pompájával együtt, ahogy csak elő lehetett csalogatni egy átalakított fényképezőgéppel.A kristálytiszta hajnalban szabad szemmel nagyszerűen látszódtak a Tejút részletei.

A fotó egyfajta panorámakép mely azonban egy óraműves állványról készült, ami követte az égbolt elmozdulását. Sokkal több vele a munka és sokkal nagyobb türelem is kell hozzá, de az eredményt egy egyszerűbb fényképezőgéppel is elő lehet csalogatni.

Gyakran készülnek éjszakai timelapse felvételek, melyeket máshogy is össze lehet rakni, akár összegezni a többszáz fotót egy képpé és akkor északi irányban látványos csillagívek látszódnak. Középen a Sarkcsillag - Polaris alig mozdult el több óra alatt.A fotó kb 400 darab 20 másodperces kép eredménye, mely 16mm-en készült f2.8-on egy talán igazi klasszis Samyang 16 mm f2.8-as objektívvel és Canon 6D-vel. Ilyenkor azért érdemes párafűtést üzemeltetni...

Bizonyára senkinek sem szokatlan a napfény által vetett árnyék... a holdfény által vetett árnyék is “általános”. Na de mi van az Esthajnalcsillag azaz a Vénusz által vetett árnyékkal?

Alábbi panorámaképen baloldalt a Vénusz tündököl, mely miatt árnyékom van a fehér falon. Különleges módon, de a Szíriusz, a Jupiter is képes árnyékot vetni és a kontúrok élesek ilyenkor, ám akár az Orion csillagkép, vagy a Tejút centruma is képes erre a jelenségre, ám akkor diffúz árnyékot kapunk. :)

Első Deepscape fotóm 200mm-en készült, melyen a Zselici Csillagpark távcsőkupolája látszódik a Vénusszal, melynek fénye kis koszorút alkot a fátyolfelhőzeten. A “tüskék” a megcsillanó fény az objektív blendéjén. 

The Sideman’s Curse: a condition when one’s docket remains full of gigs supporting others, perpetually precluding a turn in the driver’s seat. Jay Anderson is certainly afflicted, but he also wouldn’t take umbrage. Deepscape marks his 92nd(!) session for Steeplechase. Somewhat astonishingly, it’s the first as a leader for the 63-year old bassist. He’s racked up an incredible resume in the service others over the past forty years, anchoring the outfits of bandleaders ranging from Woody Herman and Lee Konitz to Frank Zappa and Tom Waits. His venerated tenure at the Danish label also means a deep bench of colleagues eager to answer the sideman call when placed in the service of an Anderson (ad)venture.