Éjszakai Tájképek

Nyári estéken ( vagy tavaszi hajnalokon ) holdfény és fényszennyezésmentes égen már szépen látszódik a Tejút sávja, melynek centruma Magyarországról nézve a déli irányban látszódik a horizont felett.

A déli féltekén azonban az egész galaxisnak a központja függőlegesen fent delel, így könnyebben le lehet fotózni, pláne, ha a helyszín fekvése ideális.

A hatalmas mozaikfelvétel Namíbiában készült az Isabis farmon, ahol 2025. május 30.-án a holdnyugta után kezdődött el a mozaik paneljeinek gyűjtése. Egy erre a célra felépített kisteleobjektíves rendszer gyűjtötte a fényt, igaz manuálisan, ezért több mint két órán keresztül kellett felügyelni.

A panorámafotó 110 darab kisebb képből áll, melyek egy 135mm-es teleobjektívvel és Canon EOS6D-vel készültek ISO1600-on, f2.8-on. Egy kép egy percig készült, utána a csillagkövető kamerával odébb kellett fordulni a következő képhez.

A feldolgozásnál a fotókat kalibrálni kellett, majd jöhetett az illesztés, így 30 ezer pixel széles panorámakép készült végül. A nagy felbontás eredménye az apró csillagmező, így nagyobb hangsúlyt kaptak a sötét porfelhők.

/

The center of our galaxy

On summer evenings (or spring dawns) in a moonlight and light pollution-free sky, the strip of the Milky Way can be seen beautifully, the center of which can be seen above the horizon in the southern direction from Hungary.

However, in the southern hemisphere, the center of the entire galaxy is vertically above, so it is easier to take photos, especially if the location of the place is ideal.

The huge mosaic shot was taken in Namibia on the Isabis farm, where the collection of the mosaic panels began after moonset on May 30, 2025. A small telephoto lens system built for this purpose collected the light, albeit manually, so it had to be monitored for more than two hours.

The panoramic photo consists of 110 smaller images, which were taken with a 135mm telephoto lens and Canon EOS6D at ISO1600, f2.8. One picture was taken for one minute, after which the star tracking camera had to be turned away for the next picture.

Égi kísérőnk "kicsorbultan" a legszebb. Távcsővel bámulatos részleteket lehet látni a fény és az árnyék határán. Amikor telihold van, akkor ezek a részletek eltűnnek és csak egy lapos korong van a távcsőben, ám amikor dagadó vagy fogyó hold látszódik, akkor a napfény már nem majdnem szemből, hanem inkább oldalról éri és ezért nagyon szép plasztikus a látvány ami óráról órára változhat.

A felvételen a Ptolemaeus-kráter pereme önmagára árnyékot vet, tehát ott épp napkelte volt a fotózás pillanatában. Maga a kráter mérete 150km körül van, míg átlóban jobbra fent az Albategnius központi csúcsát már javában éri a napsütés.

A felvétel egy 40 cm átmérőjű 3200mm-es fókuszú tükrös távcsővel készült mely mögött egy 174MM kamera gyűjtötte a fényt.

Az ilyen jellegű felvételek videóként készülnek, ugyanis a változó légkör elmossa a részleteket ám vannak pillanatnyi nyugodt időszakok. Ezért kellett 20000 képes videó, melyből egy program kiválogatta a legjobb 300 képet és azt összeátlagolta. Ezzel a "bolygófotós" technikával készülnek az éles bolygó, Nap és az ilyenfajta holdfotók is.

/

Shadow play

Our heavenly companion is the most beautiful "undersized". With binoculars, you can see amazing details at the border between light and shadow. When there is a full moon, these details disappear and there is only a flat disc in the telescope, but when the waxing or waning moon is visible, the sunlight no longer hits the eye, but rather from the side, and therefore the view is very beautiful and plastic, which can change from hour to hour.

In the shot, the rim of the Ptolemaeus crater casts a shadow on itself, so it was sunrise there at the moment of the photo. The size of the crater itself is around 150 km, while the central peak of Albategnius, diagonally above to the right, is already in full sun.

The stacked photo was made with a Schmidt-Cassegrain telescope with a diameter of 40 cm and a focus of 3200 mm, behind which a 174 mm camera collected the light.

Tavaszi estéken még téli érdekességeket lehet találni az égbolton, de persze ott van a tavaszi "galaxis-szezon" is. Ilyenkor a Tejút-rajongók lehet, hogy még alszanak, ugyanis galaxisunk centruma és látványos része nem este, hanem korahajnalban látszódik keleten.

Esténként az Ikrek és a Szekeres csillagkép még megmutatja a téli Tejút irányát, majd szépen azok lenyugodnak és csak a Cassiopeia jelzi, hogy valahol ott van a Tejút északon. Csupán az éjszaka második felében kezd el emelkedni a Vega, majd a Deneb és végül az Altair csillag, melyek együttesen kiadják a nagy nyári háromszöget. Helyi idő szerint április derekán ez hajnali három óra.

A látvány nyárias, de kicsit szokatlan a még majdnem kopasz, vagy csak éppen most lombosodó fákkal. A törökkoppányi észlelőrét hangulata persze megérte a várakozást hajnali 3-ig.

A felvétel három sornyi, soronként öt állóképből lett összerakva, egyfajta követett és illesztett panorámakép. A fotók egyenként egy percig készültek ISO1600on, f2.2-őn és 35mm-en Canon 6D-vel és Samyang 35mm-es objektívvel. A hidrogénködök vörösességét egy fotografikus H-alfa szűrő adja mégegyszer annyi záridőből.

/

Spring awakening

On spring evenings, you can still find interesting winter sights in the sky, but of course there is also the spring "galaxy season". At this time, the Milky Way fans may still be sleeping, because the center and spectacular part of our galaxy is not visible in the evening, but in the early morning in the east.

In the evening, the constellations Gemini and the Auriga still show the direction of the winter Milky Way, and then they settle nicely and only Cassiopeia indicates that the Milky Way is somewhere in the north. It is only in the second half of the night that Vega, then Deneb and finally the star Altair begin to rise, which together give off the big summer triangle. This is three o'clock in the morning local time in mid-April.

The view is summery, but a bit unusual with trees that are still almost bald or are just now leafing out. Of course, the atmosphere of the Törökkoppany observatory meadow was worth the wait until 3 in the morning.

A világűr nem üres, hanem televan gázokkal, porral. Bizonyos gázok bizonyos színekkel világítanak, ha egy csillag a közelben erős sugárzásával gerjeszti azt.

Ködösségekből számtalan forma van az égbolton, abszolút érdekesek és látványosak, azonban szabad szemmel alig látjuk őket. A mostani fényképészeti technológiák azonban lehetővé teszik, hogy megjeleníthessük az égbolt csodáit.

A Málna-köd becenévre hallgató Sh2-263-as objektum az Orion csillagépben helyezkedik el, a Bellatrix csillagtól balra. A sok por mellett számos gáz különböző színnel ragyog, valamint veri vissza a csillagok fényét.

Tavasz közeledtével eme későtéli objektum jött távcsővégre, bár pozíciója miatt nem sok felvétel gyűlt róla össze egy 294MM monokróm kamerával. A fényet egy 20cm átmérőjű távcső gyűjtötte. A szűrőrendszernél 3 órányi luminancia és 3 óra színszűrővel lett információ, de a holdfényes estéken még 3 óra hidrogén-alfa szűrős kép is készült.

/

The haze of the Raspberry

Outer space is not empty, but full of gases and dust. Certain gases glow in certain colors when a nearby star excites it with its strong radiation.

There are countless shapes of nebulae in the sky, they are absolutely interesting and spectacular, but we can hardly see them with the naked eye. However, today's photographic technologies allow us to display the wonders of the sky.

Object Sh2-263, nicknamed the Raspberry Nebula, is located in the constellation Orion, to the left of the star Bellatrix. In addition to a lot of dust, many gases shine with different colors and reflect the light of the stars.

Ismét a világűr, ismét annak egy varázslatos része! Vannak olyan ködösségek odakint, melyeknél már a nyers képek láttán eláll az ember szava. Ez az Egyszarvű csillagképben található NGC2264-es ködösségnél sincs máshogy. Maga a ködösség csillaghalmaza Karácsonyfa-halmazként is ismert, igaz az ünnepek tájékán ez a régió még alacsonyan van Magyarországról nézve.

A képen látható hihetetlen formák 2600 fényévre helyezkednek el naprendszerünktől. A legfeltűnőbb objektum a Kúp-köd, melynek magassága 7 fényév. A vörös emisszió keveredik a háttérben lévő "Rókaprém-köd" kék reflexiójával.

A felvétel HaLRGB fotó, mely különböző fotografikus szűrőkkel készült. Az egész sorozat egy 20 cm átmérőjű távcsővel gyűlt össze, nem kevés idő alatt. 13 órányi luminancia, 7 óra szín és 5 óra H-alfa lett gyűjtve egy ZWO monokróm 294-es kamerával a későtéli időszakban.

/

The vicinity of the Cone nebula

Outer space again, a magical part of it again! There are some nebulae out there that make you speechless when you see the raw images. This is no different from the NGC2264 nebula in the Monoceros constellation. The star cluster of the nebula itself is also known as the Christmas tree cluster, although this region is still low when viewed from Hungary around the holidays.

The incredible shapes in the picture are located 2,600 light years from our solar system. The most striking object is the Cone Nebula, whose height is 7 light years. The red emission mixes with the blue reflection of the "Fox Fur Nebula" in the background.

2026.03.06. - Nyugodt, napos idő után, távol a városok fényétől napnyugta után elkezdenek előbújni a fényesebb csillagok, majd a csillagképek is. Végül teljesen besötétedik és szabad szemmel egy jó égbolt alól 2500 csillagot is lehet látni. Ha nincs fent a Hold, akkor különös fények tündökölhetnek még a sok csillag mellé.

Az egyik fajta fény, melyet sokan ismernek a Tejút fénye, mely koratavasszal délkeletről egészen északnyugatig húzódik. Nem olyan fényes, mint nyáron, hisz pont kifelé nézünk a galaxisból.

Nyugaton viszont olyan fény van, mely igaz nem a Földről, de a naprendszerünkből érkezik. Neve Állatövi fény és a bolygóközi poron szóródik a Nap fénye úgy, hogy azt sötét égbolt alól is lehet látni.

A felvétel összesen 100 képből áll, egyfajta körpanoráma. A képek egyenként Samyang 35mm-es objektívvel és Canon 6D-vel lettek készítve ISO3200on f2.2őn és 30 másodperccel. H-alfa szűrővel még további 12 fotó lett gyűjtve ugyanezen beállításokkal 90 másodpercig a képen látható vöröses ködösségek miatt.

/

Light of spring evenings

After calm, sunny weather, away from the lights of the cities, after sunset, the brighter stars and then the constellations start to appear. Finally, it gets completely dark and with the naked eye you can see 2,500 stars under a good sky. If the moon is not up, strange lights can shine next to the many stars.

One type of light that many people are familiar with is the light of the Milky Way, which stretches from the southeast to the northwest in early spring. It's not as bright as in summer, because we're looking straight out of the galaxy.

In the west, on the other hand, there is a light that does not come from the Earth, but from our solar system. Its name is Allatovi light and the light of the Sun is scattered on the interplanetary dust in such a way that it can be seen even from under a dark sky.

Eme ködösség naprendszerünktől 5200 fényév távolságra helyezkedik el az Egyszarvú csillagképben. Igen látványos fotós célpont mindenféle műszerrel. Még egy kis objektívvel, de még egy mobiltelefonnal is látszódik éjszakai módban fotózva.

A ködösség központjában igen forró, több mint 30000 Kelvin hőmérsékletű csillagok helyezkednek el, melyek pokoli sugárzása az egész ködösséget gerjeszti, ami szintén nem kicsi... 120 fényév átmérőjű... tulajdonképpen majdnem akkorának látszódik, mint a telihold, sőt.

A csillagok szele erodálja, deformálja a ködösséget, amiben így a baloldalon található sötét porfelhők összeomlanak és bennük megindul a további csillagkeletkezés.

A felvétel egy monokróm 585-ös kamerával készült 800mm-es fókuszú 20cm átmérőjű tükrös távcsővel. A szűrőrendszer azonban nem a természetes színeket adja vissza, hanem a színekre vannak behelyettesítve a szűrők: SHO - a vörös csatorna a kén, a hidrogén a zöldre és az oxigén a kékre van beállítva, persze némileg van egy kis szabadság is a fotófeldolgozásban. Tulajdonképpen jobban láthatóvá válik a ködösség morfológiája. A teljes fotó szűrőnként 7-7-7 órányi expóidőből áll össze.

/

NGC 2244 - Rosette Nebula SHO

This nebula is located 5,200 light-years away from our solar system in the constellation of the Monoceros. A very spectacular photo destination with all kinds of equipment. Even with a small lens, and even with a mobile phone, it can be seen photographed in night mode.

In the center of the nebula are very hot stars with a temperature of more than 30,000 Kelvin, whose infernal radiation excites the entire nebula, which is also not small... 120 light-years in diameter... in fact, it looks almost as big as the full moon, in fact.

The wind of the stars erodes and deforms the nebula, in which the dark dust clouds on the left collapse and further star formation starts in them.

Amikor a Holdból csak egy sarló alak látszódik, tehát újhold után pár nappal este vagy előtte pár nappal hajnalban, akkor igencsak látványos, valamint a fénye sem olyan erős. Azért árnyékot már vet, de még lehet látni talán a Tejutat, akár a ködösségeket is.

A lényegi különbség akkor van, ha ezt nem a Kárpát-medencéből, hanem egy 1800méter magasan fekvő fennsíkról nézzük a déli féltekéről.

A holdfényes esték beköszöntével különös fény világította meg a szavannát. Nem az a fajta sápadt holdfény, amit idehaza megszokhattunk egy 26%-os megvilágítottság esetén, hanem inkább éles, ezüstfehéres fény a nagyon tiszta levegő miatt. Egy ilyen kis holdfázisban a Tejút még mindig remekül látszódik. Minden további nélkül lehet látni a centrumot és a sötétködöket is akár. A távcsöves rendszerek keskenysávon úgy gyűjtötték a fényt, mintha újhold lenne.

Galaxisunk sávja a déli féltekéről nem egy egyszerű ezüstös derengés, hanem amikor jó helyen van, akkor a centrum árnyékot vet. Ránézve nem kell szenvedni a látvánnyal... egyszerűen ott van és érződik, hogy tényleg egy galaxisban élünk. A centrumkörnyéki színek érezhetők, míg a sötétködök könnyedén kivehetők.

A felvétel látható épület az Isabis Astro Lodge, mely igen jó menedéket nyújtott a hideg keleti szél ellen és kényelmet is szolgáltatott az ilyenkorra már megfáradt asztrofotósoknak.

A felvétel egy sorozatból van, annak 10 képes átlaga. Képenként 11mm, ISO6400, f2.8-as értékek voltak. A fotókat egy TTArtisan 11mm, valamint egy Canon EOS6D együttese gyűjtötte be.

/

In the light of our companion

When only a crescent shape is visible from the Moon, i.e. a few days after the new moon in the evening or a few days before it at dawn, it is quite spectacular, and its light is not so strong. It already casts a shadow, but you can still see the Milky Way, even the nebulae.

The essential difference is if we look at it not from the Carpathian basin, but from a plateau 1,800 meters high in the southern hemisphere.

With the arrival of the moonlit evenings, a strange light illuminated the savannah. It's not the kind of pale moonlight that we're used to here at 26% illumination, but rather a sharp, silver-white light due to the very clean air. In such a small moon phase, the Milky Way still looks great. Without further ado, you can even see the center and the dark nebulae. Telescope systems collected the light in a narrow band as if it were a new moon.

The band of our galaxy from the southern hemisphere is not a simple silvery glow, but when it is in the right place, the center casts a shadow. Looking at it, you don't have to suffer with the sight... it's simply there and you feel like you're really living in a galaxy. The colors around the center can be felt, while the dark clouds can be easily distinguished.

The building shown in the picture is the Isabis Astro Lodge, which provided a very good shelter against the cold east wind and also provided comfort to the already tired astrophotographers.

Léteznek olyan szűrők a távcsövekhez, melyek biztonságosan megtudják mutatni a Nap felszínét. Lényeg, hogy a napsugárzás energiájától védve legyen az emberi szem. Egy ilyen távcsővel egy fehér korongot lehet látni a Napból és a felszínén szeplők, sötét foltok látszódnak, amiket napfoltoknak hívunk. Azért sötétek, mert hűvösebbek mint a Nap 5500°C-os felszíne és a kontraszt miatt feketének látszódnak.

Bizonyos távcsövek azonban nem a Nap felszínét, hanem a felette ragyogó hidrogénplazmát tudják megmutatni, úgynevezett kromoszféra naptávcsövek. Ezek a műszerek egy hihetetlen látványos, izgalmas napkorongot mutatnak meg. Picit tévesen a napkitöréseknek nevezett kitüremkedések azaz a protuberanciák a leglátványosabbak, de számos más jelenséget is lehet látni a H-alfa naptávcsővel.

Míg a napfoltokat elég egy nap egyszer megnézni, addig az igazi naptávcsőben központi csillagunk akár óránként változhat. Tulajdonképpen ez az a távcső, amivel meg lehet figyelni azokat a napkitöréseket akár, melyek a Föld felé irányulva később sarkifényt okozhatnak alacsonyabb szélességeken.

A felvétel a Zselici Csillagpark H-alfa naptávcsövével készült. Egy bolygókamerával 4000 képes videó lett készítve 30 másodperc alatt. A legjobb 300 kép átlagából lett egy éles korong, igaz a fotón az negatívba lett átfordítva, hogy jobban látszódjanak a részletek.

/

The savanna tree

There are filters for binoculars that can safely show the surface of the Sun. It is essential that the human eye is protected from the energy of solar radiation. With such a telescope, you can see a white disk from the Sun and freckled, dark spots on its surface, which we call sunspots. They are dark because they are cooler than the 5500°C surface of the Sun and appear black due to the contrast.

However, certain telescopes can not show the surface of the Sun, but the hydrogen plasma shining above it, so-called chromosphere solar telescopes. These instruments show an incredibly spectacular, exciting solar disk. The protuberances, somewhat mistakenly called solar flares, are the most spectacular, but many other phenomena can also be seen with the H-alpha solar telescope.

While it is enough to look at sunspots once a day, our central star can change every hour in a real solar telescope. In fact, this is the telescope that can be used to observe those solar flares that, directed towards the Earth, may later cause the aurora at lower latitudes.

Messier 33 - Triangulum-galaxis 2026.02.20. - A Messier 33 a Triangulum csillagképben helyezkedik el és hozzánk a második legközelebbi csillagváros. Az Androméda-galaxis mellett/alatt/felett helyezkedik el, kb 15 fok távolságra az időszaktól függően, de ígyis 3 millió fényévre van tőlünk.

Az M33-ra hasonló sors vár, mint a Tejútrendszerre, ám mivel a Triangulum-galaxis kisebb mint a Tejút és az Androméda, ezért valószínűleg ütközéskor teljesen elnyeli majd az Androméda-galaxis. Ezt a műsort nem láthatjuk, ugyanis sokszázmillió évig zajlik majd az ütközés.

A felvétel keskenysávú szűrőkkel készült. Az SHO szűrők adott hullámhosszon eresztik át a fényt, ám mivel monokróm kamerával készülnek a képek, ezért a szűrőkhöz mesterségen vannak hozzárendelve a színek. Az SII a vörös, a Ha a zöld és az OIII a kék színt kapja meg, bár azért még sokat kell dolgozni egy ilyen fajta fotón, hogy viszonylag esztétikus legyen.

A szűrők akár a fényszennyezettebb égen is működnek, de legfőbb előnyük, hogy jobban kiemelik a ködösségeket, akár más galaxisokban is.

A felvétel egy 20 cm átmérőjű 800mm-es fókusszal rendelkező távcsővel és egy 585M kamerával készült, összesen kb. 36 órányi felvételből.

/

The galaxy of the Triangulum

Messier 33 is located in the Triangulum constellation and is the second closest star city to us. It is located next to/below/above the Andromeda galaxy, at a distance of about 15 degrees depending on the period, but it is still 3 million light years away.

M33 faces a similar fate to the Milky Way, but since the Triangulum Galaxy is smaller than the Milky Way and Andromeda, it will likely be completely absorbed by the Andromeda Galaxy upon collision. We cannot see this show, because the collision will take place for hundreds of millions of years.

The deepsky photo was made with narrowband filters. The SHO filters let light pass through at a given wavelength, but since the images are taken with a monochrome camera, the colors are artificially assigned to the filters. SII gets red, Ha gets green and OIII gets blue, although a lot of work still needs to be done on this kind of photo to be relatively aesthetic.

The filters work even in the more light-polluted sky, but their main advantage is that they highlight nebulae better, even in other galaxies.

Reflexiók tánca

vdB140 - Reflexiós köd a Cefeusz csillagképben

A világűr bizonyos részei televan molekuláris felhőkkel, ködösségekkel, melyekből születnek a csillagok. A ködösségen át szűrődő, vagy épp visszaverődő csillagfény igen látványos formákat tud mutatni, de ezt sajnos szabad szemmel nem látjuk. Csak a kamera látja, de annak is sokáig kell fotóznia, hogy előbújjanak azok a ködösségek, melyeket nem is hinnénk, hogy ottvannak.

A felvételen a vdB 140-es ködösség látható, mely a Cefeuszban helyezkedik el. A vdB 140 szépségét a két különböző színű csillag, és a porfelhőn szintén különböző színű reflexió adja. A molekuláris felhő egyre ritkul abban az irányban és már csak fátylak maradnak a kék csillag fele.

A felvétel 40 órányi integrációs idővel készült. Egy 20cm átmérőjű távcső egy 294 monokróm kamerával bizonyos szűrőkkel gyűjtötte a fényt. Mivel a kamera "nem lát színeket" ezért négyféle szűrőt kellett használni: luminanciát, vöröset, zöldet és kéket. Ezek "összekeverésével" születik meg egy olyan felvétel, melynél a színek valósak ( de csak akkor, ha az asztrofizika törvényeinek eleget téve felerősítjük őket ).

/

Dance of reflections

vdB140 - Reflection nebula in the constellation Cepheus

Certain parts of outer space are full of molecular clouds, nebulae, from which stars are born. The starlight filtering through the nebula or reflecting back can show very spectacular shapes, but unfortunately we cannot see this with the naked eye. Only the camera sees it, but it also has to take pictures for a long time to reveal those nebulae that we don't even believe are there.

The image shows the vdB 140 nebula, which is located in Cepheus. The beauty of vdB 140 is given by the two different colored stars and also by the different colored reflection on the dust cloud. The molecular cloud is getting thinner and thinner in that direction, and half of the blue star remains only veils.

Bizony még a közzétételkor is van olyan látvány az égbolton, ami nyaranta a fejünk felett delel. Leglátványosabb csillagkép a Hattyú még mindig látható északnyugaton, feltéve ha egyáltalán derült az ég.

Galaxisunk sávja délkeletről húzódik egészen északnyugatig viszonylag halványan, ezért sötét égbolt kell a megpillantásához. Nagyrészt az éggömböt téli csillagképek uralják, de ottvannak még az ősziek, de már a tavasziak is.

Őszi csillagkép pld. az Androméda, melyben van az Androméda-galaxis, a kép jobboldalán felül könnyen meglehet találni. Középen felül pedig az abszolút feltűnő Cassiopeia ragyog a Tejút előtt.

A felvétel egy olyan téli időszakban készült, mely évek óta nem volt Magyarországon. Vastag hó borította az ország nagyrészét. A kép előterében majdnem 20 centi hó van.

Egy ilyen hótakaró igencsak látványos éjszaka, de problémás, mert a települések és az égbolt fényeit visszaveri... valójában fényszennyez. A felvétel ígyis kissé szeszélyes, változóan felhős időszakban készült, így még némi fátyol látszódik, mely szabad szemmel nem volt észrevehető.

A panorámafotó 50 darab kisebb képből áll, melyek egyenként 30 sec, ISO1600on és f2.2-őn készültek. Az 50 kép után készült még h-alfa szűrővel is kettő olyan fotó, melyen jobban látszódnak a vörös csillagködök. Canon 6D-n egy Samyang 35mm-es objektív volt. Zajcsökkentést a -10°C miatt nem kellett alkalmazni.

/

Summer sky setting

11.01.2026 - Surely, even at the time of publication, there is a sight in the sky, which in the summer is above our heads. One of the most spectacular constellation, the Cygnus, is still visible in the northwest, provided the sky is clear at all.

The band of our galaxy stretches relatively faintly from the southeast to the northwest, so you need a dark sky to see it. For the most part, the celestial sphere is dominated by winter constellations, but there are also autumn constellations, as well as spring constellations.

Autumn constellation e.g. the Andromeda, which contains the Andromeda Galaxy, can be easily found on the upper right of the image. Above the middle, the absolutely striking Cassiopeia shines in front of the Milky Way.

The photo was made in a winter period that has not been in Hungary for years. Thick snow covered most of the country. There is almost 20 cm of snow in the foreground of the picture.

Such a snow cover is quite spectacular at night, but it is problematic because it reflects the lights of the settlements and the sky... in fact, it creates light pollution. The recording was taken in a slightly capricious, variable cloudy period, so some veil is still visible, which was not noticeable with the naked eye.

Eme látványos csillagváros a Göncölszekér rúdjánál látszódik, de persze a csillagokhoz képest sokkal távolabb, mintegy 25 millió fényévre van... Igen... A fény, amit a távcső begyűjtött, 25 millió évvel ezelőtt indult el.

Noha nem egy galaxis van a képen, hanem több ezer, többségük háttérgalaxisok ( apró csillagszerű pöttyöcskék), ám maga az Örvény-galaxis is kettőből áll. Valójában egy kozmikus táncjelenetet, vagy éppen ütközést látunk, ahogy a két galaxis "összeszalad". Ahogyan ütköznek a csilagvárosok, úgy a gravitáció törvényeinek engedelmeskedve rengeteg csillag keletkezik és egy csomó ki is dobódik a távoli világűrbe a galaxis árapálycsóváit alkotva, mely a képkészítésnek a célja volt.

A kép egy "deepfield" mélyégfotó, mely 120 órán keresztül készült, tehát egy 20cm átmérőjű, 800mm-es fókusszal rendelkező távcsőnek 120 órán keresztül kellett ugyanoda néznie. Nos az időjárást elnézve a 120 óra elég nehezen gyűlt össze.

Ez a kép csak egy kozmikus jelenet a többezerből, ami a szép csillagos égbolton van. Nagyrészük szabad szemmel láthatatlan, ám egy megfelelő méretű távcső már sok "műsorról" lerántja a leplet.

/

The Whirlpool Galaxy - Deep Field

This spectacular star city can be seen at the pole of the Big Dipper, but of course it is much further away from the stars, about 25 million light-years away... Yes... The light that the telescope collected started 25 million years ago.

Although there is not one galaxy in the picture, but thousands, most of them are background galaxies (tiny star-like dots), but the Whirlpool Galaxy itself also consists of two. In fact, we see a cosmic dance scene, or rather a collision, as the two galaxies "run into each other". Just as the star cities collide, obeying the laws of gravity, many stars are formed and a bunch are thrown out into the distant space, forming the tidal plumes of the galaxy, which was the purpose of the image making.

The picture is a "deepfield" deep-sky photo, which was taken over 120 hours, so a telescope with a diameter of 20 cm and a focus of 800 mm had to look at the same spot for 120 hours. Well, considering the weather, the 120 hours were quite difficult to collect.

2026.01.11. - Vastag hótakaró, hófúvás és derült hajnalokon csontrepesztő mínuszok jellemzik az igazi telet. A fagyos, havas táj felett ott ragyognak éjszakánként a téli csillagképek, látványosságok.

A téli éjszakai égbolt leglátványosabb csillagképe az Orion még a belvárosokból is látszódik, kint távol a fényszennyezéstől pedig szinte megvilágítja a tájat, hasonlóképp az éjszakai égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz ( a romtemplom csúcsánál ), ám mostanában van egy fényesebb "dolog" az égen, az pedig a Jupiter ( a képben balra fent ).

Míg a csillagoknak szabad szemmel is látható színűk van, addig számos ködösség rejtve marad a szemünk elől, de a mai technológia már képes megjeleníteni ezeket a halvány emissziós ködösségeket is.

A felvétel egyfajta panorámakép, mely összesen 35 képből áll. 30 fotó egy része követéssel készült, míg a panoráma előtere leállított óraművel. A hótakaró és a visszaverődő fények miatt alacsonyabb 1600-as ISO lett használva f2.2-es rekeszen és 30 másodperces záridőn.

A fotózás végén további öt olyan fénykép készült, ahol egy a fényképezőgépbe illesztett H-alfa keskenysávú szűrővel ISO3200-on és 90 másodperccel a csillagködökre lett exponálva. Önmagukban ezek a fotók vörösesek, ám megfelelő beállítással szépen kihozható belőlük a ködösségek, mint például a Sirály-köd, a Barnard-ív, vagy éppen a Rozetta fényes ködössége, stb.

Különös, hogy a hótakaró szép homogén előteret ad, de valójában nagyon fényszennyező tud lenni még településfények nélkül is, hiszen akkor az égbolt fényét veri vissza.

A fotó -10°C-ban, gyenge hófúvásban és némi felhőátvonulások között készült.

/

Stars of Winter

Thick snow cover, blowing snow and bone-crushing minuses on clear dawns characterize the real winter. Above the frozen, snowy landscape, the winter constellations and attractions shine at night.

Orion, the most spectacular constellation in the winter night sky, can be seen even from the city centers, and outside away from light pollution it almost lights up the landscape, similarly the brightest star in the night sky is Sirius (at the top of the ruined church), but recently there is a brighter "thing" in the sky, and that is Jupiter (top left in the picture).

While the stars have colors visible to the naked eye, many nebulae remain hidden from our eyes, but today's technology can now display these faint emission nebulae.

The photo is a kind of panoramic image, consisting of a total of 35 images. Some of the 30 photos were taken with tracking, while the foreground of the panorama was taken with stopped tracker mount. Due to the snow cover and reflected lights, a lower ISO of 1600 was used at f2.2 and a shutter speed of 30 seconds.

At the end of the photo shoot, five more photos were taken, where one was exposed to the star nebulae with an H-alpha narrowband filter inserted in the camera at ISO3200 and for 90 seconds. By themselves, these photos are reddish, but with the right settings, nebulae can be brought out nicely, such as the Seagull Nebula, the Barnard Arc, or the bright nebulosity of the Rosetta, etc.

It is strange that the snow cover gives a nice homogenous foreground, but in fact it can be very light-polluting even without settlement lights, since then it reflects the light of the sky.

2025.05.22. - Namíbiában egy bizonyos régióban a kerek doleritsziklák között különös fák magasodnak a csillagos ég felé. Napközben sem szokványos a látványuk ezeknek a fáknak, de éjjel tényleg olyan a sziluettjük a csillagos égbolt előtt, mintha más bolygón lennénk.

A tegezfák az égbe magasodnak és mögöttük telik az idő meglehetősen szokatlanul. Egy északi féltekén élőnek elsőre furcsa lesz, hogy az égbolt az óramutató járásával megegyező irányba fordul a pólushoz viszonyítva.

Ezt a látványt hivatott ez a sorozatfelvétel megmutatni, mely 150 különálló fotóból áll és közben elmozdult a csillagos égbolt. A képek fényessége változtatva lett, így szépen látszik az ég mozgása a csillagok alapján. Az előtérre 20 kép lett átlagolva.

A felvétel egy Canon EOS6D-vel és egy TTArtisan 11mm-es objektívvel lett készítve fix állványról.

/

Over time

In a certain region in Namibia, among the round dolerite rocks, strange trees rise towards the starry sky. Even during the day, the view of these trees is not ordinary, but at night their silhouette against the starry sky is really like being on another planet.

The quiver trees rise into the sky and behind them time passes rather unusually. For someone living in the Northern Hemisphere, it will seem strange at first that the sky rotates clockwise relative to the pole.

This is the scene that this series of photos, which consists of 150 separate photos, and the starry sky has moved, is meant to show. The brightness of the images has been changed, so the movement of the sky based on the stars can be clearly seen. 20 images were averaged for the foreground.

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek ezzel a H-alfa szűrővel készült égboltfotóval!

2025 képeit visszamenőleg az oldalon lehet megtekinteni részletesebb leírással, így képkollázs helyett évzáróként egy a 2025-ös évet meghatározó namíbiai úton készült fotó kerül ki.

A fotón galaxisunk centruma látható, főként a Skorpió csillagképpel. A felvétel egy olyan keskenysávú szűrővel készült, melyet be lehet szerelni a fényképezőgép zárszerkezete elé és csak az ionizált hidrogén ( H-alfa ) fénylését ereszti át.

A Tejút központja ígyis látványos, ám a déli féltekén függőlegesen fent delel, így a légkör nem sokat zavar fotózáskor.

A keskenysávú szűrővel készült felvételen előjönnek rejtett ködösségek is, mint például a Zeta Ophiuci ködössége baloldalt látszó gombócként, vagy épp az ívek középen fent.

A fotó 110 darab 2,5 perces képből áll. Egy átalakított Canon 6D és Samyang 24mm-es objektív volt felszerelve egy óraműves állványra, mely végig követte az égboltot.

/

I wish everyone a Happy New Year with this sky photo taken with H-alpha filter!

The pictures of 2025 can be viewed retroactively on the site with a more detailed description, so instead of a photo collage, a photo taken on a Namibian expedition that defines the year 2025 will be published as the end of the year.

The photo shows the center of our galaxy, mainly with the constellation Scorpio. The recording was made with a narrow-band filter that can be installed in front of the camera shutter and allows only the light of ionized hydrogen (H-alpha) to pass through.

The center of the Milky Way is already spectacular, but in the Southern Hemisphere it shines vertically above, so the atmosphere does not disturb you much when taking photos.

Hidden nebulae can also be seen in the shot taken with a narrowband filter, such as the nebula of Zeta Ophiuci as a visible ball on the left, or the arcs in the middle above.

2025.10.25. - Derült estéken napnyugta után kicsivel, amikor az első csillagok előbújnak, akkor lehet látni UFO-kat az égen. Ami villog és mozog, az lesz a repülő, ami gyorsan mozog, nagyon gyorsan az a hullócsillag.

A lassan mozgó fénypontok viszont műholdak lesznek, melyekből mostanra már 14000 darab van az égen. Azért látszódnak "mozgó csillagoknak", mert a Nap fénye megvilágítja őket horizont alól.

A műholdak serege kifezetten zavaró tud lenni bizonyos fotóknál, de leginkább a szakcsillagászati felvételeken. A hobbi célból készített asztrofotókon az átlagolással el lehet tüntetni a nyomokat, de egy képen viszont ott fognak maradni.

A műholdakra nagy szükségünk van a mindennapi életünkben, ám az égbolt nyugodt látványa a sorozatfelvételeken és az asztrotájképeken már a múlté.

/

Comet in crossfire

On clear evenings a little after sunset, when the first stars appear, you can see UFOs in the sky. What flashes and moves becomes the plane, what moves quickly, very quickly, is the shooting star.

The slowly moving points of light, on the other hand, will be satellites, of which there are already 14,000 in the sky. They look like "moving stars" because the light of the Sun illuminates them from below the horizon.

The army of satellites can be particularly confusing for certain photos, but mostly for professional astronomy shots. In astrophotos taken for hobby purposes, the traces can be removed by averaging, but they will remain there in a single image.