#chapter104

More Attack On Titan birdies, this time LeGoddess Hange made her appearence...magnificent as always! Oh gott I swear I’ll be drawing her cute little face the whole month.

I mean, look at that!

Fuckin glorious

(via https://www.youtube.com/watch?v=qNkZWZPZl6g)

Nagyon, tényleg nagyon lassan csak sikerült kinyitnom a szemeimet, de egyből vissza is csuktam a nap erős fényének köszönhetően, ami az ablakon akaratosan szűrődött be. A fejem is fáj a tegnapi elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhetően, de mikor visszaemlékeztem a történtekre egyből mosolyra görbült az szám és valahogy nem tudott érdekelni a fejfájásom.

Lassan oldalra fordultam és szemeimet arra gyönyörű fiúra vezettem, aki tegnap egy életre magához láncolt, nem mintha ezt bánnám vagy ilyesmi. Legnagyobb meglepetésemre mát ébren volt.

-Mióta vagy fent? -kérdeztem halkan.

-Úgy egy órája, nem tudtam aludni. Már a bőröndöm is összepakoltam, csak a legfontosabbakat hagytam kint.

-De hiszen csak holnap este megyünk haza nem?

-Igen, de nem akartam kupit, másrészt unatkoztam, nézhettelek volna, de nem akartam, hogy bosszús legyél miatta mikor felkelsz. -mosolygott kedvesen.

-Én is összepakolom, akkor és utána lemehetnénk enni valamit. -javasoltam.

-Addig én megyek lezuhanyozok. -mondta majd megindult a fürdő felé.

-Harry!

-Igen Kicsim? -nézett rám vissza.

-Szeretlek. -mondtam fülig elpirulva. Most valahogy más érzés volt kimondani. Tényleg furcsa volt.

-Én is Nyuszifül. -mosolygott rám édesen, majd eltűnt és aztán már csak a zuhany hangját hallottam.

Miután összepakoltam Harry teljesen elkészült és már felöltözve sétált ki. ÉN is gyorsan lezuhanyoztam, elkészültem és készen indulhattunk végre enni valamit. Már farkas éhes voltam. 

Még aznap vásárolgattunk, beültünk egy hangulatos helyre, megittunk egy egy italt, olyan volt mint egy randi. Megvolt a maga visszafogottsága és ez valahogy annyira jólesett. Nem bántott, és őt sem. Mindkettőnknek új volt ez a helyzet.

Este Harry elvitt vacsorázni egy elegánsabb helyre, egy hotel tornyában lévő étterembe. Imádtam kitekinteni a csupa üveg falon. Egyszerűen mesés volt. 

Vegas mindent megadott nekem ebben a két napban és emiatt részben Harrynek és csak utána a városnak voltam hálás.

***

A szívem vadul vert mikor az utolsó pillanatokat töltöttem itt. Elfoglaltam a helyem a gépen a kényelmes ülésben és nagyon sóhajtva dőltem hátra. Már vártam, hogy otthon legyek és elmondhassam mindenkinek, hogy miket éltünk meg a a szívem egyik fele annyira maradni akart. Nem volt pillanat mikor itt szomorú voltam és ez nagyon hiányozni fog.

Végül Harry is elhelyezkedett mellettem. Kezeimet az övébe fogta mikor a gép felszállt és szinte percek alatt elhagyta a csodás egyben apró, de ezer fényben úszó Las Vegast.

-Csak arra tudok gondolni, hogy Pezz lefogja tépni a fejem, hogy kihagytam az esküvős buliból. -nevetett fel hirtelen mellettem Harry.

-Ohh abban biztos vagyok, hogy mérges lesz, de hidd el 5 perc lesz, elszáll a dühe és ezerrel nekiáll tervezni az a nagy esküvőt.

-Akkor részben hálás leszek neki, mert nagyon nem értek az esküvő szervezéshez.

-Nem baj. Ahogy anyunkat meg a nővéreinket ismerem nem kell majd bajlódnunk a dologgal. -nevettem, de a boldogságom egy pillanat alatt elszállt, ahogy a gép rázkódni kezdett alattunk.

-Ne aggód, kicsim. Ez csak ilyen turbulencia, vagy mi az izé. -részben megnyugtatott, de ahogy teltek a percek és nem múlt a rázkódás már Harry arcán is láttam, hogy kezd nyugtalanná válni. Az emberek körülöttünk szintén pánikba estek, az utaskísérők pedig hiába nyugtattak mindenkit, hirtelen rossz előérzetem támadt.

Egy perccel később az személyzet örült rohanásba kezdett és a kérdéseket válasz nélkül hagyva rohantak a gép egy pontja felé. Az ablakon át észrevették, hogy a gép hátul füstöl.

-Mi az? Mi történik? Valaki mondjon már valamit! -ordította az egyik férfi az egyik légikísérő után.

-Uram, ha nem akar meghalni, kérem hagyja, hogy végezzük a munkánkat. -válaszolta zaklatottan.

-A picsába, mondjon valamit. -kiabált vele tovább.

-Harry meg fogunk halni igaz? -fordultam Harry felé a beszélgetést figyelmen kívül hagyva.

-Dehogy kicsim. Előttünk még hosszú élet állj. Megoldják és rendben hazaérünk meglátod. -nyugtatott sápadt arccal.

A szemem a másik sorban ülő zokogó kislányra vittem, aki az apja ölében kuporodott össze. Harry meglátta, hogy őt nézem, felállt és a kislányhoz sétált. Motyogott neki valamit, amit nem hallottam, majd énekelni kezdett neki. A kislány légzése és zokogása és is csillapodott végül teljesen abbahagyta a sírást. Az apja hálásan nézett Harryre a kislány arcán pedig már mosoly ült.

-Mindenki azonnal vegye fel ezeket. -jött az egyik légikísérő, majd egy másik is és mindenki kezébe egy csomagot nyomott. Harry sürgetve nyitotta ki a csomagot, amiben olyan ejtőernyő féle volt, amivel a gépekből ugrani lehet.

-Bébi nyugodj meg.- nézett rám Harry miközben rám aggatta a zsinórokat.

-Harry ki kell ugranunk?

-Az egyik nő azt mondta, hogy a gép lefog zuhanni, nekik pedig a legalkalmasabb magasságnál ki kell ugranunk.

-Harry megfogunk halni igaz?

-Lehet kicsim, nem tudom. -mondta fájdalmas arccal. Tudtam, nem akar nekem hazudni, még ha ki is ugrunk csak az óceán van alattunk. a szívem majd szétszakadt, nem akartuk, hogy így legyen vége. -Nyuszifül nézz rám. -emelte fel az arcom, hogy rászegezhessem a tekintetem -Ha meg is halunk gondolj arra, hogy mindenünk megvolt. Megkaptunk egymást és ha csak kicsit is de tökéletesen szerettük egymást. Te a feleségem vagy és nekem elég ez ahhoz, hogy boldogan és mosolyogva haljak meg. -azon vettem észre magam, hogy zokogni kezdek én is és a szavai hallatán még inkább erősödött a sírásom.

-Nem akarom, hogy itt legyen vége.

-Én sem édesem, de lehet látod, nekünk nincs efelett választásunk. -a zsinórokat összekötötte, együtt fogunk kiugrani és ez megnyugtatott. -Figyelj hoztak felfújt csónakokat,. amiket kidobnak a vízre, mi is lepottyanunk és felmászunk az egyikre, aztán pedig majd értünk jönnek. Bébi félek én is, de ennek nem lesz rossz vége, hallod?

-Biztos vagy benne?

-Már igen. -mosolygott megnyugtatóan és én hittem neki.

-Készüljenek, hamarosan ugrunk. -utasítottak minket én mindenkit egy ajtó felé tereltek. Ahogy kinyitottak a szél hirtelen csapott meg és a bátrabban léptek először a végtelen mély óceán felé.

-Gyere Kicsim, mi jövünk. -fogta meg a kezem és az ajtó elé állított. Karjait a derekam köré kulcsolta megcsókolta oldalról az arcom, majd a kapcsolatot megszakítva az ejtőernyővel kezdett babrálni.

A következő pillanatban szélsebesen zuhantunk a semmibe. Körülöttünk nem volt semmi csak az óceán. A vízen már páran hajók felé úsztak, mikor lenéztem.

-Harry. -hagyta el a neve hirtelen a számat, mikor az egyik zsinór kioldódott és csúszni kezdtem a szorításból. A kezem után kapott, de az erős szél kitépte a kezem az övéből. Anniyra lehetetlennek tűnt az az egész.