Én rap zenén nőttem fel. Faterom Ganxta Zolee-t, Belgát, Majkát, Dopemant, VSOP-t hallgatott régen az autóban, én meg csak bólogattam és kentem a szövegeket.

Amikor egyedül elkezdtem rap muzsikát hallgatni, nem tagadom, Anonim MC, Children of Distance, és minden ilyen mára már hallgathatatlanná vált zenét füleltem, hogy ne maradjak le semmiről.

Napról napra változik az ízlésem, de egy séma már megvan, tudom mit szeretek, tudom mi az, ami belefér legyen az battle rap, underground, vagy esetleg a mainstream kategória.

A Bloose Broavaz 13 éves korom óta, azaz 9 éve ütötte fel a fejét anno a telepen. Connectionstől a Jamaica homoka szólt, de Tibbah és Siska “Betiltva” trekkje mai napig szóról szóra megy, ekkor még a vulgaritás és az agresszió tűnt menőnek, mára már inkább a tartalmat keresem.

A Bloose tesók a kezdetekkor stabil helyet ástak maguknak bennem.

Később jött a DSP, Bom és Dipa arról rappelt, amit nap mint nap megéltem. Telep, spanok, dzsuva, cigi, lehúzások, idióta tagok, láncok. Tudod, telepi élet.

A fordulópont Tkyd volt. Szimbólumok, metaforák, alliterációk, keresztrímek, összevisszarímek, értelem, ész, stb… Kyd a newline, Kyd az oldschool, Kyd a battle, Kyd az eufória, Kyd egy más világ, Kyd a pápai Ó Uram, és Kyd a poéták prófétája.

Kollár Dániel Bloose Broavaz Dossziéja mindent időrendbe rak, mindent elrendez, formációkat, sztorikat, tagokat részletez és ismertet szabadnyelven, pont olyan nyersen ahogy azt te és én is olvasni akarjuk.