#ba3

Lassan ráfordulok a célegyenesre a felnikkel. A harangok készen vannak pár hete, így csak a csillagok maradtak. Előző héten kollégám fújt rá 4 réteg fillert, amit visszakaptam, hogy csiszoljam be. Ezután én újra rábíztam a színfújást is, mert nekem semmi eszközöm nincs normális munkára. A hét elején visszakaptam és jöhetett az utolsó fázis. Le kellett csiszolni az élekről a festéket úgy, hogy ahol nem muszáj ne pattanjon le a lakk és a szín. A durva csiszolás után jöhet a 600-1500-3000-res papír, majd a polír.

(amíg vártam a közepekre befejeztem az új felnikupakokat. A közebe gyantás 3d nyomtatás, a széle pedig filamentből készült. Az eredeti Fondmetal logo alapján terveztem kissé modernebbre.)

Ismét sikerült haladnom az utastérrel, ezúttal viszont kiadtam profinak pár dolgot. A kormány eredeti bőr bevonata már akkor sem volt a legjobb állapotban, amikor megvettem börzén. Tavalyelőtt lett egy jó kárpitos kontaktom és idén végre eljutottam oda, hogy a kezeire bízzam a Momo-t. A másik nagyobb változás az állítható magasságú kormányoszlop. A mostani ülésekhez kényelmetlenül magasan van a kormány és gyárilag nem billenthető az oszlop. Ennek a cseréje is meglett, bár erre nem passzol a gyári kormányoszlop. Az első tervem az volt, hogy 3D-ben tervezek hozzá teljesen egyedi oszlopot, de ez egyelőre meghaladja a képességeim. Végül sok türelemmel sikerült elég szépen kivágnom a csavarok helyét. Azért az eredeti fehér horgany csavarokat kicseréltem feketékre és terveztem rá egy takarókupakot is. Azt tudok tervezni.

BAS2 _ Design Module 301 _ Cockfosters Water Tower Proposal _ 3D models _ Students: Joe Bray and Akram Ahmed / BA3 _ Cockfosters Road, Enfield, London, England, UK _ Photos by: Spyros Kaprinis [11.12.2025].

“A little way along the ridge the uninterrupted views of countryside which estate agents would no doubt be carefully noting were compromised by the uncanny helical concrete stem of Cockfosters Water Tower. Built in 1968 for the Lee Valley Water Company, the elegant hyperboloid latticework twisted into a bulky drum festooned with telecom aerials and conductive spikes. The architect was Edmund Percey - veteran of a number of fascinating similar constructions. On leaving the RAF, Percey began work at the London County Council before moving to Scherrer & Hicks where he was involved in numerous industrial architectural schemes. His work includes the Lee Valley Water Company headquarters in Hatfield which incorporated a full-height relief by William Mitchell, another former LCC employee.”

BAS2 _ Design Module 301 _ Cockfosters Water Tower Proposal _ 3D models _ Students: William Roberts and Joe Bray / BA3 _ Cockfosters Road, Enfield, London, England, UK _ Photos by: Spyros Kaprinis [09.12.2025].

“A little way along the ridge the uninterrupted views of countryside which estate agents would no doubt be carefully noting were compromised by the uncanny helical concrete stem of Cockfosters Water Tower. Built in 1968 for the Lee Valley Water Company, the elegant hyperboloid latticework twisted into a bulky drum festooned with telecom aerials and conductive spikes. The architect was Edmund Percey - veteran of a number of fascinating similar constructions. On leaving the RAF, Percey began work at the London County Council before moving to Scherrer & Hicks where he was involved in numerous industrial architectural schemes. His work includes the Lee Valley Water Company headquarters in Hatfield which incorporated a full-height relief by William Mitchell, another former LCC employee.”

Egy pár hónapja húzódó projekt is lassan kész.

Történt ugyanis, hogy tavasszal kaptam egy elég leharcolt airboxot, ami Ladához való. Eredetileg nem volt tervben, hogy rakok fel, mert jó látni a tütéket, de ha már az ölembe hullott gondoltam megnézem mit lehet belőle kihozni.

Az látszott hogy igényel törődést. Alapból nem volt szimpi, hogy strukturált a felülete, ráadásul túlságosan nagy is volt. Valószínűleg az előző autóban rövid szívócsonkkal használták és úgy elfért.

Szóval lecsiszoltam, kigitteltem és le is vágtam belőle. Az eredeti üvegszálas talp is szét volt törve, így inkább terveztem egy újat alumíniumból, ami masszívabb és így tartósabb is.

Ezután jött a szín. Kapott pár réteg alapozót, ami között visszacsiszoltam ezres vizes papírral, majd a végén két réteg fekete. Így se lett tökéletes, de az eddigi legszebb festésem.

A legvége a kavicsfogó volt. Enélkül nem akartam felrakni, viszont nem volt hozzá semmilyen szűrő. Így bescanneltem az elejét és terveztem hozzá egy egyedi rácsot, amit kinyomtattam 3d nyomtatóval. A rozsdamentes szűrőt pedig ráragasztottam szódabikarbónával és pillanatragasztóval.

Most hétvégén végre odajutottam, hogy fel is rakjam és ma le is teszteltem. Nem vártam csodát tőle, mert nem megyek olyan gyorsan, hogy a torlólevegő számítson nálam. Ami viszont öröm, hogy autópályán sokkal csöndesebb lett. Viszont ha kell ugyanúgy van szívó hangja magasabb fordulaton.