Zsigulikról, Pandákról, néha madarakról

Lassan ráfordulok a célegyenesre a felnikkel. A harangok készen vannak pár hete, így csak a csillagok maradtak. Előző héten kollégám fújt rá 4 réteg fillert, amit visszakaptam, hogy csiszoljam be. Ezután én újra rábíztam a színfújást is, mert nekem semmi eszközöm nincs normális munkára. A hét elején visszakaptam és jöhetett az utolsó fázis. Le kellett csiszolni az élekről a festéket úgy, hogy ahol nem muszáj ne pattanjon le a lakk és a szín. A durva csiszolás után jöhet a 600-1500-3000-res papír, majd a polír.

(amíg vártam a közepekre befejeztem az új felnikupakokat. A közebe gyantás 3d nyomtatás, a széle pedig filamentből készült. Az eredeti Fondmetal logo alapján terveztem kissé modernebbre.)

Ismét sikerült haladnom az utastérrel, ezúttal viszont kiadtam profinak pár dolgot. A kormány eredeti bőr bevonata már akkor sem volt a legjobb állapotban, amikor megvettem börzén. Tavalyelőtt lett egy jó kárpitos kontaktom és idén végre eljutottam oda, hogy a kezeire bízzam a Momo-t. A másik nagyobb változás az állítható magasságú kormányoszlop. A mostani ülésekhez kényelmetlenül magasan van a kormány és gyárilag nem billenthető az oszlop. Ennek a cseréje is meglett, bár erre nem passzol a gyári kormányoszlop. Az első tervem az volt, hogy 3D-ben tervezek hozzá teljesen egyedi oszlopot, de ez egyelőre meghaladja a képességeim. Végül sok türelemmel sikerült elég szépen kivágnom a csavarok helyét. Azért az eredeti fehér horgany csavarokat kicseréltem feketékre és terveztem rá egy takarókupakot is. Azt tudok tervezni.

Tartozom még ide egy sztorival. Egy lezárással. Eladtam a Pandát. Racionális döntés volt sajnos. Nem fér bele egy fél projektautó az Öreglány mellé. Bár az utóbbi két-három hónapot már hiba nélkül csinálta, de a gyári fűtése így se volt erős és folyamatosan piszkálta a szemem, hogy kellene neki egy fényezés.