#angyaltabor

„Miéjt nem lakhatunk mindig az Angyaltáboj házban?”

Györgyfalva: Angyaltábor, ahol a sárkányok is megszelídülnek

Sárkányok (h)arca tematikában szerveztek idén ötödik alkalommal Angyaltábort Györgyfalván, de nemcsak a tüzet okádó mesebeli szörnyetegek kerültek terítékre ennek kapcsán, hanem a gonosz, a félelem, a kísértések elleni harc, és az identitáskeresés is. A tábor ezúttal is a kolozsvári, holtmarosi és marosvásárhelyi gyermekotthonok lakóit gyűjtötte a Bethlen-házba, hogy olyan változatos, szórakoztató tevékenységeken vehessenek részt, amelyeknek lélekformáló ereje van.  

– Mivel a legkisebb táborozó 4 éves, a legidősebb pedig 20 éves volt, úgy döntöttük, hogy idén két csoportban, párhuzamosan tartjuk a foglalkozásokat – mesélte Antal Enikő a tábor ötletgazdája, főszervezője és főangyala. – Persze voltak közös programok is, de míg a kisebbek esetében a meseszerű elemek domináltak az idei tematika vonatkozásában, a nagyobbaknak szóló beszélgetéseken a gonosz, a félelem, a kísértések és az ellenük való harc, valamint az identitáskeresés kapták a főszerepet – tette hozzá a főszervező. A reggeli áhítatokon éppen ezért a bibliai példaképekről esett szó. – A gyerekeknek ez is nagy élmény, hiszen ilyenkor ők olvashatják fel az igét, vagy imádkozhatnak. Sőt ezúttal olyan kérés is érkezett, hogy jövőre szeretnének ők is áhítatot tartani – mesélt a táborlakók lelkesedéséről.

Idén újdonság volt a néptáncoktatás a táborban, amelyet a Jászberényből érkezett Busai Norbert és Zsuzsanna vezetett, akik nemcsak tánclépéseket, de különböző koncentrációfejlesztő játékokat tanítottak a fiataloknak. De persze idén sem maradhatott el az erdőszéli szalonnasütés, vagy a jól megszokott focimérkőzés a falubeliek és a táborlakok között. Emellett számos játékba, kézműves tevékenységbe is bekapcsolódhattak, de volt rohampálya, arcfestés és óriásbuborék-készítés is. – A táborozók által „aquanapnak” keresztelt napon a Kolozsvári Magyar Napok programjaiba próbáltunk bekapcsolódni, de az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk. Ennek ellenére a gyerekek ezt is nagyon élvezték, hiszen már a buszozás is nagy élmény volt számukra – mesélte Antal Enikő. – A falusi akadálypálya kialakításába az egész falut sikerült bevonni. A gyerekeknek különböző feladványokat kellett megoldaniuk a falu keletkezéstörténetének, valamint hagyományainak ismeretében. Tudniuk kellett például azt, hogy a györgyfalvi népviselethez mit kell legelőször felvenni – mesélt az idei tábor másik különlegesebb programjáról a szervező.

– Utolsó este hagyományosan a falubelieknek mondunk köszönetet, és ilyenkor különféle műsorral készülünk. Ezúttal az Angyaltévé műsora jelentkezett a táborlakók életéről szóló hírekkel, velük készült interjúkkal, kisfilmekkel, és a kívánságműsor sem maradt el – mondta Antal Enikő, és elárulta: idén megszületett az Angyaltábor himnusza is, amelynek szövegét ő maga írta, és Kálló Krisztián zenekonzervatóriumi hallgató zenésítette meg.

– Az újkenyér ünnepével összekötött vasárnapi istentisztelet mindannyiunk számára meglepetés volt, mert azt édesapám, Antal Csaba szervezte teljes titokban. Az alapige az öt kenyérről szólt, amellyel Jézus ötezer embert vendégelt meg. Ezt illusztrálta öt táborozó gyerek, aki eközben kiállt az úr asztalához az öt kenyérrel, ezzel érzékeltetetve, hogy ahogyan annak idején öt kenyérből több ezer embert meg tudtak etetni, úgy a 60 táborozónak is bőven jut az öt györgyfalvi kenyérből – beszélt a rendhagyó istentiszteletről Antal Enikő. Az istentiszteletnek különleges vendégei is voltak idén, mégpedig Bartha József holtmarosi lelkész és a holtmarosi gyermekotthont támogató Wass Endre, Wass Albert fia.

A főszervező az eddigi leggördülékenyebben lezajlott táborként élte meg az ideit. – Szervezés szintén ekkora összhang még sohasem volt, és a helyieket is sikerült bevonni a tábor lebonyolításába olyannyira, hogy édesanyáméknak csupán kétszer kellett főznie az egyhetes tábor idején. De nemcsak az étkeztetésbe kapcsolódtak be a falubeliek. A fiatalok a foglalkozás-levezetésbe, a mosogatásba is besegítettek – sorolta. – Már csak az utolsó napra jellemző sírás-rívást, a búcsú fájdalmát kellene valahogy kiküszöbölnünk – tette hozzá mosolyogva.

Egy ilyen eseménydús hét után, ahol életre szóló barátságok köttetnek, ahol néhány napra angyalszárnyakat kap még a legcsintalanabb gyermek is, jogosan merül fel némelyekben a kérdés, hogy „Miéjt nem lakhatunk mindig az Angyaltáboj házban?”.

            Ha valaki Györgyfalváról, annak népéről és lelkületéről kérne egy bemutatót vagy összképet, meghívnám az Angyaltáborba és elmondanám: ez Györgyfalva. Ez az a falu, ez az a gyülekezet, ahol csodák történnek. Ennek a falunak köszönhető, hogy immár ötödik alkalommal évente egy-egy felejthetetlen, élményekben és finomságokban gazdag hetet tudunk biztosítani azoknak a gyermekeknek, akiknek sok esetben csak ebből áll a nyaralás. Meg akiknek a kis patai sóstó maga a tenger, akik megkérdezik, hogy „Miéjt nem lakhatunk mindig az Angyaltáboj házban?”, akik utolsó reggel minden büszkeséget feladva sírnak búcsúzáskor, vagy elmondják, hogy „Én most nem fogok sírni. Csak ha hazamegyünk, két napig rossz kedvem lesz.”

           Györgyfalva népe munkás, szolgáló nép. Mai napig sokan járnak be a városiakhoz dolgozni, sőt Kolozsvár lakosságát sok időn keresztül falunk szolgálta ki zöldséggel és gyümölccsel. Ez a szolgalelkűség az Angyaltáborban is meglátszik, azzal a különbséggel, hogy itt az Urat szolgálják adományaik által, melyekkel a szegény, nehéz sorsú és árva gyermekeket támogatják.

           Idén három gyermekotthonból érkezett hozzánk negyven angyal: a Tulipán Gyermekotthonból (Holtmaros), a Lídia Gyermekotthonból (Marosvásárhely) és az Aksza Utcagyermek Missziós Házból (Kolozsvár). Mivel nagy korkülönbség volt a táborban résztvevők között (a legkisebb táborozónk négy, a legnagyobb pedig húsz éves volt), többnyire két csoportban zajlottak a programok. 

                     A reggeli áhítatok egy-egy bibliai példaképről szóltak, és a nagyobbaknak szervezett foglalkozásokon, beszélgetéseken az önismeret meg identitás volt az átfogó téma. A kisebbek ezalatt változatos játékokon és kézműves foglalkozásokon (kerámia, gyertyaöntés, szalvétaragasztás) vettek részt. Mindkét csoportban nagy sikernek örvendett a néptáncoktatás. Idén sem maradt el az erdő széli szalonnasütés, az angyaltáborosok és györgyfalviak közötti focimérkőzés, az egész falura kiterjesztett akadálypálya, az utolsó esti előadás és a búcsúbuli. A Kolozsvári Magyar Napokba is belekóstoltunk, a patai sóstóhoz való kirándulásunkat azonban elmosta az eső. A programot még színesebbé tette a születésnapozás, az angyalka-báránykázás, a tábortűz, a fényképkiállítás, az óriásbuborék készítése, az arcfestés és az esti, gyertyafényes templomi együttlét.

           Vasárnap rendhagyó istentiszteleten vettünk részt. Hamarabb tartottuk az újkenyér ünnepét, hogy a táborozó angyalokkal együtt adjunk hálát a mindennapiért. Meglepetés vendégként Bartha József holtmarosi lelkipásztort, a Tulipán Gyermekotthon alapítóját és Wass Endrét, Wass Albert fiát köszönthettük. Az istentisztelet alapigéje két szóból állt: „Öt kenyér…” (Máté 14,17). Öt kenyér, amit Jézus megsokasított. Akárcsak az Angyaltáborra felajánlott összes adományt, támogatást, amelyből nem épp ötezer, de ötven embert bőségesen el tudtunk látni.

           Az Angyaltábor nem csak a györgyfalvi nép lelkületét, hanem a Szentlélek munkáját is megmutatja. A Szentlélek vezérelte azokat a lelkes önkénteseket, akikből változatos szervezőcsapat állt össze: teológusok, pedagógusok, táncoktatók és zenészek teljes odaadással vettek részt a tábor lebonyolításában és tették élménydússá, felejthetetlenné a gyerekekkel töltött időt. A Szentlélek vezérelte azokat a györgyfalviakat, akik főtt étellel, alapanyagokkal, terménnyel vagy kétkezi munkával mozdították előbbre az angyalkodást. És a Szentlélek vezérelte azokat az itthoni és külföldi embereket is, akik anyagiakban támogatták a tábort.

           Az angyalok Istennek szolgáló lények, hírnökök, akik mindig Isten akaratából mondanak vagy tesznek valamit. Idén újra bebizonyosodott, hogy ebben a táborban mindenki angyal. A táborozók a gyermeki szeretetük, ragaszkodásuk, tisztalelkűségük által angyalok, akik ragyogó szemükön és nyitott szívükön keresztül a mennyei világot tükrözik. A szervezők, munkatársak és támogatók pedig a segítségük, odaadó munkájuk, a gyermekek iránt érzett felelősségük és adományaik miatt válnak angyalokká.            

          Hálásak vagyunk Istennek ezért a lehetőségért és áldásért, ugyanakkor hálásak vagyunk minden jóindulatú embernek és jókedvű adakozónak!

Vasárnap este (éjjel) egy másik fárasztó nap után összegyűl a szervezők csapata és megbeszéljük, hogy a tábor 6. napját a sóstónál töltjük. A programot is összeállítottuk, nem is gondolva arra, hogy az idő megzavarhatna bennünket.

Viszont a mai napon esős reggelre ébredtünk, ezért nem mehettünk ki a sóstóhoz a kissebbek bánatára és a nagyobbak örömére. Reggel 7 órakor már szólt a megszokott ébresztő: a Krampusz által pengetett gitár hangja meg a „Kelj fel én kedvesem” és a „Hozzád száll az énekem” cimű dalok ébresztették az Angyalkákat.

Ezután mindenki álmosan, lehajtott fejjel vonult a fürdőbe mosakodni, felébredni és elvégezni a reggeli szükségleteket. Majd levonult a nagy csapat reggelizni (a reggeliben az a jó, hogy ekkor vannak a legnagyobb csendben a gyerekek, hiszen ebéd és vacsora közben 1 milliószor kell szólni nekik, hogy „csendesebben” vagy „ha valakit még figyelmeztetni kell, akkor...” stb). Reggeli után fogmosás következik, ezután pedig a kisebbek mesét néztek (Szilajt), a nagyobbak közül egyesek visszafeküdtek mások meg a szobákban beszélgettek (hiszen a sóstóra ugye nem tudtunk elmenni, ezért improvizálni kellett és kitalálni egy egész napra szóló programot). Rajzfilm után kézműves foglalkozásra került sor, akinek pedig nem volt kedve erre, az vagy egy újabb rajzfilmet nézett vagy velem (Alpárral) kártyázott és jókat röhögött.

1 óra körül ebédre került sor. Finom paradicsom levessel készültek a szakácsnők, amit desszertként keksz követett. Ezután szabad program következett. Nagyon sokan Krisztina körül kézműveskedtek, mások Beát meg Levikét nézték, ahogyan elkészítik az óriás TV-t, mások újra rajzfilmet néztek, és a társaság egy része (főleg a nagyobb fiúk) velem együtt egy nagy asztalt ültünk körül és elkezdtünk újra kártyázni (mielőtt valaki félreérteni a kártyázást, elmondom, hogy csak „kemszeztünk”), ilyen jól és ilyen sokat rég nevettem és szerintem ezzel a gyerekek is így vannak. Nagyon hamar eltelik az idő, ha az ember jól érzi magát és körülötte mindenki kedves és megnevetteti. Észre sem vettük és már este volt, fél 8-tól pedig vacsorára hívta az angyalkákat a sípszó: finom makaróni volt májpörkölttel, majd a vasárnapi focimeccsen elért nyereség miatt, ajándékként desszertet is kaptunk (krémest).

Vacsora után Krampusz áhítatot tartott Rúthról és női szereplőkről a Bibliában, ezt követően pedig a nagyokkal beszélgetéseket és játékokat, vezettek le a Levik a kicsiket pedig Krisztináék zuhanyoztatták közben. Ezután pedig az ágybabújás és lefekvés következett. Így járt le az Angyaltábor 6. napja is.

Attól függetlenül, hogy nem jutottunk el a sóstóra, szerintem a tábor egyik legszebb napja volt a mai.

Bíró Alpár