#interju

TB: Hogyan lehetséges csakis a jelenben élni? Hallottatok a pszichológiában most népszerű irányzatról, a mindfullness-ről?

MC&GN: Sokat beszélgettünk erről, sok eltérő teóriát is olvastunk. Táncosként, előadóként inkább a fizikális része izgalmas számunkra, hiszen a koreográfiáinkban folyamatosan a jelenre kell koncentrálnunk. Nem foglalkozhatunk azzal, mi történt a múltban és mit hoz a jövő, ez mind a tánctechnika része.  Az előadásunk nagyon fizikális, szerettük volna felhívni a figyelmet a kontaktusra, a tényre, hogy úgy kapcsolódnak az emberek egymáshoz, akár egy nagy gépezet apró elemei. A testek cizellált, konkrét információkat közvetítenek, ami rengeteg figyelmet igényel, ezért jelen kell lenni fejben és térben egyaránt. A kérdés az, hogy meg tudod-e érteni, fel tudod-e fogni a mozdulatok jelenidejűségét.

TB: Hogyan készítettétek fel a táncosokat a darabra?

MC&GN: Rengeteg időt töltöttünk azzal, hogy megértsük és tanulmányozzuk a test anatómiáját, különös figyelemmel arra, hogyan hat több ember mozgása egymásra. Egy végtag máshogy működik önmagában, mint két kar együtt. Próbáltuk átadni a táncosainknak azokat az információkat, azt a tudást és eszközkészletet, amit mi már feltérképeztünk. Szerettünk volna új nézőpontból közelíteni a mozdulatokhoz, a legapróbb elemeire bontani azokat. Megvizsgáltuk, hogyan mozdul a kéz, miként csatlakoznak a végtagok és az emberek egymáshoz. Minden mozdulaton belül rengeteg mikroművelet is található, ami külön figyelmet érdemel.

TB: Ezek feltűnhetnek a közönségnek is, vagy csak a táncosok érzékelik őket?

MC&GN: Mindkettő! A rengeteg apró mozdulatból egy komplex organizmus jön létre, egy nagy rendszer, ami egy emberként mozog.

TB: Akárcsak egy nagy gépezet…

MC&GN: Igen, de nem csupán mechanikus, szeretnénk, ha élő, emberszerű lenne az alkotásunk. Olyan mozgásokat keresünk, amik alapból is jelen vannak a testben: összehúzódások, ingások, rezdülések, kapaszkodások. Mindezek az emberi szervezetben és a táncban is megtalálhatóak.

TB: A darabhoz minimalista designt választottatok, mind a háttér, mind a ruhák tekintetében. Ezek szerint ezzel is az apró mozdulatokra szeretnétek terelni a hangsúlyt?

MC&GN: Igen, pontosan. Már így is rengeteg dolog történik a színpadon. Három ember különféle mozgásokat végez, ha még valamit hozzáadnánk, az már túl sok információ lenne. Azért választottuk a fehér falat, mert a projektre szeretnénk irányítani a nézők figyelmét, ahelyett, hogy más, apró ingerek elterelnék azt. Persze minden ember más megvilágításból, szögből látja a koreográfiát, ezáltal mindenki saját történetet teremthet köré. Ez élő tapasztalat, ami minden befogadó számára más jelentést hordoz.

Több apró történet, lehetséges végkimenetel is felfedezhető a koreográfiában. Ezeket nem szándékosan építettük bele, de tudjuk, hogy beindíthatják a közönség fantáziáját. Rengeteg ember dolgozik együtt a színpadon, és ehhez hatalmas bizalomra van szükség köztük. Nagyon emberi, emocionális ez a „szerkezet”.

TB: Milyenek az eddigi visszajelzések?

MC&GN: Általában tetszik az embereknek a darab, őszinte és autentikus megközelítésnek érzik a koreográfiát. Élvezik az utazást, a rituálét, hiszen az előadás vezeti a nézőket, érzelmeket gerjeszt bennük. Ez párbeszéd a táncosok között és párbeszéd a nézőkkel is, még ha verbális síkon nem is kommunikálunk. Jártunk már vele Indiában, Koreában, Libanonban, és eddig mindenhol kedvelték. TB: Holott minden kultúra számára mást jelent az idő fogalma. MC&GN: Pontosan, emiatt különösen érdemes bemutatnunk a darabot. A keleti kultúrában vallási megközelítésből, körforgáskén tekintenek az időre, míg nyugaton a munkával, a határidőkkel, a kötelességekkel, a jövőbeni tervekkel kötik össze ezt a fogalmat. Rengeteg különböző módon értelmezhető a darab, mégis univerzális jelentést hordoz a nézők számára.

TB: Milyen jövőbeni terveitek vannak?

MC&GN: Egyelőre erre a darabra fókuszálunk. Sok energiát öltünk bele, most a munkánk gyümölcsét, a turnézást élvezzük. Egy darab úgy tud folyamatosan fejlődni, ha minél többször adjuk elő. Emellett több társulattól kapunk megkereséseket, kooperálunk, workshopokat is tartunk, hiszen sokat tanulunk a tanítás által, szeretjük megosztani a tapasztalatainkat más művészekkel.